Ismét az uniós netsemlegességi regulára hivatkozott a médiahatóság, csak most nem a Telekomot, hanem a Telenort kaszálta el "diszkriminatív" szolgáltatás miatt. Büntetés azonban nincs - mivel alapos vizsgálat sem volt -, a kiadott határozat pedig szinte biztosan bíróságon végzi. A legfőbb tét, hogy rosszabb lesz-e felhasználóknak.
Mint azt alig egy hete, a HVG hetilapban megjelent, Lesre futottak című cikkünkben előre jeleztük, a médiahatóság ugyanarra hivatkozva meszelheti el a Telenor vizsgált mobilinternetes szolglátatásait, mint ahogyan azt december elején a Telekom TV GO és HBO GO szolgáltatásaival kapcsolatosan megtette. Akkor is leírtuk, most sincs másként: a kiadott határozat önmagában alig ér valamit, mert megfelebbezhető, és bíróságra is vihető. A Telekom már decemberben bejelentette, hogy ezt az utat választja.
A Telenornak sem engedik az ingyen Facebookot
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) a jogsértő állapot megszüntetésére hívta fel a szolgáltatót.
A Telenor a döntés után közölte: meggyőződése, hogy jóhiszeműen, az ügyfelek érdekében járt el, és nem okoz hátrányt azzal, hogy a leginkább kedvelt chat-, illetve zenei stream-szolgáltatásokhoz korlátlan belföldi hozzáférést biztosít (a cég összes érve ebben a közleményben olvasható). A hatóság szerint a Telenor eltért a hálózatsemlegességre vonatkozó EU-s rendeletben foglalt követelményektől, mert egyrészt indokolatlan különbséget tett bizonyos tartalomtípusok – közösségimédia- és csevegő alkalmazások között, másrészt zeneátviteli szolgáltatásokat és online rádiókat, illetve hozzájuk kapcsolódó szolgáltatásokat előnyösen különböztetett meg.
Az említett mobilos, tabletes televíziózást és mobilinternetes zenehalgatást lehetővé tevő programokat több százezren használják. Az alkalmazások letiltása* a teljes hazai mobilnetes piacot befolyásolná.
A netsemlegesség megsértése a médiahatóság szerint tehát azáltal történik, hogy a mobilszolgáltatók a „nulla adatfogyasztású” alkalmazásaikkal (a Telekom a TV GO-val, a Telenor a MyMusic-kal ésa MyChat-tel) diszkriminálhat más internetes felhasználókat vagy alkalmazásokat, márpedig ez a 2015 végén kiadott uniós direktíva alapján nem megengedett. Csakhogy: a hatóság döntése a rendelet szövegéből közvetlenül nem olvasható ki – állítja Pápai Zoltán internetgazdaság-szabályozási szakember. Szerinte a hivatkozott regula csak azt rögzíti, hogy mindenkinek joga van mindenféle tartalom eléréséhez, és ezt a szolgáltatók nem akadályozhatják vagy tilthatják.
De a regula azt is kimondja, hogy a fogyasztó a szolgáltatóval megállapodhat a szolgáltatás feltételeiben; abban, hogy minek mi az ára, és hogy mit, milyen elszámolásban vehet igénybe. És bár Hollandiában már törvény tiltja a nullás díjszabás alkalmazását (miközben az uniós rendeletnek a ”zero rating” modellre épülő elképzelések tiltása nem volt célja), a rendelet úgy fogalmaz: akkor kell beavatkoznia a szabályozó hatóságoknak, ha az internetszolgáltatók magatartása ténylegesen korlátozza a felhasználók választási szabadságát. És ettől meglehetősen távol áll a Telekom is, a Telenor is.
Netsemlegesség: nem új lemez |
Az internetes hálózatsemlegességi vita Magyarországon nem új, a máig alapnak tekinthető vitairat az MTA 2010-ben kiadott Verseny és Szabályozás című kötetében jelent meg. Az akkor még csak az amerikaiakat érintőnek tűnő problémáról a Gálik-Pápai-Urbán szerzőtrió előre jelezte: a feladványt Európában is meg kell majd válaszolni. |
A netsemlegességi kérdésekkel közel egy évtizede foglalkozó Pápai szerint azonban fontos látni: mindez nem magyar ügy. „A legtöbb uniós tagországban megjelentek már ezek a problémák, de lezárt ügyek egyelőre nincsenek. Nincs egyetlen precedenst teremtő bírósági döntés sem, mert még tart a puhatolózás” – magyarázta. Innen nézve nem érthető, hogy a magyar hatóság miért döntött úgy, hogy be kell avatkoznia és állást kell foglalnia.
Az egyszerűbb magyarázat erre az, hogy az NMHH a témát átvilágító tanulmányában előre jelezte: mivel az internetes tartalomfogyasztás hosszú távon átalakítja az egész médiarendszert, a szabályozás „proaktívan kíván foglalkozni a jelenséggel”. A gyakorlatiasabb magyarázat azonban az, hogy a hatóság egyszerűen átvett egy jogértelmezési példát az uniós hírközlési hatóságok szervezetének (BEREC) állásfoglalásai közül. Ami nem baj ugyan, csakhogy a BEREC 2015-ben megjelent, az uniós regulához tavaly nyárra elkészített útmutatója is csak egy értelmezés, nem jogszabály. A tanulmányban szerepel egy, a Telekom kifogásolt gyakorlatához hasonló modell, ami a BEREC értelmezésében nem teljesíti a netsemlegességi kritériumokat. Erre csapott le az NMHH.
