Az RFI-nek adott interjúban hangsúlyozta: az ipari lobbik az esetek túlnyomó többségében adnak a formaságokra, legálisan működnek, semmilyen törvényt nem sértenek. Mégis veszélyeztetik az egészségünket, a környezetet és komolytalanná teszik a képviseleti demokráciát. A szerző olyan óriáscégek lobbizó technikáját elemezte, mint a Monsanto, a Coca Cola, az Exxon, a British Petroleum vagy a Philip Morris. Stéphane Horel szerint a nagy cégek rengeteg tudományos kutatást finanszíroznak. Ezzel önmagában nincs gond. De a végeredmény valahogy mégis mindig a pénzt adó nagy cégek érdekeinek felel meg.

Példaként egy amerikai kutatást hoz fel. A kilencvenes évek végén több, a nagy dohánygyáraktól független kutatóműhely a passzív dohányzás ártalmairól tett közzé alapos kutatást. Később 39, ugyancsak tekintélyes tudományos fórum kiadványaiban jelent meg cikk arról, hogy túlbecsülték a passzív dohányzás okozta veszélyeket. Később derült csak ki, hogy a cikkek többségét a dohánygyártók által finanszírozott kutatóintézetek munkatársai írták. Szóval ez a pálya nem olyan, mint a levajazott közbeszerzéseké, ahol nyilvánvaló a zsebből zsebbe tett pénz, a korrupció. Itt valóban megalapozott tudományos vélemények ütköznek. De azért a pálya egy kicsit lejt.

Mindenütt a világon, még a leggazdagabb országokban is, a kormányok igyekeznek spórolni a tudományos kutatási költségeken. Az állami intézmények kénytelenek privát forrásokat találni, de ezzel óhatatlanul a lobbi csoportok befolyása alá kerülnek. A következő veszély, hogy a politikai döntéshozóknak fogalmuk sincs a modern tudomány állásáról. Tanácsadóikra hagyatkoznak, akiket viszont a lobbisták rohannak le. Remélhetőleg csak szakmai érvekkel, bár ezen a szinten a tényleges korrupt lefizetés sem kizárható. De talán ebben a műfajban nem jellemző.

Stéphane Horel könyve másfél hónappal az után jelent meg, hogy a Nicolas Hulot, francia környezetvédelmi miniszter lemondott. Nála azzal telt be a pohár, hogy a kormány az ő véleménye ellenére, egy, a francia vadászati lobbi által sugallt törvényt fogadott el. Pedig a francia vadászlobbi nevetséges törpe az Exxon vagy a Monsanto milliárdokból finanszírozott befolyásoló gépezetéhez képest. De még ezen a szinten is felülírják Franciaországban a közérdeket a jól szervezett lobbicsoportok – állítja a most megjelent könyv szerzője.(Via RFI)