Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Mit kezdene Dobrev Klára vagy Márki-Zay Péter a magyar gazdasággal, ha az ő vezetésével meg tudná nyerni az ellenzék a 2022-es választást? A két, versenyben maradt ellenzéki miniszterelnök-aspiráns gazdasági programját és ígéreteit néztük át.
Nincs könnyű helyzetben az az ellenzéki szimpatizáns, aki csak a programok alapján próbálna választani Márki-Zay Péter és Dobrev Klára között. A Demokratikus Koalíció honlapján a program menüpont még a párt 2018-as választásra készült programjára vezet át, a Mindenki Magyarországa Mozgalom pedig csak két tucat egymondatos, számok és gyakran konkrétumok nélküli szlogent sorol fel programként. Persze fogódzó nélkül így sem maradunk. Egyrészt a jelöltek megszólalásaiból sok minden kivehető arról, milyennek képzelik el a kormányzást, másrészt az előválasztáson részt vevő pártok elkészítették a Közös alap nevű programot, amely pontosan azt adja, amit a neve ígér: azt mutatja be, amiben a pártok meg tudnak egyezni, nem azt, ami a különbség volna a jelöltjeik között. (Ezt csak a pártok vezetői írták alá, Márki-Zay mozgalma nem, de a közös ellenzéki program alapelvei az ő honlapjára is felkerültek.)
Az, hogy a jelöltek nem minden részletre kiterjedő programot raknak le az asztalra, olyan szempontból logikus, hogy akármelyikük vezetésével is győzne az ellenzék, hatpárti kompromisszumokra volna szükségük a kormányzáshoz. Hacsak nem történik valami extrém fordulat jövő tavaszig, egy esetleges ellenzéki győzelem valószínűleg olyan mandátumarányokat jelentene, hogy az együttműködő pártok mindegyikének szavazataira szükség lenne, tehát nagyon sok egyezkedés következne addig, amíg az ígéretből törvény lesz. Ilyen szempontból akár azt is lehetne mondani, hogy majdnem mindegy, ki lesz a miniszterelnök-jelölt.
Van olyan téma, amelyben hamarosan konkrét válaszokat kaphatunk, mit gondolnak a jelöltek: Dobrev és Márki-Zay csütörtökön fognak vitázni a klímapolitikáról a HVG és a Greenpeace Magyarország szervezésében, a vitájukat élőben közvetítjük majd. Több más szakpolitika kérdéseiről a korábbi megszólalások alapján gyűjtöttük össze, miben hasonló a két jelölt álláspontja, és miben nem értenek egyet.
A kétharmados törvények és a kormány alól kiszervezett feladatok kezelése
Az egyik legfontosabb problémára mindkét jelölt programja csak részben ad választ, pedig ez megkerülhetetlen lesz, ha nyerne az ellenzék: a Fidesz annyi döntését betonozza kétharmados törvénybe, és a gazdaságnak akkora nagy részét szervezi ki a mindenkori kormánytól papíron független, ám a NER-hez sok szálon köthető szervezetekhez, hogy azzal mindenképp megköti a következő kormány kezét. Dobrev Klára erre vetette fel azt, hogy egyszerű feles többséggel is hatályon kívül kellene helyezni az Orbán-rendszer hatalmát bebetonozó törvényeket, Márki-Zay Péter programjából pedig nagyjából ugyanaz olvasható ki, más megfogalmazásban: „érvénytelenítjük a hatalombitorló törvényeket”, valamint „népszavazással elfogadott alkotmányt készítünk”, de azt is megígérte, hogy leváltják Polt Pétert és a médiatanácsot.
Bármelyikük is próbálná megvalósítani a programját, izgalmas kísérlet volna külföldön is elmagyarázni, hogy mindez jogszerű – egyelőre nem nagyon lehet erről többet írni, mint hogy majd kiderül, az egész csak nagyotmondás-e, vagy van a jelöltek jogi csapatainak valamilyen ötlete, hogyan lehet átvinni ezeket a terveket.
Adózás
Márki-Zay Péter ezen a téren szembemegy a baloldali pártokkal: világossá tette, hogy egyhamar nem változtatna az egykulcsos jövedelemadó rendszerén. Igaz, ezt részben árnyalta azzal, hogy a Partizán vendégeként a többkulcsos adózásról azt mondta, nem bánná, de nem is vezetné be. De szerinte ha most azt ígérné az ellenzék, hogy progresszív adókulcsot vezetne be, akkor a kormánypropaganda rögtön azzal volna tele, hogy adóemeléssel kampányol az ellenzék. Dobrev ezzel ellentétben a többkulcsos jövedelemadóztatás híve.
Abban azért sikerült megegyezésre jutnia a teljes ellenzéknek, így a közös programban is szerepel, hogy az alacsonyabb jövedelmeket terhelő adókat csökkenteni kell. A világrekorder áfakulccsal kapcsolatban óvatosabban fogalmaz a közös program, annak a csökkentése csupán középtávon lehet cél, attól függően, hogy a költségvetési mozgástér mit enged.
Szociálpolitika, családtámogatások
A rászoruló családok rezsikiadása nem haladhatja meg a jövedelem 20 százalékát, ha pedig ez mégis megtörténne, akkor az állam közbelép – ígérte Dobrev Klára. Jól hangzó ígéret ez, de azért érdemes hozzátenni, hogy a társadalom legszegényebb ötödében is csak a jövedelem 15 százalékát viszi el átlagosan a rezsi.
