Az Európai Unió tíz évvel ezelőtt ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt. Ez az első emberi jogi egyezmény, amelynek az EU részes fele lett, és ezzel új korszak kezdődött, amelyben a fogyatékossággal élő személyek jogainak tiszteletben tartása és az e jogokkal kapcsolatos felelősség erkölcsi és jogi szempontból egyaránt kötelezettségünkké vált.

Az elmúlt évtizedben az EU és tagállamai azon dolgoztak, hogy teljesítsék az egyezményből fakadó kötelezettségeiket. Az EU számára ez annak biztosítását jelenti, hogy az uniós szabályok, szakpolitikák és programok figyelembe vegyék a fogyatékossággal élő személyek igényeit, teljes mértékben tiszteletben tartsák az egyezményt, és előmozdítsák a befogadó Európa megteremtését.

Az egyezmény, valamint a megkülönböztetésmentességre és az akadálymentességre vonatkozó uniós szabályok valamennyi uniós országra nézve kötelezőek. Ennek értelmében

a tagállamoknak inkluzív oktatási rendszereket kell biztosítaniuk a fogyatékossággal élő személyek számára, és olyan jogszabályokkal kell rendelkezniük, amelyek tiltják a munkahelyi megkülönböztetést. Ezenkívül a tömegközlekedést és a középületeket akadálymentessé kell tenni.

Az elmúlt évtizedben az uniós fellépés alapjául a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégia szolgált, amely kiemelt helyet biztosított a fogyatékosság témájának az EU tevékenységében, és jelentős javulást eredményezett a fogyatékossággal élők helyzetében. A mérföldkőnek számító európai akadálymentesítési irányelv például előírja, hogy a kulcsfontosságú termékeket és szolgáltatásokat – például telefonokat, számítógépeket, elektronikus könyveket, banki szolgáltatásokat és az elektronikus hírközlést – hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékossággal élő személyek számára. Az uniós utasjogok biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő személyek részt vehessenek a közúti, légi és tengeri közlekedésben. Továbbá fejlesztési és humanitárius politikáink révén az EU globális szinten is vezető szerepet játszott a fogyatékossággal élő személyek társadalmi integrációjának előmozdításában.

A Covid–19-járvány további olyan egyenlőtlenségekre világított rá, amelyekkel a fogyatékossággal élő személyek folyamatosan szembesülnek, és az is világossá vált, hogy emiatt a pandémia ezekre az emberekre súlyosabb hatást gyakorol. Az iskolák bezárása és az online oktatás bevezetése miatt a tananyag és a felszerelések nem mindig hozzáférhetők a fogyatékossággal élő tanulók számára.

A telekonferencia, az otthoni munkavégzés és az online vásárlás egyesek számára akadály lehet, sőt, bizonyos esetekben még a vírusra vonatkozó információkhoz való hozzáférés is kihívást jelenthet. Az egyenlőség tehát kiemelt szerepet kap a válságra adott uniós válaszban, ezen belül pedig a helyreállítás előmozdítása érdekében elfogadott eddigi legnagyobb ösztönző csomag kapcsán is.

A világjárvány utáni méltányos helyreállítás során nagy hangsúlyt kap a fogyatékossággal élő személyek társadalmi integrációja, hogy biztosítsuk számukra a méltóságteljes és autonóm életet, valamint a hozzáférést azokhoz a szolgáltatásokhoz, amelyek lehetővé teszik számukra a teljes munkaerőpiaci és társadalmi részvételt. Áprilisban a portugál elnökség vezetésével a bizottság és a tagállamok magas szintű politikai párbeszédet fognak kezdeni a fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos további teendőkről.

Fokozzuk erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy a Covid–19-világjárvány hatására ne torpanjon meg a fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatban elért fejlődés. A reziliens és méltányos helyreállítás biztosítása érdekében a szakpolitikákat mindenki számára inkluzív módon kell kialakítani.

Széles körű konzultációkat követően új és megerősített uniós stratégiát fogok előterjeszteni a fogyatékossággal élő személyek jogairól a 2021–2030 közötti időszakra vonatkozóan. A stratégia az elmúlt tíz év eredményeire építve fog megoldásokat kínálni az előttünk álló kihívásokra. Az ENSZ-egyezmény valamennyi vonatkozására kiterjed majd, és az egyezményben rögzített jogokat fogja átültetni a gyakorlatba. Szilárd keretet fog biztosítani az elkövetkező évekre, hogy senki se maradjon le.

Az önálló élet, a befogadó környezetben való tanulás, valamint a munkához és a boldoguláshoz szükséges megfelelő feltételek alapvető szükségletnek számítanak.

A 87 millió fogyatékossággal élő uniós polgár megérdemli, hogy ne érje őket strukturális megkülönböztetés és negatív sztereotípia sem a médián, sem az interneten keresztül.

Törekvéseink sikeréhez mindenki részéről elkötelezettségre van szükség. A stratégia hivatkozási pontként szolgál majd az EU, valamennyi kormány, a szociális partnerek, a civil társadalom és a magánszektor számára. Többek között a fogyatékossággal élő személyekkel folytatott párbeszéd és partnerség révén megkönnyíti vállalásaink közös teljesítését, és biztosítja, hogy a fogyatékossággal élő személyek egyenlő mértékben vehessenek részt az élet minden területén.

Az e szakpolitikai területtel kapcsolatban tett vállalásaink és fellépésünk újabb fontos lépést jelentenek majd az egyenlőségközpontú unió megteremtése felé. Szorosan együtt fogok működni valamennyi uniós tagállammal annak érdekében, hogy az EU a társadalmi befogadás, az akadálymentesség és az emberi jogok érvényesítésének modelljévé váljon.

A fogyatékossággal élő személyek nélkül ezen a területen semmi sem történhet. Részt fognak venni a párbeszédben és a folyamatokban.

Ezt jelenti, amikor azt mondjuk: „Egyesülve a sokféleségben”.

A szerző az Európai Bizottság egyenlőségért felelős tagja