Gazdaság hvg.hu 2018. szeptember. 20. 08:54

Állítólagos egyház nevében szervezett piramisjátékot egy férfi

A "főpap" arra kérte a csatlakozókat, hogy fizessenek be pénzt, amit ha másokat is beszerveznek, segélyként visszakaphatnak.

Piramisjáték szervezésének bűntette miatt emelt vádat a Fővárosi Főügyészség egy 54 éves budapesti férfival szemben, aki társaival együtt 2010-ben egy egyházat alapított, majd miután – a törvényi változások folytán – 2012. január 1-től már nem minősültek egyháznak, mégis 135 esetben fogadott el adományokat, mondván a pénzt befizetőknek az összegyűjtött összeget segélyként újraosztja. 

A vádirat lényege szerint a magát főpapnak nevező, az "egyházban" kizárólagos döntési jogosultsággal rendelkező vádlott 2012–2013. években a segítőin keresztül előadásokon, webkonferenciákon, szórólapokon különböző – kifizetési kockázati tényezőt is tartalmazó – karitatív, illetve befektetési programokat hoztak létre.

A kiadott szabályzatok szerint a jól csengő elnevezésekkel illetett programokban a résztvevők – különböző összegek befizetése mellett – "ezüst fokozatú" klubtagokká válhattak, "aranytáblára" kerülhettek, vagy támogatói pozíciót vásárolhattak és amennyiben a további ismerőseiket rövid időn belül láncszerűen beszervezték, úgy bent maradtak a "mátrixban", majd egy idő után nagy összegű segélyek kifizetésére válhattak jogosulttá. 

A rendszer pénzügyi talpon maradása érdekében a meghirdetett programok egymásra épültek, a szabályzat szerinti kifizetésekre pedig egy-két esetet leszámítva túlnyomórészt nem került sor. 

A piramisjáték működtetésével ily módon – forintban és euróban – összegyűjtött összeg mintegy 30 millió forint volt. 

zöldhasú
Hirdetés
hvg360 Pálúr Krisztina 2025. január. 06. 19:30

„Nem tudtam, mi a baj velem” – sok nő számára jött el a megváltás azzal, hogy kiderült, az ADHD nem válogat a nemek között

Bár úgy tűnhet, hirtelen mindenki figyelemzavarral küzd, a nők a valóságban gyakran aluldiagnosztizáltak és -kezeltek, ha ADHD-ról van szó. Ennek rengeteg oka van, az egyik az, hogy esetükben a tünetek radar alatt maradnak, ők pedig csendben szenvednek, és igyekeznek megküzdeni az elvárásokkal, amelyek az iskolában, majd a munkahelyen, illetve családban nehezednek rájuk.