Három amerikai közgazdász, aki a National Bureau of Economic Research-nek dolgozik, arra a következtetésre jutott, hogy a nők kevesebb szülésre vállalkoznak, ha nem bíznak a jövőben. Márpedig ez történt az Egyesült Államokban a legutóbbi három válság idején: 1990-ben, 2001-ben, valamint 2007 és 2009 között.
A kutatók több mint százmillió születés dátumát vetették össze a recesszió kezdetével, és megállapították: a terhességek száma jelentősen visszaesett néhány hónappal a gazdasági válság kitörése előtt. Ezek szerint a konjunktúra kutatóknak elég lenne a terhes nők számának felbecslése ahhoz, hogy megjósolják a jövőt?
2007-ben az amerikai gazdaság jól teljesített, a tőzsdén szinte mindenki óvatosan optimista volt. A fiatal párok nem: a terhességek száma jelentős mértékben csökkent. Aztán jött a krach, összeomlott a Bear Stearns 2008 elején, majd pedig a Lehman Brothers szeptemberben- kevés gyerek született. Sőt, a párok pesszimizmusa kitartott a fellendülés időszakára is. Amikor az amerikai pénzügyi rendszert sikerült -állami támogatással- stabilizálni, és a gazdaság kilábalt a recesszióból, akkor sem születtek gyerekek nagy számban az Egyesült Államokban. A baby stop jelezte: az átlag amerikai pesszimista és nem nagyon bízik a jövőben. Érdekes módon a nagyon gazdagok viszont továbbra is jeleskedtek ezen a téren. Szinte kérkedve azzal, hogy nekik jól megy: sok gyereket is tudnak vállalni, mert az üzlet olyan jól megy.
A közgazdászok először a világháború utáni baby boom esetében mutattak rá arra, hogy egyértelmű összefüggés van a gyermekvállalási szándék és a gazdasági konjunktúra között. Ha a társadalom tagjai bíznak a jövőben, akkor szívesen vállalnak gyereket. Persze ez csak a szabad társadalmakra vonatkozik, hiszen baby boom a kelet-európai szocialista államokban is volt- parancsszóra.
De honnan tudják a gyereket vállaló nők, hogy recesszió lesz?
Ezt a kérdést járta körül a három amerikai közgazdász. A vizsgálat eredménye: a recessziónak számtalan előjele van a társadalomban, melyet a statisztika nem érzékel, de a hétköznapi emberek igen. A mikroszféra apró jelei késztetik a nőket óvatosságra. Például ha nő az elbukott hitelek száma vagy sok embert rúgnak ki az állásából. A statisztikai átlag ezt elfedheti, de a háztartások költségvetését nem az átlag érdekli, hanem a saját helyzete. Ezért idézik helyeslőleg a tanulmányban Alan Greenspan híres mondását a válság előrejelzésről: az alsónemű kiskereskedelmi forgalmát kell figyelni!
Ha kevesebb alsónadrág fogy, akkor ez azt jelzi: az emberek nem akarnak feleslegesen költeni, de azt sem szeretnék, hogy mások ezt észrevegyék- mondta annak idején a Federal Reserve Board legendás vezetője, aki 19 éven át állt a jegybank szerepét betöltő intézmény élén az Egyesült Államokban.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.