Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
„Egy kicsit úgy éreztem magam, mint a vérzékeny ember a borotvagyárban” – jellemezte saját politikai szereplését Bajnai Gordon, aki 410 napon át töltötte be a kormányfői tisztséget. A tíz évvel ezelőtti válságkezelésről emlékeztek meg egy minap megjelent kötetben a 168 Óra munkatársai, (Lakner Zoltán, Pungor András, Szabó Brigitta és Faragó József), és erre az időszakra tekint vissza Farkas Zoltán is, a Mozgó Világ legutóbbi számában. Ebből közlünk most részleteket.
Bajnai Gordon hazudott, legalábbis ezt iktatta törvénybe 2011. október 19-én a magyar Országgyűlés kormánypárti többsége.
„A 2010 májusában hivatalba lépett nemzeti ügyek kormánya azzal szembesült, hogy az előző – Bajnai Gordon által vezetett – szocialista kormány költségvetésében hamis adatok szerepelnek. A költségvetési törvényben leírt főbb számok ugyanis egyáltalán nem feleltek meg a valóságnak: a 3,8%-os hiány valójában a 7%-ot is meghaladta volna. A nemzeti ügyek kormányának rendkívüli gazdasági intézkedéseket kellett meghoznia annak érdekében, hogy hazánk elkerülje az adósságválságot és a saját lábára álljon. Az első és a második gazdasági akciótervvel, a bankadó, a válságadó kivetésével, valamint költségvetési zárolásokkal, államigazgatási fizetési plafon bevezetésével sikerült stabilizálni a költségvetést és megteremteni a gazdasági növekedés feltételeit.”
Ehhez még ma sem árt néhány megjegyzést fűzni. Mert vaskos hazugság, és attól még nem lesz igaz, hogy évekig szajkózták.
Az nézőpont kérdése, hogy Bajnai Gordon szocialista kormányt vezetett-e. Ő maga „szakértői jellegű” kormánynak tekinti, amelyben a kulcsminiszterek párton kívüliek voltak, a program velejét pedig egy pártok felett álló, sokszínű közgazdászcsoport állította össze. A Reformszövetség 2009 februárjában közzétett javaslatait példátlanul erős szakmai konszenzus övezte, az csupán két elutasítást érdemelt ki. Az egyiket a Fidesztől, amely azonban nem fedte föl, mit tenne helyette. A másikat Gyurcsány Ferenctől, aki a programban szereplő költségvetési kiigazítás társadalmi hatását „dermesztőnek” minősítette. Ám a Bajnai Gordon által áthangolt és meghangszerelt változatot valóban az Országgyűlés szocialista és liberális frakciója támogatta, akkor még példátlan fegyelmezettséget mutatva, és a kormányban több szocialista politikus is sertepertélt. A kulcspozíciókat azonban nem ők töltötték be.
Az viszont ténykérdés, hogy a Bajnai-kormány költségvetésében nem szerepeltek hamis adatok, bármit jelentsen is ez a törvényi passzus. Olyan értelemben semmiképpen sem, hogy a hiány a 7 százalékot is meghaladta volna. Az akkor még valóban független Költségvetési Tanács változatlan feltételekkel készített kitekintése az előirányzott 3,8 százalékos deficit helyett 4,2 százalékos hiánnyal kalkulált, a csekély különbséget évközi intézkedésekkel korrigálni lehetett volna. A Költségvetési Tanács egy gyermekkihordásnyi idővel később ki is érdemelte méltó jutalmát, a kormánypárti parlamenti többség megalázó módon elcsapta.
Hivatalos dokumentumaiban az Orbán-kormány sem látott aggasztó mértékű hiányt. Az immár Matolcsy György által vezetett Nemzetgazdasági Minisztérium 2010 júliusában nyilvánosságra hozott egy elemzést az akkor kezdődő IMF-tárgyalások előtt, ami szintén a költségvetési deficit néhány tizedszázalékos elcsúszását valószínűsítette. A megbeszélések végül 100 milliárdon feneklettek meg, ami kevesebb az akkori hazai össztermék 0,3 százalékánál. No és azon: az IMF-et bőszítette, hogy a kormány a bankadót úgy hirdette meg, hogy nem konzultált volna vele. A bankadóról egyébiránt Magyarország másik fő hitelezője, az Európai Bizottság is úgy vélekedett, hogy „akadályozza a növekedést és a hitelnyújtást”. Pontosan ez történt, fél évtizedig tompította mindkettőt. Középtávon többet ártott a bankadó, mint amennyit hozott a költségvetésnek. Ami pedig az Orbán-kormány első, a bankadót is tartalmazó akciótervét illeti, az akkori számítások szerint nemhogy csökkentette volna a költségvetési kiadásokat, de összességében 80 milliárddal növelte azokat.
Visszatérve a Bajnai nevével összekapcsolt hazugságokhoz, azokat Varga Mihály maga is cáfolta. Az általa vezetett csontvázbizottság szeptemberben lépett a nyilvánosság elé, és bár hosszasan sorolta, milyen költségvetési címszavaknak nincs fedezete, azokat összegezve megállapította, hogy a deficit az Orbán-kormány beavatkozása nélkül a hazai össztermék öt százaléka lett volna. Az öt pedig nem hét, még kerekítve sem.