Azt ugyan Márki-Zay hangsúlyozta jobban, hogy a mostani családi adókedvezményeket meghagyná, de Dobrev is beszélt már ugyanerről – persze látványos politikai öngyilkosság is lenne a családosok terheinek növelését ígérni egy kampányban. Dobrev annyival ment tovább, hogy ő megduplázná a családi pótlékot, amely 2008 óta változatlan.
Nyugdíjrendszer
Nem csoda, hogy mindkét jelölt nyugdíjprogramja azzal a megállapítással indul: alacsonyak a magyar nyugdíjak, ráadásul az elmúlt években a nyugdíjemelés jócskán lemaradt a bérek növekedésétől. Dobrev erre megoldásként azt ígéri, hogy inflációkövetés helyett svájci indexálást vezetne be, vagyis a várható infláció mellett a jövedelmek várható növekedését is figyelembe vennék a nyugdíjemelésnél, Márki-Zay pedig arról beszélt, hogy a gyerekvállalást is díjazni kellene a nyugdíj kiszámításakor. Az pedig a közös programban szerepel, hogy a nyugdíj minimuma nem lehetne a mindenkori minimálbér felénél kevesebb – ez az összeg szintén 2008 óta változatlan, 28 500 forint.
Oktatásügy
Dobrev Klára még az idei tanévnyitóra készülve tartott egy sajtótájékoztatót, ahol részben számszerűsített ígéretekkel is előállt: mint mondta, egy ötéves béremelési programot indítana el a pedagógusok számára, a későbbiekben pedig a mindenkori minimálbér változásához kötné a tanárok fizetésének alakulását. Azt is megígérte, hogy a kötelező óraszám feletti tanórákat túlóraként kifizetnék. Márki-Zay két héttel később beszélt arról: a rászoruló gyerekeknek az állam kell hogy laptopot és internetet biztosítson.
A közös program konkrét ígéretei között szerepel, hogy 18 éves korra visszaállítják a tankötelezettség korhatárát, az egyházi iskolák ugyanannyi támogatást kapnának, mint az államiak, hosszú távú célnak pedig azt tekintik, hogy az oktatásügyre a GDP 6 százalékának megfelelő összeg jusson a költségvetésből. (Az összeg 2008 óta folyamatosan csökken, 2019-ben a GDP 4,6 százalékát.)
Egészségügy
Szeptemberben a Népszava kérdezte meg az összes miniszterelnök-aspiránst az egészségüggyel kapcsolatos terveikről. Abban Dobrev és Márki-Zay között nincs különbség, hogy egyik első lépésként saját minisztériumot hoznának létre az egészségügynek, és megindítanák a szakdolgozói bérek emelését. Ami a hosszabb távú terveket illeti, Dobrev a közös programot idézve arról beszélt, hogy az állam egészségügyi kiadásait az európai átlagra kell emelni, ezzel együtt elérni, hogy az összes egészségügyi kiadás 35 százaléka helyett 20 százalékot vagy még kevesebbet fizessen a lakosság. Hogy miből, arra nem tért ki, ahogy Márki-Zay sem részletezte azt, hogy az idősotthoni férőhelyek megduplázását miből finanszírozná.
Márki-Zay ígéretei között szerepel az is, hogy ha valakinek az állam nem tudna szakorvosi rendelést 6 hétnél, műtétet 6 hónapnál kisebb várakozási idővel kínálni, akkor a kormány magánszolgáltatókkal szerződne. Dobrev dobott be olyan ötletet is, amely állami kiadás helyett bevételcsökkenéssel járna: a társadalombiztosítási járulék egy részét elengedné vagy extra szabadnapokat adna azoknak, akik szűrővizsgálaton részt vesznek.
Euróbevezetés
Ebben a témában a legkisebb vita sincsen: mindkét jelölt célja, hogy hamar bevezessék az eurót.
Miből lenne minderre pénz?
Akármelyik ország akármelyik ellenzéki pártja előáll kampányígéretekkel, rögtön látszik a probléma: ígérni könnyű, de valahonnan pénzt is kell szerezni erre. Márpedig ha kormányra is kerülne a mostani ellenzék, a kezüket még az is megkötné, hogy a Fidesz előbb a járvány miatti költekezés, majd a választás előtti osztogatás miatt jókora költségvetési hiánnyal adná át a kasszát.
Az ellenzék közös programja is részben elkeni erre a választ: egyrészt az EU-s támogatásoktól remél pénzügyi mozgásteret, másrészt azzal számol, hogy ha a soha meg nem térülő, felesleges és káros beruházásokat hanyagolnák, ahogy a „korrupciós felárat” is kivennék a rendszerből, akkor máris több pénz jutna a számukra fontos célokra. Nem kell csodálkozni, ha mindez ismerős: a 2010-es kampányban a Fidesz gyakorlatilag szóról szóra ugyanezt mondta.
De azért nem csak mellébeszélésről van szó: mivel folyamatosan növekednek a bérek és a fogyasztás is, ha az áfarendszerhez egy darabig nem nyúlnak még hozzá, az több százmilliárd forinttal növelheti a következő kormány mozgásterét.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
