Többször hallhattuk, hogy a 2018-as évben nem tervez választási költekezést a kormány, és a nyugdíjasoknak szánt plusz juttatásokon kívül nincs is különösebb jele annak, hogy ilyen módon igyekeznének szavazatokat „vásárolni”. Nem mintha különösebben erre kényszerülne a kabinet, hiszen a Fidesz győzelme egyelőre biztosnak tűnik.

Naivak lennénk azonban, ha azt gondolnánk, hogy a felálló újabb Orbán-kormány a tavaszi voksolás után is mindent változatlanul hagy. Az előző, 2014-es választás után is hosszú évekre meghatározó lépéseket tett a kabinet – elég az energiacégek, a Budapest Bank vagy az MKB megvásárlására gondolni –, amit az is befolyásolt, hogy arra az évre már kikecmergett a válságból a magyar gazdaság.

2018-ban pedig még jobb a gazdasági helyzet, bőven van pénz a kasszában, így az állami nagyberuházások felpörgetése várható, annál is inkább, mivel lassan már nincs olyan összeszerelő üzem, nincs olyan uniós támogatási forma, amelytől aranybányaként remélhetne újabb bevételeket az állam. (Egyelőre azonban nincs minden, irányítószámmal bíró településen stadion.)

Fülöp Máté

A beruházások viszont sok pénzt kívánnak meg, ezért sem érdemes az adórendszer átfogó reformjára számítani. Vagyis aligha fog csökkenni az áfa világrekorder, 27 százalékos általános kulcsa, és Orbán Viktor azon ígérete sem teljesül, amelyben egy számjegyű személyi jövedelemadót ígért. Persze azt nem tartjuk kizártnak, hogy a focistáknak valahogy még tovább csökkennek az adóterhei, és 18 százalékra csökkentik a meccsjegyek belépőjére terhelt áfát.

A vállalkozások magas adóterheinek fenntartása pedig azt jelenti: továbbra is komoly feladat elé állítja a vállalkozásokat, különösen kkv-kat a magasabb bérek kigazdálkodása. Ez pedig egyre súlyosabb gondot jelent majd a munkaerőhiánnyal küzdő ágazatok számára, ahogy az is, hogy a kormány szakképzési rendszerre vonatkozó próbálkozásai eddig nem sok eredménnyel jártak. Ennek ellenére annak sem látjuk jelét, hogy Parragh László "forradalmi" gondolatain kívül radikális változás történne ezen a téren.

Magyarítás

A 2014-es bankbevásárlás tudatos stratégia része volt, amelyet Orbán Viktor akkor ki is fejtett: e szerint négy stratégiai ágazatban magyar többségi tulajdont kell szerezni. A négyből három (média, bankszektor, energetika) már megvalósult (feltéve persze, ha próbálunk nem tudomást venni arról, hogy Orbán Viktor már arról beszél: a hazai médiában akkora magyar tulajdonrész kellene, mint a németeknél), egyedül a keresekedelmi szektorba tört bele a kormány bicskája.

Pedig tényleg próbálkoztak: volt különadó, volt extra magas élelmiszerlánc- felügyeleti díj, vasárnapi boltzár, de még ennél is őrültebb ötletek, az adott területre jutó alkalmazottak számának meghatározásától a hirdetések korlátozásáig. A próbálkozások sikertelenségét mi sem jelzi jobban, mint hogy 2017 végén kiderült, Baldauf László, a CBA alapítója is több üzlet üzemeltetését adja át a német Lidlnek. Ennek ellenére kizárt, hogy ne szülessenek újabb ötletek a multik versenyelőnyének letörésére. (És ne röppentse fel félévente legalább egyszer a Magyar Idők, hogy kivonul a Tesco.)

Tesla vagy Malév?

