Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
80 éves a Köfém hengerműve és öntödéje Székesfehérváron, a hengermű szó szerint időutazás a szovjet korszakból az ezredfordulón túlig. Ugyan az autóiparon keresztül a járvány az alumíniumipart is megrángatta, sikerült alkalmazkodni az új körülményekhez.
A Köfém Hengermű-Öntöde első üzemét 1941-ben alapították, vagyis idén ünnepli 80 éves évfordulóját, amit több hónapos programsorozattal ünnepel. Története során eddig 4 generációnak biztosított munkát és megélhetést Székesfehérváron, nem egyszer előfordult, hogy egy időben nagyapa, fia és unokája is egy munkahelyen dolgoztak. A 25 év vagy afölötti Törzsgárda fokozattal rendelkezők száma az idei évben még mindig meghaladja a 41 főt (ebből többen is 50 éve a vállalatnál dolgoznak).
Élő hengermű-történelem
A hengerműben a gépek a szovjet időktől a 2000-es évekig datálódnak – mutatja az üzemet Gábor Balázs, az Arconic-Köfém Mill Products Hungary gyárvezető ügyvezetője. És ugyan a legöregebb szovjet gép vezérlését is többször átépítették már, a modern gépek karbantartása a nehezebb feladat. Ezek ugyanis bonyolultabbak, és hiába fiatalabbak, sok esetben máris nehéz hozzájuk alkatrészt találni.
A hengerművön végigsétálni valóban időutazás, a gépek nagyjából történelmi rendben követik egymást, elől a szovjet monstrum, végül a modern(ebb) német, japán. Ez nyilván nem független attól, hogy a hatalmas alumíniumtömbök feldolgozásának munkafolyamatai előre haladva egyre bonyolultabbak, így egyre bonyolultabb gépeket igényelnek.
A gyár sokat változott az ezredforduló óta, a leglátványosabb talán a labirintusszerű gyalogos közlekedő útvonalak kialakítása. A labirintusszerűség részben szándékolt – meséli a gyárvezető – az a cél, hogy a dolgozók figyelmesen közlekedjenek, a hatalmas ipari targoncák vezetői óvatosak, de a fülkéből nem lehet mindent látni. Korábban a dolgozók szabadon közlekedtek, sőt a nagyobb távolságokat kerékpárral tettek meg a gyárban. A modern gyárakat már előre kijelölt és kiépített gyalogjárókkal építik, ez az 1940-es években persze még nem volt szempont, így az útvonalakat utólag kellett kialakítani, a gyár adottságait figyelembevéve, hiszen az óriási méretű berendezések nem mozgathatóak, így igyekeztek a biztonságot és a praktikumot összehozni.
Az biztos, hogy biciklivel sokkal egyszerűbb és gyorsabb lehetett közlekedni, a hengermű hatalmas, a gyalogutakat pedig korlát és kis ajtók választják el a targoncák által használt utaktól. Sőt akad olyan kereszteződés, ahol jelzésre lezáródó sorompó védi a gyalogosokat.
Sisak, bakancs, arcmaszk
Az ipar úgy általában elég jól és gyorsan alkalmazkodott a járványhoz, nem véletlen, hogy a második és harmadik hullámok már közel sem küldték úgy padlóra a gazdaságnak ezt a részét, mint az első, amikor nemes egyszerűséggel leállították az egységeket. Az iparban (és az ahhoz szorosan kapcsolódó szállítmányozásban) sikerült elég hamar kidolgozni, hogyan lehet a lehető legjobban elkülöníteni egymástól a dolgozókat, onnantól az üzemek a vírustól szinte mit sem zavartatva tudtak működni.
A probléma egy gyárban nyilván nem olyan egyszerűen megoldható, mint egy irodában, ahonnan a dolgozót haza lehet küldeni nyílt végű home office-ba. Egy irodai munkakört jó eséllyel a nappaliból is el lehet látni, ha van kéznél egy számítógép és némi internet, ám a több tonnás alumínium-tömböket nem lehet a konyhában a sodrófával hengerelni. Cserébe a modern gyárak jellemzően erősen automatizáltak, vagyis alapból nem dolgozik sok ember egyszerre szűk helyen. A távolságtartás leginkább a szűk keresztmetszeti pontoknál, például az öltözőkben, étkezőkben kihívás. Plusz az iparban, építőiparban dolgozók hozzá vannak szokva, hogy védőfelszerelést kell hordani. Ország, sőt világszerte egész biztosan minden érintettnek (dolgozók, vezetők, munkavédelmisek) élmény volt, hogy sisak és a bakancs mellé bejött az arcmaszk, mint kötelező elem.
