Idén vasárnapra esik december 24., de ez csak a naptár rendes körforgásának köszönhető, amúgy azonban rendes munkanap. És ez így is marad, miután nem jött össze elég aláírás ahhoz, hogy népszavazást írjanak ki arról, akarjuk-e átminősíteni ezt a napot is olyanná, amikor nem kell dolgozni, azoknak pedig, akik mégis, magasabb bér járjon ezért.

Miközben tehát mindenki morog, amiért december 24-én rendszerint be kell mennie a munkahelyére, ismét győzött az érdektelenség. Esetleg a tudat, hogy ez a nap, azért messze nem olyan megterhelő, mint a többi, ráadásul ahol csak tudják, részben vagy egészben el is bliccelik. Mondhatnánk persze azt is, hogy a gazdasági szempontok kerekedtek felül, de ebben erősen kételkedünk. Pedig egyébként az igenis érvényes kérdés: mennyibe is került volna az, ha december 24-ét munkaszüneti nappá minősítik?

A vita legutóbb akkor tört ki, amikor kiderült, hogy idén először munkaszüneti nap lett nagypéntek. Akkor Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Gyáriparosok Országos Szövetségének főtitkára úgy számolt, hogy egy ilyen döntéssel 20-25 milliárd forint eshet ki a gazdaságból. (Vagyis durván kétezer forint/fő, ha a teljes lakosságra vetítjük.) Persze az is hozzátartozik a teljes igazsághoz, hogy – mint arra már utaltunk – december 24-én sokkal kevesebben dolgoznak, mint ahányan nagypénteken tették, amíg az is munkanap volt, vagyis ilyenkor már kisebb összegről indul a számítás.

Ha azonban a magyar GDP-t leosztjuk a munkanapok számával, azt kapjuk, hogy 130 milliárd forintba kerül egy nap. Ebből indulunk tehát, innen kezdünk korrigálni. A szempontok pedig igen sokrétűek.

A brit gazdaságkutatók például 2012-ben számolgattak nagyokat, abban az évben ugyanis a királynő koronázásának hatvanadik évfordulója miatt eggyel több munkaszüneti nap volt. Az intézkedést előkészítő minisztérium hatásvizsgálata három forgatókönyvet vázolt fel: a legrosszabb szerint a GDP 0,25 százaléka eshetett ki, egy konzervatívabb becslés mindössze 0,08 százalékos visszaesésről szólt, de a legérdekesebb a harmadik változat volt, amely szerint annyira jót tesz a dolgozóknak a pihenés, hogy 0,07 százalékkal még nő is a GDP. (Logikus kérdés egyébként, hogy most, öt év elteltével miért nem látjuk a pontos számokat. A válasz az, hogy a statisztikai hivatalok nem mérik egyes napok termelését.)

Azért is próbálnak a szakértők óvatosak maradni, mert nehéz megbecsülni, milyen hatása van annak a ténynek, hogy sok munkát elvégeznek ünnepnapokon is. Az például egyértelmű, hogy egy atomerőmű, de még csak egy gyár sem fog leállni december 24-én, vagyis a termelése mindenképp ugyanannyi lesz, akár szünnapról van szó, akár nem. A költség szempontjából azonban nem mindegy, munkanapon dolgoznak-e ott: ha munkaszüneti napon folyik tovább a termelés, 100 százalékos bérpótlékot kell fizetni.

Ugye ön sem dolgozza magát agyon 24-én?

Azt pedig szinte képtelenek mérni a statisztikusok, hogy a dolgozók mennyi munkát halasztanak el, vagy éppen hoznak előbbre a szünnapokról. Hiába lenne például december 24-én szünnap egy autószerelőnél, az autókat, amelyek éppen ezen a napon romlanak el, úgyis meg kellene javítani, akár rögtön az első munkanapon karácsony után. De lehet előre is dolgozni, főleg ha szellemi munkáról van szó: logikus, hogy ha valaki választhat, egy év végi elszámolást december 24-én készítsen-e el, vagy inkább pár nappal korábban túlórázzon egy nagyot, inkább a második lehetőséget választja. De – hogy mondjuk egy saját példát is – az, aki karácsonykor odatéved egy hírportálra, találkozhat jó pár olyan anyaggal, amely már napokkal korábban elkészült, miközben a szerkesztőségben csak néhány peches ügyeletesnek kell a gépénél ülnie.

AFP / Daniel Allan

És azért sem lehet egyértelmű pénzkiesésről beszélni, mert nem egy olyan része van a gazdaságnak, amely még jól is jár egy extra szabadnappal. Hiába esik ki egy nap a termelésből, ha cserébe az emberek ilyenkor többet járnak el étterembe vagy szórakozni. Ezért is van az, hogy az olyan országokban, ahol különösen fontos az idegenforgalom – például Ausztriában – pozitívnak számít az, ha több a munkaszüneti nap. És persze figyelembe kell venni azt is, hogy az ember munkahelyi teljesítményén mennyit tud dobni az, ha többet pihenhet. A 2012-es brit felmérésben ez is az egyik fő oka volt annak, hogy az optimista forgatókönyv szerint nyert az ország az extra szünnapon.

Nincs is sok munkaszüneti napunk

Amíg a nagypéntek nem lett piros betűs ünnep, az EU-hoz tartozó tizenegy volt szocialista ország közül nálunk volt a legkevesebb munkaszüneti nap, és még most sem számít soknak, hogy csak 11-nél járunk. Szlovákiában és Bulgáriában például 14 olyan ünnepnap van, amikor nem kell bemenni dolgozni, de Horvátország, Románia és Szlovénia is 13 munkaszüneti napot ad a dolgozóknak. Európában a legtöbb pihenőnapot, 16-ot a portugálok és az osztrákok kapják, a lista másik végén pedig Nagy-Britannia áll a maga nyolc ünnepnapjával – pont ugyanannyival, mint ahány napon a magyaroknak nem kellett dolgozniuk a rendszerváltás előtt.

A HVG egy korábbi összeállításából kiderült: a legrégebbi magyar munkaszüneti nap augusztus 20-a, ezt még 1891-ben nyilvánították piros betűs ünnepnek. Január 1-jén csak 1953 óta nem kell dolgozni, de például 1956-ig karácsonykor csak december 25-én állhatott le a munka, 26-án már újra építeni kellett a szocializmust.