hvg.hu: Ennyire rosszul az új Orbán-kormány egyik minisztere sem debütált: a parlamenti meghallgatásából szakmai kérdések helyett csak az a mondata ment át, hogy a szendvicsét eldobáló migráns miatt sertéspestisjárvány fenyeget.

Nagy István: Pedig a humán tényező jelenléte, a betegség elterjedésben játszott szerepe megkerülhetetlen, ezt bármelyik szakember alátámasztja. De ezek szerint minden mással elégedett volt a sajtó a közel háromórás meghallgatás alatt, ennek örülök. Furcsa, hogy egy ilyen ténykérdést jelentő mondattal is celebbé lehet válni.

hvg.hu: Rossz értelemben vett celeb, akinek egy bedobott mondása vezető híreket generál. De hiszen politikát/migránskérdést kevert egy nem politikai kérdésbe – utólag máshogy fogalmazna?

N. I.: Biztosan máshogy, a humán faktor fontosságáról beszélnék. A két és fél órás meghallgatásom amúgy kifejezetten jól sikerült, csak ebből ezt az egy mondatot ragadták ki. Tanultam belőle.

hvg.hu: Az afrikai sertéspestis közben reális veszély, az emiatt magyar termékekre beviteli tilalmat elrendelő országok köre bővülhet, ami áresést hozna. Mit tesznek ez ellen?

N. I.: Jelenleg csak a vadsertésnél fordul elő, és mindent elkövetünk azért, hogy így is maradjon. Két irányba folyik a munka: a lokalizálás érdekében elrendeltük a vaddisznóállomány gyérítését, másrészt szigorúbb ellenőrzés alá vesszük telepeket, hogy teljesen zártak legyenek, semmilyen kontaktus ne jöhessen létre a vadon élő állatokkal. A beviteli tilalmak feloldásáról pedig előrehaladott tárgyalások folynak, hiszen a magyar állategészségügyi rendszer olyan színvonalú, hogy világszerte elismerik. Vagyis ha fegyelmezettek leszünk, akkor sikerül elhárítani a veszélyt. Még a házi sertéseknél kell komoly erőfeszítéseket tenni, de már dolgozunk egy intézkedéscsomagon, hogy ezt az állományt is megóvjuk a vírushordozóktól.

N. I.: Hadd válaszoljak erre csak egy mondással: amikor a gazda az eke szarvára teszi a kezét, akkor előre kell, hogy nézzen, mert ha hátra néz, akkor görbe lesz a barázda.

hvg.hu: Viszont Fazekas minisztersége alatt a kormány végigvitte az elmúlt 10 év legnagyobb privatizációját, eladták az állami földeket. Rengeteg kritikát kaptak, mi a véleménye a programról?

N. I.: A Földet a gazdáknak program véget ért. Tényleg óriási érzelmek, indulok övezték, de a számok azt mutatják, hogy nagyon sikeres volt: 30 ezer ember jutott földterülethez, 60 százalékuk 10 hektáros területhez.

hvg.hu: Meg Mészáros Lőrinc és a Tiborcz család. A kritikusok szerint pont azt segítették elő, hogy az agráróriások és sok felaprózott gazdaság országa legyünk.

N. I.: Egy csomó fake news van ezzel kapcsolatban, és nehéz érzelmeket és tényeket szembeállítani. Személyenként 300 hektár volt a maximum, de kamu számok, sőt egész tanulmányok jelentek meg, amik feltételezéseken alapultak, a média teret adott ezeknek és szárnyra kaptak.

hvg.hu: Az nem fake news, hogy nagybirtokosok is bevásároltak, a földügyekért felelős államtitkár, Bitay Márton pedig a Four Seasons Hotelben kávézgatott Mészáros Lőrinccel. Ön mit szólna, ha ezen kapná az államtitkárát?

