Közhely, hogy az emlékek az idővel megszépülnek. A mondás igazságát ugyanakkor alátámasztja Bajnai Gordon írása, amelyben nem kevesebbet állít, mint hogy Magyarországon a 2010 után hivatalba lépő kormány a 2008–2010 közötti válságkezelés eredményeire építhetett, de Magyarország még így is leszakadt a többi visegrádi országhoz képest.

A tényadatok ezzel szemben azt mutatják, hogy 2010-ben a magyar gazdaság Európa egyik legsérülékenyebb gazdasága volt, ám a 2010 utáni gazdaságpolitikai fordulatok által megteremtett egyensúly és növekedés nemcsak a válságból vezette ki hazánkat, hanem azt is lehetővé tette, hogy az elmúlt években egy sikeres felzárkózás kezdődjön el az euróövezet fejlettebb gazdaságaihoz és a visegrádi országokhoz egyaránt.

Annak az állításnak a cáfolatára, hogy a 2010 előtti kormány már egy „egyensúlyi” költségvetést és gazdaságot adott át, elegendő ránézni, hogy hol állt a költségvetési deficit a kormányváltás előtt: 2010 első negyedévében a GDP 5 százaléka volt. A GDP pedig a 2009. évi 6,6 százalékos visszaesés után 2010 elején tovább csökkent 0,4 százalékkal. A második negyedévben, amire még szintén rányomta a bélyegét a korábbi gazdaságpolitika, a gazdaság stagnálása mellett egészen 7 százalék közelébe emelkedett a hiány.

2010-ben az új kormány olyan gazdaságpolitikát hirdetett meg, ami egyszerre biztosította a növekedést és az egyensúlyt. E kettő közös gyökere pedig a munkavállalás ösztönzése volt. 2010-ben a népesség arányában Magyarországon dolgoztak a legkevesebben az egész Unióban, ami a korábbi hibás gazdaságpolitika egyenes következménye és egyúttal a tartós felzárkózás egyik kerékkötője is volt. A foglalkoztatás területén végrehajtott fordulat lett az új gazdaságpolitika egyik alapja.

Már 2010-ben elkezdődött a 29 pontos akcióterv végrehajtása, közte a kkv-k társasági adójának csökkentésével és a költségvetési egyensúlyt javító intézkedésekkel. Ennek tulajdonítható, hogy az év egészét tekintve sikerült egy enyhe gazdasági növekedést (0,7 százalék) elérni, és a költségvetési hiányt 4,5 százalékra mérsékelni. Ez nem az év eleji folyamatoknak köszönhetően, hanem éppen azok ellenére volt elérhető.

A költségvetési fenntarthatóság szemléltetésére a rendszerváltást követően 2011-ig a magyar gazdaságpolitika egyetlen évben sem volt képes a GDP 3 százaléka alá csökkenteni a költségvetés hiányát. A legközelebb 2000-ben jártunk hozzá, ehhez képest a válság előtti években a hiány meghaladta a 7 százalékos átlagot.

Ezen háttér ismeretében érdemes értékelni azt a fordulatot, amelynek köszönhetően 2012-re 2,4 százalékra csökkent a hiány, és azóta egyszer sem lépte át a maastrichti és magyar költségvetési szabályokban egyaránt szereplő 3 százalékos küszöbértéket. A költségvetési fordulat nemzetközi elismeréseként pedig Magyarország 2013-ban kikerült az Európai Unió túlzott deficit eljárása alól, amelyet az Európai Bizottság a 2004-es uniós csatlakozásunk óta, közel egy évtizeden keresztül folytatott hazánkkal szemben.

Ezt a költségvetési egyensúlyt egyfelől egy átfogó adóreformmal, másrészt a kiadásokat érintő strukturális reformokkal sikerült elérni. A magyar adórendszer 2010 és 2013 között gyökeresen átalakult: az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével a bérből és keresetből élők adóterhe jelentősen egyszerűsödött és csökkent. A jövedelemadó-rendszer alapvető átalakítása azt célozta, hogy megérje dolgozni és vállalkozni. Az egykulcsos személyi jövedelemadó többé már nem büntette a többletmunkát a korábbi progresszív adórendszerrel szemben. A munkát terhelő adók csökkentése pedig a fogyasztási adókkal, illetve a multicégekre kivetett válságadókkal és szektorális adókkal került helyettesítésre.

Reviczky Zsolt

A költségvetés kiadási oldalán mindenekelőtt a nem produktív kiadásokat kellett csökkenteni. A rendszerváltás idején elveszített munkahelyeket korábban meg sem próbálták újra megteremteni, hanem segélyekkel, szociális támogatásokkal biztosítottak alacsony életszínvonalat az érintetteknek az előrelépés lehetősége nélkül. A 2010 utáni kormányzat célja az volt, hogy mindenki dolgozhasson, aki képes rá, és olyan környezet alakuljon ki, amely ösztönöz is erre. Ezért a Széll Kálmán-tervek egyebek közt felülvizsgálták a nyugdíjkorhatár betöltése előtti ellátásokat.