Amúgy Orbán Viktor kormányfő valamennyi nemzetközi szervezet előtt fogadkozott, hogy a deficit – bármi történjék is – nem lépi túl a 3,8 százalékot. Márpedig túllépte. Az Eurostat szerint 2010-ben az államháztartás hiánya 4,5 százalék volt. Azt viszont, minő meglepetés, nem iktatták törvénybe, hogy a deficitcél Orbán Viktor akcióterve és kormányának év közben hozott intézkedései miatt nem teljesült.
De fenébe a részletekkel. Bacsó Péter A tanú című filmje óta tudjuk, hogy a statuálás a lényeg.
A sztorit a Fidesz berkeiben alaposan megtervezték, pompásan felépítették. Máig kikezdhetetlen része az orbáni kánonnak. Az első lépés az volt, hogy közvetlenül a 2010-es költségvetés végszavazása előtt, 2009. november 28-án 29 Fidesz-közeli közgazdász nyílt levélben fordult az országgyűlési képviselőkhöz, ne szavazzák meg a tervezetet, mert a Bajnai-kormány költségvetése rossz irányba viszi a gazdaságot, és mert a hiány alul van tervezve. Ezt hasonló tartalmú hirdetési kampány követte. Majd porhintés, egészen a 2010-es választásokig. Utána pedig kettős beszéd. Befelé nyomták a szöveget, hogy a magyar gazdaság még a görögnél is rosszabb állapotban van, kifelé pedig fogadkoztak, hogy betartják a fiskális fegyelmet, amit olykor a Bajnai-kormány költségvetési kiigazításával bizonygattak.
A vádaskodás vezérszónoka Matolcsy György volt, nemzetgazdasági miniszterként, akinek azért volt szüksége a tódításra, hogy hitelesítse az évszázad lopását, a magánnyugdíjpénztári vagyon konfiskálását.
Ekkor már egész vár épült a hazugságokból, ígérgetésektől (a tagok vihetik magukkal saját nyugdíjpénztári számlájukat az állami rendszerbe) és fenyegetésekből (aki a magánpénztárban marad, nem kap állami nyugdíjat). De ez már másik történet. Nyoma is alig maradt, a dokumentumokat a netről igyekeztek eltüntetni. Az viszont örök időkre fennmarad, hogy a Bajnai-kormány meghamisította a költségvetést. Az Orbán-kormánynak Bajnai Gordon válságkezeléséről nyilvánosan mindössze ennyi mondandója volt.
Ezzel kezdődött az a politika, amelynek lényege, hogy olyan hazugságokat kell kitalálni, hogy az is elhiggye, aki mondja. Ebből nőtt ki később az IMF elleni kampány, majd a brüsszelezés, a sorosozás, a migránsozás, amire az Orbán-rendszer legitimációja épül. Egyre messzebb a valóságtól. Egyre közelebb a törzsválasztók szívéhez.
***
Az orbáni kánon szerint Magyarország 2010 nyarán rosszabb helyzetben volt, mint Görögország, csak az IMF-hitel mentette meg; a Bajnai-kormány hibás válságkezelést folytatott, nem lett volna szükség megszorításokra; a kormány a hazai össztermék 83 százalékára rúgó államadósságot örökölt, és új, másmilyen IMF-megállapodást kell kötni. (Kitérő: az államadósság 2008 végén a hazai össztermék 77,8 százaléka volt, ami 2009 végére a súlyos gazdasági visszaesés ellenére csak 80,2 százalékra nőtt. Csakhogy Szijjártó Péter és Kósa Lajos ostoba nyilatkozatai hatására 2010 júniusában elszállt a forint, ezzel az állam devizaadósságának a forintértéke is megugrott, így hozták össze június végére a 83 százalék fölötti adósságot. Ők, és nem az elődeik.)
Bajnai változata szerint 2010 nyarára túl voltak a válságkezelés nehezén, 1200 milliárd forintos költségvetési megszorítással megakadályozták, hogy az államadósság számszerűen tovább nőjön. Tény, hogy a központi költségvetés adósságát sikerült is a 19 ezermilliárd forintos sávban tartani, ám a visszaesés miatt a GDP-hez viszonyított arány, mint láttuk, tovább emelkedett. Helyreállították az ország iránti bizalmat, a forint visszaerősödött – az euró árfolyama 316 forintról 265 forintra csökkent –, ami 1,75 millió devizaadósnak jelentett mentőövet. Magyarország adóskockázati felára normalizálódott. A vártnál hamarabb beindult a gazdasági növekedés, Magyarország már 2009 nyarán eredményes kötvénykibocsátással tért vissza a nemzetközi pénzpiacokra. A 20 milliárd eurós IMF–EU-hitelkeretből a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány, valamint a Magyar Nemzeti Bank összesen 14,2 milliárdot vett igénybe, a többit utódaira hagyta. Ők inkább a magán-nyugdíjpénztári vagyon közel 3 ezermilliárdját vették el. Vagyis cirka 10 milliárd eurót…
A két érvelés még azonos hangerő mellett sem versenyképes egymással. Utóbbit még azok is hamar feladták, akik tisztában voltak vele, mi a válság, mit jelent a válságkezelés.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
