Egyedül Szarvas környékén csaknem százötven ember él kiszolgáltatottságban, a pénzüket elveszik, kosztért, kvártélyért cserébe dolgoztatják őket. A kényszermunka ugyan 2013 óta bűncselekménynek számít, de nagyon nehéz a felderítése. Szarvason megpróbálják a lehetetlent, ami - mint kiderült - nem is lehetetlen, van kiút, ha nem is könnyű.
Nem tudom, hogy Krisztike mondta-e magának, de én dadogok, nem tudom, hogy zavarja-e?
- ül le Balogh Kálmán a priccsre, a szarvasi támogató ház "diszpécser" szobájában. Kálmán éveken át élt Szarvason a tartóinál, majd egy kiadós verés után szabadították ki két és fél éve. Ő az első lakója annak a szenvedélybetegeket támogató háznak, ahol Szarvason a csicskatartásból menekülők is menedéket kaphatnak. Krisztike pedig, akit Kálmán emlegetett, a ház esetfelelőse, aki naponta megbeszéli a házban lakókkal, hogyan is állnak magukkal, teljesítették-e a maguk számára kitűzött célokat. A tizenkét férőhelyes "apartmanház" most is tele van.
Szarvason már másfél évtizede időről időre kitör egy botrány, amikor kiderül, hogy egy-egy családnál fogva tartottak embereket, ám a hatóságok fellépését szinte lehetetlenné teszi, hogy maguk az érintettek nem csak a tartóiktól, hanem az alkoholtól is függésben vannak, így a maguk feletti önrendelkezésüket is elveszítették már. Többnyire nem a kényszermunka miatt, hanem más bűncselekmény kapcsán derül fény egy-egy esetre, pedig mindenki tud róluk. Akadnak kivételek, egy ilyen esetről mi is beszámoltunk, amelyben a makói gazda ellen indított büntetőeljárásban kiderült, hogy a rabszolgaként dolgoztatott emberek egy része a rendőrségi felderítés ellenére még a gazdánál lakik, aki kizsigerelte őket. Szóval, nem könnyű. Tíz évvel ezelőtt Babák Mihály, Szarvas polgármestere is több hatóságot megkeresett, hogy tegyenek lépéseket az ügyben, de semmi nem változott, mint ahogy a kényszermunka büntető törvénykönyvbe kerülése sem hozott áttörést.
Lázár Zsolt: "Sziszifuszi munka, de nem lehetetlen"
A vidéki hajléktalanok gabalyodnak bele többnyire a csicskatartás hálójába, szerény lakhatásért és ételért cserébe dolgoztatják a többségükben alkoholfüggő embereket, akiknek a különböző jogcímen kapott ellátásukat zsebre teszik. Legfőképpen a szenvedélybetegségük miatt veszítik el a maguk feletti rendelkezést a "csicskák", ezért is jutott arra Szarvason az Ótemplomi Evangélikus Egyházközség, hogy egyfelől lakhatást adnak a kiszabadítottaknak, de közben a függőségük lebontásában is támogatják őket.
A szenvedélybetegeket támogató lakhatás 2015 novembere óta működik, elindítását Lázár Zsolt szorgalmazta, aki a városban már 2002 óta képviselő, a szociális bizottság tanácsadójaként hosszú éveken át szembesült a tarthatatlan helyzettel. Becslése szerint jelenleg is vagy százötvenen élhetnek a városban és környékén ilyen kiszolgáltatott helyzetben. Lázár a Szarvasi Ótemplomi Evangélikus Egyházközség esperese is, így végül az egyházától kapott segítséget ebben az addig szélmalomharcnak tűnő küzdelemben: a lakhatási lehetőség fenntartója az Evangélikus Egyház, a helyi egyházközség szeretetszolgálata működteti. Most már három éve folyik itt a munka, Kálmán az otthon első lakója lett két évvel ezelőtt, ő a minta. Tiszta ing, tiszta tekintet és fej. A hatvanéves férfinak van munkája, fizetése, és visszakapta az elveszített családját is.
Megszűnő gyárak, pia, válás, csak a szokásos
"Megállt mellettem egy hófehér autó, egy buszmegállóban szedtek össze Vásárhelyen, addigra már taccsra ment teljesen az életem" - kezdi el a hatvanéves Balogh Kálmán, aki egyébként nem is akad el a beszédben, hiába szabadkozott a dadogás miatt. Csak akkor áll meg, amikor a súlyosabb részletekhez érünk.