N. I.: Más kávézási szokásaival nem foglalkozom. A programmal elértük, hogy biztonságban tudjuk a magyar földet. Csak így tudtuk felszámolni a zsebszerződéses rendszert, el tudtuk küldeni az osztrákok felé azt az üzenetet, hogy ez itt nem az ő paradicsomuk, hanem a magyar gazdáké. Mert nagyon nem voltak egy súlycsoportban: az osztrákok idejöttek, és könnyedén meg tudtak vásárolni 4-500 ezer forintért egy hektár területet, ami náluk már évekkel korábban is kétszer ennyibe került. Nekik ez nagy biznisz volt, a fél Dunántúlt megvették, ezért akartuk magyar gazdák kezében tudni a földet. Brüsszel még vizsgálja a földtörvényt, de a folyamatot így megakasztottuk és kifehérítettük. Ez az identitás szempontjából sem mindegy, szuverenitás kérdése, hogy a magyar föld kié. Ezért álltunk bele keményen, hogy ne a külföldi nagytőkések és a befektetők nyerészkedjenek a földön, mert a veszély ez volt, hogy nem is akarja művelni, csak megveszi, hogy drágábban eladja.

hvg.hu: Ön képesített méhészgazda, plusz hivatásos vadász. Vadászott már Semjén Zsolttal? Pláne valamilyen háziasított állatra?

N. I.: Nem, és mióta politikai funkcióba kerültem, először mosonmagyaróvári polgármester, majd államtitkár lettem, egyáltalán nem vadászom. Minden évben befizetem a tagdíjamat, de úgy tartom, hogy ebben az időszakban ezt nem. Majd egyszer, ha civil emberként hazakerülök.

Túry Gergely

hvg.hu: Államtitkárként készült önről egy elég előnytelen fotó, ahogy a parlamentben úgy telefonál, hogy a fülén/arcán egyensúlyozza a mobilt.

N. I.: Már jogdíjat kellene kérnem (nevet). Ezzel kerültem életemben először címlapra, de ha nem rólam, hanem a képviselői telefonokról van szó, akkor is ezzel a képpel illusztrálják. Nagyon nehéz napom volt, innen a minisztériumból mentem a parlamentbe, rágták az életem telefonon. Úgy éreztem, ahhoz is fáradt vagyok, hogy tartsam, ezért félrehajtott fejjel, felrakva a telefont csak hallgattam, mikor egyszer csak hallottam, hogy surrog a fényképező. Azonnal levettem, de már késő volt. De soha nagyobb bajom ne legyen.

hvg.hu: Ha e mellé tennénk a mostani képét, olyan neten divatos before-after összevetés jönne ki, hogy azzal bármilyen fogyókúrás terméket el lehetne adni. Ha megenged egy személyesebb kérdést, hogyan fogyott le ennyire?

N. I.: Az egészségem érdekében, éreztem, hogy ez így nem mehet tovább, már a térdem sem bírta. Az ember egész nap dolgozik, csak kávé, este haza, hűtő ki, és kiéhezve többet eszünk a kelleténél. Végül orvosi segítséget kértem, 2017 tavaszán műtöttek meg. Azóta 55 kilót fogytam, nagyon jó döntés volt, de nagyon vigyázok is rá, hogy ez így is maradjon.

hvg.hu: Visszatérve az aktuális agrárkérdésekre, sikerült „megállítani Brüsszelt”: a 2021–2027-es időszakra vonatkozó uniós költségvetési javaslat alapján sokkal kevesebb mezőgazdasági támogatásra számíthatunk. De nem eddig kaptunk jóval többet, mint mondjuk egy lengyel, egy balti vagy akár román gazda?

N. I.: De a pozícióinkat nyilván meg akarjuk őrizni. És ellensúlyozni kell a magyar gazdáknak azt a hátrányát, hogy a rendszerváltás után kiszolgáltattuk ezt az ágazatot az európai konkurenciának, amely nem fejlesztette az élelmiszeripart, a feldolgozóipart, hanem bezárt és gyakorlatilag piacot vett. Ez nekünk óriási versenyhátrány, nem engedhetjük, hogy a kiváló termőföldi adottságainkat csak alapanyag-termelésre használják, és más országok feldolgozóipara fölözze le a hasznot. Ezért ragaszkodunk a támogatásokhoz, elmaradásaink vannak, amiket pótolni kell.

hvg.hu: Mikor pár hete a V4-ek és 11 tagország agrárvezetői Bábolnán egyeztettek, ön elfogadhatatlannak nevezte a támogatás csökkentését, pedig ez nem ellenünk szól, a KAP-ra, a közös agrárpolitikára szán az EU a korábbinál kevesebbet. Hogy akarhatnánk akkor mégis többet?