Az autóipar leállása az alumíniumipart is megrángatta
2020 elején senki sem tudta, hogyan kell kezelni a járványt, először az épült be a mindennapokba, hogy a menedzsment a járványkezeléssel is foglalkozik – mondja Gábor Balázs. Már tavaly tavasszal bevezették a home office-t az irodai munkavállalóknál, ahol lehetett, a fizikai dolgozókat szeparálták, légtisztítókat szereztek be. A kollégáktól elvárják a maszkviselést, most már lehetőség szerint a nagyobb védelmet nyújtó FFP2-est, és ezeket a dolgozók folyamatos tájékoztatása mellett a rendelkezésükre is bocsátják – Gábor Balázs szerint a maszkot tavaly év elején már akkor erősen forszírozták, amikor a társadalomban még közel sem volt ennyire elfogadott.
A cég az autóiparba, a háztartási eszközökhöz és a gépiparba szállít be - Nyugat-Európa nagyon nagy stopot hajtott végre 2020 tavaszán, ez nyilván őket is érintette. „Amilyen gyorsan csak tudtuk, megpróbáltuk hozzáigazítani a kapacitásainkat a megváltozott kereslethez. Aztán jött a nyár, viszonylag hamar, ahogy a vevőink elkezdtek életre kelni, úgy kezdett az üzlet is felpörögni. Azóta folyamatosan viszonylag jó helyzet van a piacon” – mondja Gábor Balázs. Mivel több lábon állnak, több piacra szállítanak be, ezért egész jól át tudták vészelni a helyzetet. Az üzlet mára helyreállt, a kapacitások visszaépítése zajlik, sőt már valamivel többre lenne szükség, mint a járvány előtt volt.
A vállalatnál három féle alapanyagot használnak: kohófémet, hulladékot (ami az elmúlt években szerencsére már az alapanyag nagy részét adja) és ötvöző anyagokat. Egyelőre mindhárom piacon zavartalan az ellátás, illetve a járvány kitörése óta nem voltak fennakadások.
Az Alcoa a 90-es években vette meg az üzemet és a céget, az új tulajdonos az első pillanattól nagy hangsúlyt fektetett a környezet- és munkavédelemre. A környezetvédelmi előírások szigorodása jelentősen két ponton befolyásolja a termelést. Mára az unióban a füstgázkibocsátási szabályok jelentősen szigorodtak, ennek megfelelően az összes kibocsátási pontra (kéményre) olyan tisztító berendezéseket építettek ki, amikkel az előírásokat várhatóan még túl is teljesítik.
A másik pont a manapság fontos témát jelentő ökolábnyom. Az alumíniumiparban a kohófém előállítása bauxitból, elektrolízissel nagyon energia- és vízigényes. Ehhez képest a hulladék felhasználása alapanyagként sokkal takarékosabb megoldás, ezért igyekeztek ebbe az irányba elmozdulni. Beruháztak egy olyan kemencébe például, ami képes környezetbarát módon alumíniumforgácsot feldolgozni. És megpróbálták úgy felépíteni a beszállítói forrásaikat, hogy lehetőleg jó minőségű, tiszta, iparból vagy adott esetben gyűjtésből származó hulladékokból minél többet tudjanak felhasználni. Az adott technikai adottságokon belül folyamatosan igyekszenek javítani a folyamatok hatékonyságát, energiaigényét. „Ezek házon belüli kutatások, szerencsére vannak olyan kollégáink, akik megfelelő tudással rendelkeznek, képesek kezelni a szükséges számítógépes modelleket” – mondja Gábor Balázs.
A fiataloknak fontosabb a szabadidő
Ahogy szinte a teljes iparban, az Arconic-Köfémnél is tapasztalható munkaerőhiány, pontosabban fogalmazva jó, megbízható munkaerőből van hiány – mondja Gábor Balázs. Egy gépkezelő alapos betanítása ugyanis akár fél-egy évet vehet igénybe. A jó gépkezelő szó szerint aranyat ér: ha a termék minősége nem tökéletes, az milliós kárt jelent, ahogy akár az is, ha a kolléga nem tud elég gyorsan dönteni adott helyzetben.
A fiatalok nehezen viselik a folyamatos üzemben való munkavégzést, azt, hogy alkalmanként hétvégén is dolgozni kell, az első műszak pedig reggel 6-kor kezdődik, míg az utolsó este 10-kor. Az idősebb, 40-es, 50-es korosztálynak már fontosabb szempont, hogy az üzem stabil, biztos munkahelyet jelent.
„Azért, hogy megünnepeljük a gyökereinket, amelyet Székesfehérvár biztosított számunkra, egy áprilisban kezdődő és decemberig tartó programsorozatot indítunk” – jelentette be Varga Zsuzsanna, az Arconic-Köfém Mill Products Kft. ügyvezetője és HR-vezetője. „Ősszel öntőmesterünk közreműködésével készülő köztéri alumíniumszobrot adományozunk a városnak azon az Arconic sétányon, ahová 80 fát is elültetünk a fenntarthatóság jegyében. Szintén a programsorozat keretében a volt Köfém utódvállalataival közösen, egy közösségi játszóteret adományozunk Székesfehérvár városának elköteleződésünk jeleként” – mondta Varga Zsuzsanna.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
