Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Lassuló gazdasági növekedés, konfliktusok, és persze klímaváltozás: a kedden kezdődő Világgazdasági Fórum sem tud elszakadni azoktól a témáktól, amelyekről a világ beszél. És nincsenek igazán jó híreik nekünk, magyaroknak sem.
Egy új kiáltvány kidolgozását tűzték ki célul a davosi Világgazdasági Fórum résztvevői, amely reményeik szerint meghatározhatja majd a világgazdaság szereplőinek elkövetkezendő 50 évét. „Az embereket felháborítja a gazdasági ’elit’ és úgy érzik, becsapták őket. Az erőfeszítéseink, hogy 1,5 °C alatt tartsuk a globális felmelegedés mértékét, eddig nem jártak sikerrel” – mondta Klaus Schwab professzor, a Világgazdasági Fórum alapítója. „Most, hogy kritikus válaszút előtt állunk, idén létre kell hoznunk a Davos Manifesto 2020-at, hogy újragondoljuk a vállalatok és a kormányok céljait és eredménymutatóját. Ezért is alapítottuk 50 évvel ezelőtt a Világgazdasági Fórumot és ez az, amivel hozzá akarunk járulni a következő 50 évhez” – fogalmazott Schwab.
Arra, hogy a klímaváltozás mennyire központi szerepet kap Davosban idén, már a hagyományosan a fórum előtt közzétett, a világ legnagyobb veszélyforrásait számba vevő Globális Kockázatok elemzés is utalt, az ebben felsorolt öt legvalószínűbb veszélyforrás közül mind a természethez kötődik: ez az extrém időjárás, a klímaváltozási károk enyhítésének kudarca, a természeti katasztrófák, a biodiverzitás csökkenése és az emberi tevékenység okozta környezeti károk.
Nem véletlen, hogy a 2020-as fórumon a párizsi klímaegyezmény is kiemelt figyelmet kap, ahogyan az ENSZ Fenntartható Fejlődési céljai (SDG) is. Az SDG 17 pontja annak keretrendszerét határozza meg, hogy miként vessenek véget a szegénységnek, hogyan kezeljék az egyenlőtlenségeket és hogyan birkózzon meg a világ a klímaváltozással 2030-ig.
Ez utóbbi téma, a méltányosabb gazdaság volt a középpontjában a svájci luxusüdülőben szervezett világfórum egyik nyitópaneljének, ahol a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői elemezték a világgazdaságot. Krisztalina Georgieva, az IMF vezérigazgatója arról beszélt, egyidejű lassulás határozza majd meg a világ gazdaságát 2020-ban. Ezt megerősíti a Valutaalap legfrissebb világgazdasági prognózisa, amelynek kiadását a davosi konferenciára időzítették. Ebben tovább rontotta az előrejelzését az IMF: az idei évre 3,3 százalékos növekedést vár világszinten, míg tavaly októberben még 3,4 százalékot jósoltak. A fejlett országokban a 2018-as 2,2 százalék és a tavalyi 1,7 százalék után az idén és jövőre egyaránt 1,6 százalékos GDP-növekedést vár az IMF, az euróövezeti GDP-növekedés pedig az idén 1,3 százalék lehet a szervezet szerint, ez 0,1 százalékponttal alacsonyabb az előző, tavaly októberi becslésnél.
A korrigálás fő okai a geopolitikai feszültségek, valamint az ipari termelésben és a kereskedelmi forgalomban 2019 második felében bekövetkezett lassulás, ám azt is előrejelezték, hogy közeledik a mélypont és egyre kevésbé lesz kitett a világgazdaság a bizonytalanságot előidéző tényezőknek.
Kockázatok mindenesetre továbbra is vannak. Bár az USA és Kína közti kereskedelmi háború első szakasza megállapodással zárult, a bizonytalanság fokozódik nemcsak a Brexit és amiatt, hogy Donald Trump támadásaival az EU felé fordul, de a közel-keleti konfliktusok és a klímaváltozás okozta sokk miatt is, amire a szakértő példaként az ausztrál tüzeket és Afrikát hozta. Afrikában gazdasági és társadalmi hatása is van már a klímaváltozásnak: a kutatók már attól tartanak például, hogy rövid időn belül lehetetlenné válhat a kakaótermesztés a hőmérséklet növekedése miatt, a kontinensen pusztító tüzek mellett pedig a vízhiány is egyre nagyobb problémát hozhat, ami tovább erősítheti az Európa felé is irányuló kivándorlást.