N. I.: Ez így van, de a kezdőjavaslatra mondtuk, hogy elfogadhatatlan, innen minden alku kérdése. A Brexit objektív tény. De a minimális célunk az, hogy csak annyival csökkenjen a támogatás, amennyit egy nettó befizető ország távozása jelent. De azért dolgozzunk, hogy inkább megőrizzük a pozícióinkat, mert csak akkor tudunk fejleszteni.

Túry Gergely

hvg.hu: 2021-től az uniós támogatásoknál gazdaságonként 100 ezer eurós felső határt húznának, és a kis és közepes gazdaságok nagyobb hektáronkénti támogatást kaphatnak. Az Orbán-kormány ideológiájával összhangban nálunk régóta a legkisebbek, az egyéni gazdák kapnak kiemelt figyelmet. Mit gondol arról, hogy szakmabeliek szerint a gazdák túlzásba vitt „tutujgatása” nemcsak igazságtalan, de nem is visz előre?

N. I.: Fogalmazzunk egyértelműen: nemcsak a magyar, hanem az egész világ mezőgazdasága is olyan fokú kihívásokkal néz szembe, hogy az ágazat minden egyes szereplőjére szükség van. A nagyüzemtől a legkisebb termelőig. 2050-ig 9 milliárdan leszünk, 70 százalékkal több élelmiszerre lesz szükség, úgy, hogy közben 30 százalékkal kevesebb termőterület, 40 százalékkal kevesebb ivóvíz fog rendelkezésre állni. Tíz éven belül 40 százalékkal több húsra lesz szükség. Ma még nem is belátható, hogyan fogunk tudni ezzel megbirkózni.

hvg.hu: De ezt mennyiben segíti, ha nem a tényleges teljesítmény alapján bánnak az egyes szereplőkkel? Elég beszélgetni szakemberekkel, sorolják, hogy a gyakorlatban a 200 embert, így családokat eltartó nagyüzemet agyonellenőrzik, az egyéni gazdához ki sem mennek, úgysem stimmelne a permetezési napló, a kötelező nyilvántartásokat utólag hamisítják, az állatorvos is sokszor félrenéz.

N. I.: Menjünk jobban vissza: valamikor csak kisgazdaságok voltak, aztán jött a szocializmus és szövetkezetekbe kényszerítették őket. A rendszerváltás után természetes elvárás volt, hogy a jogos tulajdont vissza kell adni, és azt a hátrányt, amit elszenvedtek, kompenzálni kell. Én egy nyírségi tanyán születtem, nem volt olyan családi összejövetel, ahol 5 perc után ne a föld lett volna a téma, hogy az ügyvéd milyen gazember volt, vagy melyik szomszéd adja el a területét. Ebből a közösségből kerültem Mosonmagyaróvárra, ahol csak nagybirtok volt, állami, egyházi, és sikeresen működött. Ez a kettősség azóta elkísér, és meggyőződésem, hogy csak akkor lesz sikeres a magyar mezőgazdaság, ha a szektor mesterségesen szembeállított szereplőit ki tudjuk békíteni.

hvg.hu: De ön is mesterséges szembeállításról beszél.

N. I.: Feladatom, hogy a mezőgazdaság szereplőit az összefogás felé tereljem, arra kell késztetnünk őket. Termelői csoportokkal, termelési és értékesítési szövetkezetekkel, a legkülönfélébb integrátorokkal, amelyek mind ezt segítenék.

hvg.hu: Csakhogy gyakorlatilag nincs, aki dolgozzon, leszedje a gyümölcsöt vagy felüljön a traktorra, az egész agrárium munkaerőhiánnyal küzd. A meghallgatásán azt mondta, hogy 50 ezer közmunkást irányítana át, de mégis hogyan?