A multikkal persze mindig ambivalens lesz a kormány viszonya, hiszen amíg a magyar gazdaság első számú motorjának a külföldről érkező működő tőke számít, addig folytatják a hajtóvadászatot a jobbnál jobb ilyen üzletekért. Sokatmondó, bár semmire nem garancia, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrég nagy felhajtással kísért látogatást tett a Tesla-gyárban, vagy hogy egy dél-koreai akkumulátorgyártó csendben egy magyarországi gigaberuházásról döntött, Orbán Viktor pedig a kínai miniszterelnök novemberi látogatása után egy interjúban arról beszélt, hamarosan egy „szívünknek kedvesebb” beruházást is bejelent majd. Mivel a KKM erre vonatkozó kérdésünket azóta sem méltatta válaszra, így csak tippelni tudunk ezen a téren, bár ebben segít, hogy ugyanebben az interjúban a miniszterelnök arról is beszélt, „Magyarországnak nagy dolgokat kell a jövőben végrehajtania: energiaellátás, légi közlekedés és szárazföldi”.

Ebből a háromból kettőt nagyjából kipipálhatunk, marad a nemzeti légitársaság ügye, amely a Malév 2012-es csődje óta fájó seb a magyar lélek szövetén. A kínaiak kész örömmel szállnának be egy ilyenbe, hiszen a magyar társaság repülési jogokat szerezne az EU területén. A Fidesznek is jól jönne egy ilyen bejelentés a kampányban, hiszen ennél jobban nem lehetne bizonyítani a magyar gazdaság erejét.

Fazekas István

Feltehetjük a kérdést: miért rontaná a kormány Magyarország nem hivatalos nemzeti légitársasága, a magántőkéből kiépült, ma már a londoni tőzsdén jegyzett (mellesleg a kormánnyal is jó viszonyt ápoló) Wizz Air üzleti pozícióját egy olyan versenytárssal, amelynek a jövedelmezősége finoman szólva kétséges. De, hogy még egy mondatot kiemeljünk ugyanebből az interjúból gazdaságpolitikai ars poeticaként akár:

a megtérülésnél fontosabb, hogy felkerülünk a térképre.

Gyógyuló ország

Ha valamibe igazán pénzt kell ölni Magyarországon, az az egészségügy, amely – bárki legyen kormányon – feneketlen kútként nyeli az állam pénzét, anélkül, hogy ennek pozitív hozadéka lenne. A magánosítást előbb-utóbb meg kell lépnie a Fidesznek is, és erre kiváló időpont lehet 2018. A kérdés az, milyen konstrukciót alakítanak ki annak érdekében, hogy minél több embert tereljenek át a privát ellátás felé. Az eddigi „stratégia”, az állami rendszer végletes lerohasztása ugyanis az orvosok elvándorlása miatt társadalmi katasztrófával fenyeget.

MTI / Szigetváry Zsolt

Adja magát a járulékrendszer átalakítása, vagyis a kötelező befizetések egy részének magánbiztosítók felé terelése, a hasonló nyugdíjkonstrukció emlékezetes bebuktatása után azonban ezt nehezen tudjuk elképzelni. Egy másik megoldás lehet a magánintézményeknél történő kezelések állami forrásból történő utófinanszírozása, ami viszonylag kényelmes, hiszen az intézményeket nem az államnak kell fenntartania, az orvosok fizetését sem az államkasszából kell kigazdálkodni, és az árak miatt sem a kormányt szidják majd az emberek. A magántőke nem is hiányzik, két dolog azonban egyelőre igen: nem luxusellátásra szakosodott, megfelelő kapacitással rendelkező intézmények és egy biztosítási rendszer.

A legnagyobb magyar

Sokatmondó azért, hogy a kormányzat lépéseit mindig zseniális érzékkel kiszagoló Mészáros Lőrinc egyik tőzsdei cégén keresztül beszállt a CIG Pannónia biztosítóba. Ha szimplán csak a felcsúti gázszerelőből lett milliárdos elmúlt 12 hónapját nézzük, ez legalábbis felveti, hogy nem a magyarok várható élettartamának növekedése hajtotta erre.

MTI / Koszticsák Szilárd

Vajon mibe száll még be Mészáros Paks II 2018-ban induló fejlesztésén, a turizmuson, az ingatlanszektoron, a bankágazaton,a médián vagy az élelmiszeriparon túl? Az egészségügy nem lenne elrugaszkodott ötlet, hiszen Csányi Sándor OTP-vezér is néhány hónapja vásárolt meg egy ilyen szolgáltatót, de nézzük, mit tartogathat még 2018. A feldolgozóiparban eddig nem jeleskedett a polgármester (nemrég felturbózott kályhagyárát nem számítva). Nem mintha ez nem tartogatna jó üzleteket – inkább az lehet a magyarázat, hogy a jövedelmezőség miatt túl sokba kerülne beszállni például egy autópari beszállítócégbe vagy egy gyógyszeripari társaságba. Azt már inkább el tudjuk képzelni, hogy Andy Vajna média-szerencsejáték-film birodalma felé kacsingat az üzletember, és egy év múlva már azon fogunk gondolkozni, hogy az életéről készülő hollywoodi szuperprodukcióban ki alakítja az addigra az ország leggazdagabb emberévé előlépő gázszerelőt.