"Tudja, mindenre kristálytisztán emlékszem már két éve, amióta nem iszom, csak akkor leszek ideges, amikor a rossz emlékek jönnek elő" - magyarázza Kálmán, ahogy ott ül a priccsen tiszta, vasalt ingjében, szemüvege mögül mosolyog a kék szeme. Elmeséli, hogy egy vásárhelyi tanyán nőtt fel, majd a Hódikötnél dolgozott tizennyolc éven át, ott ismerkedett meg a feleségével is. 1986-ban született egy fiuk, majd lakást is tudtak vásárolni. Aztán a rendszerváltás után bezárt a gyár, akkor átment a Hódgéphez, annak is vége lett, de maradt, igaz, német tulajdonban, a porcelángyár. A felesége, aki varrónő volt és szintén munkanélküli lett a Hódiköt bezárása után, ekkor már otthon maszekolt, ő meg ment egyik munkahelyről a másikra. "A gyárban nem volt kiírva, hogy igyál, de azért nem volt akkora szigorúság, de dolgoztunk is nagyon sokat" - meséli a férfi. Szerinte a családja kárára nem ivott, a fizetését hazaadta, a pluszmunkából vett csak el egy kicsit a piára. Végül a felesége azzal állt elő, hogy adják el a lakásukat, aztán mindenki menjen, amerre lát, akkor volt a fia tizenhét éves. Akkor látta őket utoljára. Azt hallotta, hogy a válás után a felesége meghalt.
Megcsörrent az eltitkolt apró a zsebemben, ezért ütöttek vágtak
"Csak pár hónapig tudtam fizetni az albérletet, aztán Szikáncson adtak szobát, lábas jószágokkal kellett dolgoznom" - meséli tovább Kálmán az innentől kezdve egy cseppet sem derűs történetet. "Innen már szöktem lényegében, kimentem a piacra a motyómmal, lesz, ami lesz. Ekkor állt meg mellettem a fehér autó, hogy megyek-e Szarvasra. Sok időm nem volt gondolkozni, csak éppen azon gondolkoztam, hogy honnan tudták, hogy miben töröm éppen a fejem."
"Később, amikor én is főcsicska lettem, tudtam meg, hogy ők már előre feltérképezik a terepet.
A főcsicska azt jelenti, hogy azt is beültetik az autóba, hogy segítsen felkutatni olyanokat, akiket el lehet csalni. Pontosan tudják, hogy kik azok, akik éppen annyira isznak, hogy még tudnak dolgozni, de már mindenük az ital"
- ezekről már úgy mesél a férfi, hogy inkább a cipője orrát nézi, de azért rendületlenül folytatja, hogy tartói elvitték Szarvason a hivatalba, ott bejelentették munkanélkülinek, akkor fél éven át azt a pénzt kapta, amit alighogy átadott a postás, már el is vettek tőle. "Pár napig ki sem engedtek, aztán meg befenyítettek, hogy akármerre is megyek, megtalálnak, a föld alól is előkerítenek" - folytatja Kálmán.
Később kiközvetítette a polgármesteri hivatal közmunkára, ide elengedték az otthoni munka mellett is, de a pénzét az utolsó fillérig elvették, amikor kártyát kellett csináltatni, akkor azt már oda sem adták neki. De ekkor jött a verés, ugyanis Kálmánnak, mivel szorgos volt, pluszmunkája is akadt a közmunka mellett, így maradt nála pénz, ebből lett a kalamajka. "Véletlenül ráütöttem a zsebemre, megcsörrent benne az a pár száz forint, azonnal nekem estek" - meséli a férfi, hogyan verték agyba-főbe. Ezt másnap látták rajta. De az is feltűnt Lázár Zsoltnak (ugyanis az egyházközség temetőjében dolgoztak a közmunkások), hogy mindenki ebédel a szünetben, csak Kálmán nem. Akkor derült ki, hogy a pénzét elveszik, enni nem kap, és ráadásul, még jól el is verték.
Akkor kerekedett fel Lázár Zsolt, elment a családhoz és elköltöztette Kálmánt. A tartó család persze mindent tagadott, azt is, hogy elverték a férfit, azt mondták, hogy részegen randalírozott. Ellenszegülni a képviselőnek nem mertek, elengedték Kálmánt, de ehhez az kellett, hogy Kálmán is szabadulni akarjon. Akart.