A nyugdíjrendszer fenntarthatóságát célzó további reformokhoz hozzátartozott a magánnyugdíjpénztári tagság kötelező jellegének megszüntetése is. Ez a GDP több mint 1 százalékával növelte a költségvetési bevételeket, és egyidejűleg egy drága és rossz hatékonysággal működő rendszert szorított vissza.

A mozgástér bővülését segítette továbbá az adóelkerülés és az adócsalás visszaszorítása. A gazdaság fehéredését, a rejtett gazdaság visszaszorulását ösztönző különböző intézkedések úgy tudták növelni a költségvetési adóbevételeket, hogy mindeközben nem volt szükség adóemelésre. Ezek a reformok szintén a 2010–2013 közötti időszakban kezdődtek meg: ide sorolható az online pénztárgépek és az elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszer bevezetése is.

Az Európai Bizottság eleinte még kételkedett az intézkedések hatását illetően, az eredmények mára a Bizottságot is meggyőzték. A Bizottság becslése szerint a be nem fizetett áfa mértéke Magyarországon több mint harmadával csökkent 2012 és 2016 között, ami mintegy 330 milliárd forint többlet adóbevételt és tisztább gazdaságot eredményezett.

Bajnai Gordon véleménye szerint az elmúlt években az államadósság csak kevéssé csökkent, és továbbra is magas szinten áll. Írásából kimaradt ugyanakkor az az el nem hanyagolható „részlet”, hogy 2002 és 2010 között a GDP-arányos államadósság közel 30 százalékponttal emelkedett, amiből 15 százalékpontos növekedés a 2008–2010 közötti válságkezelés „eredménye”. A mértékeket pedig jól szemlélteti, hogy ha 2002 óta, az akkori 52 százalékos szintről minden évben csak annyival csökkent volna az adósságráta, mint az elmúlt évek átlaga, akkor ma 35 százalék körül lenne az eladósodottság…

Nem mellesleg az elmúlt évek adósságcsökkenése nemzetközi mércével is sikeres. 2011-hez képest 7 százalékponttal mérséklődött az adósságráta értéke, ami az ötödik legnagyobb csökkenés az Európai Unióban.

Továbbá a magánnyugdíjpénztáraktól átvett vagyon azt is lehetővé tette, hogy stratégiailag fontos ágazatokban az adósságráta emelkedése nélkül növekedjen az állami vagyon. Bajnai így például figyelmen kívül hagyta a Mol-részvények (498 mrd forint), az E.ON magyarországi földgázipari érdekeltségeinek (281 mrd forint), illetve az Antenna Hungária Zrt. (56 mrd forint) csökkenő adósságráta melletti megvásárlását, hogy csak a legnagyobbakat említsük.

Emellett nemcsak az államadósság csökkenő szintje miatt kisebb hazánk sérülékenysége, hanem annak szerkezete is sokat javult az elmúlt években. 2011-ben még az adósság mintegy fele devizában állt fenn, és kétharmada külföldi kézen volt, ami miatt az ország óriási mértékben ki volt téve a külföldi piacok és befektetők hangulatingadozásának. Mára a devizaadósság aránya 20 százalék közelébe csökkent, a külföldiek pedig az adósság kevesebb mint 40 százalékát birtokolják.

A külföldi befektetők helyére pedig elsősorban a hazai szereplők léptek. Míg 2011-ben az államadósságnak mindössze 3 százaléka volt a háztartások kezében, 2018-ban már a 18 százaléka, ami mintegy 5300 milliárd forint összegű értékpapírt jelent. Ez több szempontból is előnyösebb a külföldi finanszírozásnál: egyrészt stabilabb finanszírozási formát jelent, másrészt az értékpapírok után fizetett kamat az országon belül generál többletjövedelmet.

A szakadék széléről indulva Magyarország 2010 után sikeresen tudott felzárkózni az Európai Unió átlagához és a visegrádi országokhoz is. Az Európát 2012-ben megrázó adósságválság utáni éveket követően, azaz 2013 és 2017 között, a magyar GDP-növekedés közel kétszerese volt az uniós átlagnak és Lengyelországtól néhány tizeddel elmaradva a második legmagasabb a visegrádi országok között. Ez a tendencia a legfrissebb adatok alapján is folytatódik, 2018 első két negyedévében a magyar gazdaság 4,5 és 4,9 százalékkal bővült, ami több mint a duplája az uniós átlagnak, és meghaladja a többi visegrádi ország átlagát.

A szerző a Magyar Nemzeti Bank főközgazdásza, gazdaságtudományi és kiemelt ügyekért felelős ügyvezető igazgatója.