A hétfői panel során mutatták be a Világgazdasági Fórum szakemberei a Globális Társadalmi Mobilitás jelentést is. Ebből kiderül: a legfejlettebb országok és a fejlődők között óriási a különbség: a felső 10 százalék közel 3,5-ször annyit keres, mint az országok alsó 40 százaléka. A legtöbb ország azonban alulteljesít három kritikus dimenzióban is: alacsonyak a bérek, hiányzik a társadalom megfelelő biztosítása és az élethosszig tartó tanulás lehetőségei gyengék.
Greta Thunberg és Donald Trump párhuzamos valósága Davosban
Fontos-e, hogy Greta Thunberg egy óriási manipuláció részeként hívja fel a figyelmet a klímaváltozás fontosságára, vagy a végső cél szempontjából teljesen mindegy? Tényleg semmit sem ér, ha mi szelektíven válogatjuk a szemetet, miközben a világ nagy szennyezői alig lépnek? Többek között erről beszélgettünk ifj. Chikán Attilával, az Alteo Energiaszolgáltató Nyrt.
Ráadásul a 4. ipari forradalom során jóval jelentősebben maradnak majd le azok az országok, ahol nem biztosított a könnyebb társadalmi mobilitás. Ennek pedig egyértelmű lenne a gazdasági haszna is: a jelentés számításai alapján, ha 100-ból 10 ponttal javítanák a helyezésüket a listán, az 2030-ra a GDP 4,41 százalékos növekedését jelentené az országok számára – természetesen a társadalmi előnyökön felül. Mindezekhez persze számos változtatásra szükség van, köztük az adózási rendszer átalakítására vagy arra, hogy újfajta szerződések kísérjék a főállású foglalkoztatáson túl a rugalmas és önfoglalkoztatást.
Nem meglepő, hogy az északi államok és Európa egyes országai állnak a legjobban társadalmi mobilitás terén: Dánia, Norvégia, Finnország és Svédország vezetik az összesített rangsort, ahol Magyarország 82-ből a 37. helyen, a mezőny közepén, a többi visegrádi országhoz képest lemaradva szerepel. Rosszul állunk viszont azon a téren, amely a társadalmi mobilitás leglátványosabb fokmérője: hogy hány generáció alatt léphetünk ki egy alacsony jövedelmi kategóriából. Míg a dánoknak ehhez elég két generáció, a magyaroknál hét generációra van ehhez szükség, ezzel a listán szereplő 22 ország közül csak Dél-Afrikát és Brazíliát sikerült lehagynunk.
Magyarország a részletesebb kimutatásban az élethosszig tartó tanulás terén áll a legrosszabbul, de a legtöbb kategóriában (egészségügy, alapfokú oktatás, szociális biztonság és befogadó intézmények) is a magas jövedelmű országok átlaga alatt teljesít.
Szintén az egyre vészesebben növekvő globális egyenlőtlenségekre mutat rá az Oxfam a Világgazdasági Fórumra időzített jelentése: eszerint az elmúlt évtizedben megduplázódott a millliárdosok száma, ami jó hír, az viszont már kevésbé, hogy a világ több mint 2000 milliárdosának nagyobb a vagyona, mint a világ népességének 60 százalékának, ami 4,6 milliárd ember jelent. A világ 12 leggazdagabb férfijának emellett több vagyona van, mint az összes afrikai nőnek.
Az egyik legmegrázóbb eredmény, hogy a nők és lányok napi 12,5 milliárd órányi kifizetetlen (házi)munkát végeznek – ez legalább 10,8 ezer milliárd dollárt jelent globálisan egy évben: háromszor annyit, mint a teljes technológiai ipar. A jelentés arra is rámutat, hogy ha a leggazdagabb 1 százalék csak fél százalékkal több adót fizetne az elkövetkezendő 10 évben, az megfelelne 117 millió munkahely létrehozásához szükséges befektetésnek az idős- és gyerekgondozásban, az oktatásban és az egészségügyben.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
