Ráadásul 2010-ben éppen Matolcsy vezényelte le hárommillió ember 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári megtakarításának államosítását. Ez pedig bármilyen jegybanki nyugdíjkoncepció hitelességét megkérdőjelezi – véli Spät Judit nyugdíjszakértő, a tavaly megszűnt Együtt gazdasági programjának kidolgozója, aki szerint amúgy az MNB elképzelései szakmai szempontból helyes irányt mutatnak.

A jegybank lényegében megszüntetné az önkéntes nyugdíjpénztári rendszert, és helyette egy nagy, elvileg költséghatékony, centralizált alapba terelné a benne összegyűlt vagyont, beleértve az egészség- és az önsegélyező pénztárakét is. (Nem szól viszont a magánpénztárakban maradt 60 ezer ember mintegy 240 milliárd forintjáról.) Tenné mindezt azért, mert a mostani szisztéma teljességgel alkalmatlan a 2035–2040-ben várható nyugdíjkrach elkerülésére. Akkoriban vonulnak ugyanis nyugdíjba a Ratkó-unokák, s ezzel végképp felborul a nyugdíjasok és az aktív járulékfizetők aránya.

Ahhoz, hogy a mostani átlagnyugdíj színvonalát később is tartani lehessen, fejenként a mai átlagbér 10-15 százalékát, azaz havi 15-20 ezer forintot kellene folyamatosan félretenni az állam által levont járulékokon felül – fejtegette már két évvel ezelőtt egy tanulmányában Holtzer Péter nyugdíjszakértő. Enélkül a nyugdíjak értéke a kiszámításukhoz alapul vett bérek felére is zuhanhat. A demográfiai krízist valamelyest ellensúlyozhatja a magas gazdasági növekedés, ez azonban nem tartható fenn akármeddig – teszi hozzá Barát Gábor nyugdíjszakértő. Más kérdés, hogy míg az évente kifizetett magyar nyugdíjtömeg a GDP 10 százalékát sem éri el, az európai átlag 12-13 százalék.

A helyzet túlzás nélkül drámai. De mi lehet a megoldás, és mi lesz az önkéntes nyugdíjpénztárakkal? Válaszok az e heti HVG cikkében.

HVG