N. I.: Nem úgy, ahogy sokan értették, hogy a közmunkás át lesz vezényelve. Itt jönnek be a KAP-tárgyalások: szeretnénk elérni azt, hogy a munkabérköltség leírható legyen a 100 ezer euró feletti támogatásokból, mert ezzel ösztönözni tudnánk a nagyokat, akik tudnak foglalkoztatni. Így érdemes lenne új munkaerőt felvennie, ezzel a legalizálást, a gazdálkodás kifehérítésért is segítenénk, hiszen tisztességgel leadózva, bejelentve foglalkoztatna embereket. Ha ezt sikerülne bevezetni az új EU-s ciklusban, ez döntő változást idézne elő az egész szektorban, megoldódna a jelenlegi versenyhátrány a kereskedelemmel, szolgáltatással szemben, mert meg tudnák fizetni a jól dolgozó embereket.

hvg.hu: A jól dolgozókat. De beszéltem nagyüzemi gazdálkodóval, aki hiába próbálkozott közmunkásokkal, hogy idézzem, ez nem annyi, hogy „itt a seprű, söprögess az önkormányzatnál”. Ha meg felügyelőt kell mögéjük állítani, máris jobban megéri inkább azzal leszedetni a gyümölcsöt, aki úgy megcsinálja, hogy el tudja adni például német exportra. Valljuk be, a közmunkás sokszor kényszermunkás, akivel a foglalkoztatási statisztikákat kozmetikázzák, akkor hogyan válnának be?

N. I.: Ahogy elmondta, az az idénymunkásra jellemző, pont ez a baj, hogy nem ért hozzá, be kell tanítani, aztán nem is olyan aktivitással végzi a dolgát, hiszen megy vissza közmunkásnak. Pontosan ezért mondtam, hogy ezt az 50 ezer embert nem idénymunkásként, hanem állandó munkaerőként kell átterelni. Megtalálni családonként azt az egy-két embert, vagy máshonnan nézve, mezőgazdasági üzemenként akár csak 1-4 főt, és felvenni őket egész éves foglalkoztatásban. És akkor legfeljebb kezdetben lenne igaz, hogy nem dolgozik olyan jól, de megtanulná, beintegrálódna és kiváló állandó alkalmazott válna belőle.

hvg.hu: De közben elöregszik, kihal a vidék, amit ön a fiatalok bevonásával, támogatásával oldana meg. Húsz éve oktat, gondolom, tapasztalja, manapság mennyire nem vonzó számukra az agrárpálya?

N. I.: Ez az egyik legkomolyabb feladatom, pont most egyeztettem az agrár szakképző iskolák vezetőivel. Mert hiába mondjuk, hogy stratégiai ágazat a mezőgazdaság, ha nem tudjuk megtalálni a fiatalokhoz vezető utat. Ha a fiatalok éreznék, hogy itt is van kihívás, akkor nem annyian jelentkeznének ezekbe, ahányan. Meg kell tudnunk mutatni nekik, hogy a 21. századi agrárium nem egyenlő a sáros csizmával.

hvg.hu: A precíziós gazdálkodást folytató nagyüzemekben tényleg nem, ott komoly informatikát, biotechnológiát használnak. Ez így menőnek is tűnik, hadd használjam ezt a szót. De máshol?

N. I.: Pontosan ezt kellene tudnunk megmutatni, hogy a 21. századi mezőgazdaság lehet menő dolog. A mezőgazdasági gépek technológiai színvonala fejlettebb, mint a személyautóké, számítógéppel milliméterre lehet szabályozni a vetésmélységtől kezdve mindent, a szántóföldön GPS-rendszerrel folyik a munka. Vagy még egy példa: műholdról lehet látni a táblán a növények elszíneződését, így meg tudjuk állapítani, hol van a fertőzési góc és csak ott permetezünk.

hvg.hu: De ez pénzkérdés, az ágazatnak csak egy része működik így. És hiába nőtt a magyar mezőgazdaság kibocsátása az elmúlt években, az európai szinthez képest hatékonyságban még mindig sehol nem vagyunk.