Ráadásul a nem jogerős határozattal elkerülhetővé vált a döntés alapos indoklása is. Ami viszont elfedi, hogy a hatóság tényleges háttérvizsgálata elmaradt. Az NMHH nem járta körül a kérdést, azt, hogy a korlátozás (vagy korlátlanná tétel) bizonyos szolgáltatók tartalmára vonatkozik-e vagy sem, ahogyan arra sem keresett választ, hogy olyan piaci szereplő alkalmazza-e a kifogásoltakat (és azt olyan módon teszi-e), ami valóban problémát jelent a rendszerre nézve. Mindez azért baj, mert, ha végül a bíróság mégis az NMHH-t igazolja, és a TVGo-hoz és MyMusic-hoz hasonló nullás szolgáltatásokat betiltják Magyaroroszágon, akkor azzal épp a védendő internetfogyasztóknak ártanak a legtöbbet.
Azt látni kell, hogy a netsmelegesség egy elméleti tézis csupán, mivel az
abszolút netsemlegesség a gyakorlatban ma sem létezik.
Az alapelv, mely szerint az interneten az adattovábbítás szempontjából minden adat egyenlő, valójában ma sem igaz. Azért nem szembesültünk ezzel nap mint nap, mert - mint azt a HVG kérdésére a mobilszolgáltatók közölték:- a jelenlegi hálózati kapacitások a teljes mobilinternetes átmenő forgalmát elbírják, így nincs érvényben a netsemlegességi kérdéskörben értelmezhető forgalomdifferenciálási vagy korlátozási szabály. A határokat ráadásul kijjebb tolja a befejezés előtt álló 800 MHz-es országos hálózatépítés is, amit éppen a gyorsabb, nagyobb sávszélességű mobilinternet adatforgalmaz biztosítása miatt építenek. Ezzel együtt igaz, hogy az adatforgalom-növekedés dinamikusabb, mint a hálózatépítésben rejlő tartalékok, így előbb-utóbb eljutunk odáig, hogy a mobilinternetes "forgalmi dugók" kezelhetősége érdekében preferálni kell.
Nem új dolog ez, hisz minden hálózati szolgáltatásban készül erre forgatókönyv. Ha például az országos gázhálózatba kevesebb gáz jut, mint amennyit az összes fogyasztó igényelne, akkor egy jogszabályban rögzített protokoll alapján a különböző rangsorolású fogyasztótípusokat (lakossági, ipari, erőművi stb.) addig kapcsolják le a hálózatról - annak érdekében, hogy a preferáltak (és e sorban a lakossági fogyasztók vannak a sor elején) ellátáshoz jussanak - amíg a rendszerban egyensúlyi helyzete újra ki nem alalkul.
Ha ezen a szűrőn át nézzük a netsemlegességet, belátható, hogy annak sokkal inkább a tartalmi kritériumokról kell szólnia. Arról, hogy például ne a Facebook haátrozza meg, hogy milyen hírekhez lehet hozzájutni, és hogy miként biztosítható az, hogy egyik szolgáltató se válhasson véleménydiktátorrá. Ez nem ismeretlen terület Magyarországon: amikor a ’90-es évek végéhez közeledve a Matáv az első internethálózata építésébe fogott, mivel nem volt számottevő magyar nyelvű tartalom a neten, a cég saját tartalomgyártásba is kezdett. Ez lett 1998-ra az Origo, melynek költségeit egyrészt soha nem számlázták ki az internetes előfizetőknek, másrészt viszont azt, hogy mind többen szoktak rá a világháló használatára, nem azzal érték el, hogy a Matáv (majd Telekom) a hálózati beközései során csak az Origo elérését tette volna lehetővé.
Hasonló helyzetben van ma a mobilinternet is: ösztönözni kell a piacot, hogy a felhasználó nézzen a mobilján filmet, streameljen videót, hallgasson online zenét. Erre biztosnak látszó mód az, ha ennek valamilyen elv szerint rendezett költségeit (eleinte legalábbis) nem a felhasználóval fizettetik meg. Hanem például átvállalja a szolgáltató vagy szerez hozzá szponzort. Egy-egy ilyen „rászoktatásnak” persze haszonélvezője lehet az a szolgáltató, amelyik eredményesen gyűjt az új trendhez tömegeket, de a saját hasznán túl azt is látni kell, hogy az így gerjesztett piac mások számára is érvényesülést kínál.
Mindezt azért érdemes észben tartani, mert miközben a magyarországi mobilhálózatok sávszélesség, lefedettség vagy kapacitás tekintetében az európai élmezőnybe sorolhatók, a fogyasztói szokásokkal mára uniós, illetve OECD-sereghajtók lettünk. És ennek kiváltó okai éppen a drága hazai mobilnet, és az emiatt hiányzó kellően magas számú, sokat fogyasztó felhasználó.
[*Megjegyzés: A cikk megjelenése után az NMHH sérelmezte az általunk használt alkalmazások letiltása* kifejezést. Azért, mert a kiadott "határozat nem rendelkezik az alkalmazások letiltásról, csupán arra kötelezte a szolgáltatót, hogy ne különböztessen meg bizonyos szolgáltatásokat azzal, hogy azok használatát nem számítja bele az előfizetések adatforgalmába" - írták. Hozzátennénk: mi sem azt állítottuk, hogy az NMHH letiltotta az alkalmazásokat. De abból, hogy felszólítják a szolgátatót az eddigi gyakorlata beszüntetésére, az levezethető, hogy a hatóság azt az alkalmazást más logika szerinti működésre átállítását szeretné, és mivel a szóban forgó appok lényeges paramétere a felhasználó számára éppen az, amit az NMHH kifogásol, a határozatban foglaltak betartása az alkalmazások iránti érdeklődést annulálhatja. Az alkalmazások tiltása kifejezés ráadásul egy feltételes módba tett tagmondattal egészült ki mondattá - amivel azt kívántuk jelezni, hogy az NMHH határozata végeredményben befolyásolhatja a piacot.*]
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.