"Egy kamaszt hagytam ott, egy férfi bocsátott meg nekem, a fiam"
"Sírtunk mind a ketten" - idézi fel Kálmán, ahogy tavaly, tizenöt év után újra találkozott a fiával. Három évvel ezelőtti, a csicskatartásból szabadulása után azért nem mentek még simán a dolgok, először le kellett mondani az italról, három hónapig az addiktológián is kezelték, 2016 nyarán jött vissza Szarvasra, a támogató házba. Éppen akkor érkezett esetfelelősnek a házba Rácz Krisztina, aki arra kérte, hogy várjanak még a fiával való találkozással, akinek felkutatásában egyébként az egyházközség segített Kálmánnak.
"Nem lehet elhamarkodni az ilyen dolgokat" - veszi át a szót Jónásné Rácz Kriszta, aki egyébként roma származású, a helyi telepen nőtt fel, de hétévesen kiemelték, elvitték a szegedi zenekonzervatóriumba, tanítói diplomát szerzett. Krisztáról nem tudták, hogy roma, de amikor az édesapja egyszer meglátogatta még Szegeden, akkortól ő "csak egy szegény cigány kislány volt", ez mélyen belé vésődött, és meg is erősítette benne, hogy mindenkinek kell adni egy esélyt, és ebben ő is segíteni szeretne.
"Amikor idejön valaki, akkor hosszan beszélgetünk, majd amikor látjuk az elhatározást, akkor először egy hónapra kötünk szerződést, később másfél évre" - mondja el a napi működés részleteit Rácz Kriszta. Aki beköltözik, annak 13 200 forintot kell fizetnie egy kétágyas, fürdőszobás lakásért, kapnak a lakók tisztálkodószereket, mosószert, használhatják a közös konyhát, cserébe pedig megpróbálnak megszabadulni a szenvedélyüktől. Ez a legnehezebb rész, és ehhez van szükség arra, hogy egészen rövid távú és hosszabb időre szóló vállalásokat is tegyenek a lakók, amelyeknek betartásában és kontrolljában is segít a fiatal nő. A támogatás része az is, hogy segítenek szerezni munkát is.
Úton a teljes önállóság felé
Kálmán tiszta maradt, ma már főállású karbantartó. "Kér egy kávét?" - hív a szobájába a férfi, és büszkén mutatja is, hogyan rendezkedett be. Az első szerzeménye egy kávéfőző volt, de pár hónapja már a bankkártyáját is ő maga kezeli.
Egy darabig félt ettől, inkább zsebpénzt kért, de ma már bátrabb, igaz, arra ügyel, hogy ne legyen egyszerre nála a kártya és a kód is. "Tanulni kell ezt is" - ismeri el a férfi, hogy a fizetésért nem csak dolgozni kell, de be is kell osztani. Az elmúlt két évben egy kis segítséggel összeállt Kálmán. "Tavaly végül átvittek autóval Vásárhelyre a fiamhoz, nagyon ideges voltam, de végül mindketten sírtunk. Azt mondta nekem, hogy azt hittem, apukám, hogy már rég meghaltál" - meséli megrendülten Kálmán. "Kész férfi lett a fiam, szépen élnek a párjával, csinosítják a fészküket" - mosolyog a férfi, aki azóta már önállóan, busszal is meglátogatja a családját, azt is tervezi, hogy majd albérletbe megy, de azért még maradna egy kicsit, majd annak is eljön az ideje. "Most már csak a szemműtétemre várok, augusztusban lesz" - mutatja a férfi a szürke hályogot a szemén. Azt is elmeséli Balogh Kálmán, hogy amikor találkozik olyanokkal, akik még "fogságban" élnek itt a városban, mindig elmondja nekik: "Én is csicska voltam, ne legyetek azok, nagyon nem könnyű, de nagyon megéri."
"Hitből eredő erkölcsi parancsra" |
A Magyarországi Evangélikus Egyház az úgynevezett történelmi egyházak egyikeként van jelen a magyar társadalom életében. Sokrétű szolgálatának meghatározó részét képezi a diakónia, azaz a szeretetszolgálat. A szeretetszolgálati munka felügyeletét és irányítását az Országos Iroda Diakóniai Osztálya látja el. Országosan több mint 40 - idősgondozásra, fogyatékkal élők, szenvedélybetegek és hajléktalanok ellátására szakosodott - intézményében 2000 munkatárs gondoskodik csaknem 8000 rászorulóról. Szarvason az Ótemplomi Szeretetszolgálat a szenvedélybetegeket támogató ház mellett más szolgáltatásokat is végez: idősek és fogyatékosok, valamint demensek, szenvedélybetegek nappali ellátása, tanyagondnoki rendszer, illetve végeznek otthoni szakápolást és házi segítségnyújtást is. |
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.