A brüsszeli csata

Mészáros Lőrinc cégbirodalmának terjeszkedésére magyarázat, hogy lassan fel kell készülnie arra az időre, amikor elapadnak az uniós források. Az nem valószínű, hogy 2020 után, vagyis a mostani hétéves finanszírozási időszak után teljes egészében megszűnnének az ingyenpénz, vagyis a felzárkóztatási alapokból fizetett vissza nem térítendő támogatások, az Európai Bizottság februárban bemutatandó javaslatcsomagja azonban minden bizonnyal visszafogja ezeknek az összegét.

Erre nem csak az a magyarázat, hogy a Brexit miatt fontos pénzforrás apad el. Még csak az sem, hogy ezek a támogatások a korrupció, a túlárazások, a csalások melegágyai, és sokszor a társadalom számára teljesen haszontalan fejlesztéseket támogatnak ezekkel. De az is, hogy kiderült: sokkal hasznosabb életképes, de a befektetők, bankok által rizikósnak ítélt vállalkozásoknak, beruházásoknak ingyen hitelt nyújtani, hiszen így a támogatottak maguk is érdekeltté válnak, hogy ne a túlélésüket szolgálja a pénz. A kihelyezett pénz így ráadásul vissza is kerül az uniós kasszába, vagyis sokkal szabadabb kezet kap az EU például arra, hogy más formában segítse a tagállamok felzárkózását.

MTI / AP / Oliver Hoslet

Az elgondolásnak természetesen rengeteg ellenzője van, főleg a nettó kedvezményezettek, hiszen számura kedvezőtlenebb helyzetet hozna az ingyenpénz megvágása (legalábbis rövid távon). Ilyen Magyarország is, ezért sem érdemes komolyan venni Orbán Viktornak azt a nyilatkozatát, hogy „Magyarország nincs rászorulva senkinek a pénzére”.

Borítékolható, hogy kemény vita kezdődik, amelyben nagyon komoly szerepe lesz az egyes kormányok lobbierejének. Ezért a magyar kormányfő is érdekelt lesz abban, hogy miközben kemény tárgyalópartnerként mutatkozik, a szebbik arcát mutassa Brüsszel felé. Így alighanem egy időre búcsút kell mondanunk az EU-t (és Sorost) gyalázó hirdetéseknek is. (Igaz, erre az is magyarázat, hogy a választás előtt kell majd a hely a fantasztikus felemelkedést hirdető plakátoknak.)

Nem robban az atombomba

Az év elején rendezendő lengyel-magyar kormányfői találkozón várhatóan az lesz a fő téma, hogyan lehet a költségvetési tárgyalásig arcvesztés nélkül kialakítani egy közös lobbistratégiát, nem pedig egy közösen indítandó szabadságharc lépései. Annál is inkább, mivel a magyar kormány már több olyan kérdésben letette a fegyvert, amelyek miatt Varsót most élesen támadja az Európai Bizottság. Van ugyanis egy nagy különbség az akkori és a mostani helyzet között. Amíg a magyarok még pontosan tudták, hogy el tudják érni a céljukat, mielőtt az Európai Bíróság lecsap (kiskereskedelmi különadó, étkezési utalványok átalakítása, bírósági rendszer, stb.), a mostani bizottsági elnök, Jean-Claude Juncker már sokkal bátrabban és gyorsabban lép fel a tagállamok ellen.

Ez pedig – és nem az Európai Parlament operettvizsgálata – óvatosságra intheti a magyar kormányt. Ráadásul a menekültek áthelyezését célzó kvótarendszer is szép lassan kimúlik, így a magyar kormány Brüsszel-ellenes háborújának legfontosabb frontja meg is szűnik.