N. I.: A termelési eredményeink növekedése az EU-ban dobogós volt az elmúlt tíz évben. És itt jön az önkritika, mert az egy hektárról begyűjthető jövedelemtermelő képességünkben valóban nagy elmaradásban vagyunk, ezt kell most már növelni. Ennek különböző elemei vannak: a mezőgazdaságot gúzsba kötő osztatlan közös tulajdon felszámolása, az öntözési területek növekedése, a vidékfejlesztési és GINOP-os pályázatok, amiken keresztül a feldolgozóüzemeket, beruházásokat támogatjuk. 2020-21-re teljesen más jövedelemtermelő képessége lesz az ágazatnak, egészen más arányban tudunk majd hozzájárulni a GDP-hez.

hvg.hu: Azt jósolta, hogy a termelés színvonalának fejlesztésével 10-15 év alatt el lehetne érni az EU-15-ök szintjét – nem túl optimista ez? A hollandok, dánok fényévekre vannak, ehhez óriási invesztíció és főleg komoly változások kellenének.

N. I.: Lesznek jelentős befektetések uniós forrásból.

hvg.hu: Az előbb mondta, hogy még azért is harcolnunk kell, hogy ne kapjunk kevesebb támogatást 2021-től.

N. I.: De eddig nem volt igazán jó a forrásfelhasználásunk. Ezt mutatja a lengyel mezőgazdaság kitörése, amit a szakma csak úgy hív, hogy rajtunk van a lengyel frász: korábban mi szállítottunk hozzájuk, most pedig állandó vetélytársaink. Zseniálisan fejlesztettek, az előző 7 éves ciklus alatt kapott eurókat gazdaságélénkítésre, a feldolgozásba fektették, míg nálunk nagyrészt elment szociális felzárkóztatásra. Ezt a lemaradást kell behozni. De ebből én azt látom, hogy amit ők meg tudtak csinálni, azt mi is meg fogjuk tudni tenni.

hvg.hu: Hogyan?

N. I.: A termőterület nagyságát nem tudjuk növelni, azt kell ösztönözni, hogy többet hozzunk ki belőle. Csak búzát termeszteni nem a mezőgazdaság jövője. Ezért a kertészeti ágazatokat, a zöldség-, gyümölcsültetvényeket fogjuk támogatni, és az élelmiszeripari fejlesztéseket. Átcsoportosítunk 10 milliárd forintot, hogy az újabb fiatalgazda-pályázat keretében a beadott 3700 pályázóból 2000 fiatal gazdát el tudjunk indítani 40 ezer eurós támogatással.

MTI / Máthé Zoltán

hvg.hu: A hvg.hu évek óta cikksorozatban foglalkozik a parlagfűkérdéssel: hiába van 2 millió allergiás, hiába egészségügyi-gazdasági probléma, semmi nem történik. Mert a parlagfű abszolút többsége mezőgazdasági területen van, de emiatt nem mernek a gazdákkal konfrontálódni.

N. I.: Nem konfrontálódni szeretnénk, hanem együttműködni. Arra késztetni őket, hogy oda kelljen erre figyelniük. Éppen most jelent meg az a felhívás, hogy idén hamarabb virágzik az allergén, dolguk van ezen a téren, és nem tudunk eltekinteni a határozott fellépéstől. Így nem fogja őket váratlanul érni, hogy amelyik gazda gondatlanul jár el, ott meglesznek a következményei. Ha valahol látni fogják a változást mostantól, akkor ebben.

hvg.hu: Egy másik szenzitív kérdés az állatvédelem: még mindig sehol nincs az új állatvédelmi törvény. Miért akadt el az átdolgozásra visszavont javaslat, és mikor lesz már belőle hatékony, valóban betartatott törvény?

N. I.: Olyan fokú társadalmi kérdés lett belőle, hogy komolyan foglalkozni kell vele. A szurikátaügy nekem is óriási tanulság volt, láttuk, mekkora reakciót váltott ki. Vagy amikor beálltam a nyúlhúspromócióba, magam is tapasztaltam, mert amit én azért kaptam... De különbséget kell tenni társállat és haszonállat közt, egyszerűen muszáj, hiszen az emberek többsége eszik húst. Bár szerintem egy tisztességes ember rendesen bánik az állattal, azzal a jószággal is, amit majd le fog vágni. A gond ott van, hogy hajlamosak vagyunk szélsőségekre, mindkét irányba. Ezért szeretnénk erről előbb társadalmi vitát, például arról is, hogy járjon-e letöltendő börtön egy állatkínzásért. Meg kell találni a mértékadó hangot, kompromisszum kell.