"Miért van politikai támadás a Magyar Nemzeti Bank és a Pallas Athéné Alapítvány ellen?” – tette fel magának a kérdést Matolcsy György egy győri fórumon, majd megválaszolta: "Mert olyasmit tud Magyarország, olyan modellt mutatott Európának és a világnak, ami példaértékű. A siker hírnöke és tükörben megjelenő képe az, hogy bennünket ilyen mértékben megtámadnak."

Akkor most tegyünk helyre néhány dolgot.

Nem, kedves Gyuri, nem azért van támadás a Magyar Nemzeti Bank és alapítványi ellen, mert túl sikeresek, hanem azért, mert széthordjátok a vagyont, és lebuktatok vele. Normális helyeken, de még a titeket jóval bénábban másoló Lengyelországban is az a gyakorlat, hogy a jegybank a nyereségét befizeti a költségvetésbe. (Nota bene, Magyarországon is ez volt az előírás, amíg te át nem írtad a jegybanktörvényt, amikor már tudtad, hogy mész az MNB élére.) Magyarul kórház, iskola, fizetés lesz belőle, vagy akár futballstadion, szóval olyasmi, amire az állam költeni szokott. Ehhez képest ti mit csináltatok? Ezt a nyereséget kiszerveztétek különböző alapítványokba, majd megpróbáltátok eltitkolni, mire költitek az alapítványokon keresztül a pénzt. Haverokra és magatokra.

Ez nem unortodoxia, hanem rablás.

A rablás sikerült, a titoktartás nem. Mert ugyan a Magyar Köztársaság hat éve kapitulált előttetek, de valamilyen érhetetlen okból vannak a jogállamnak még olyan maradványai, amelyek például egy jegybank által létrehozott alapítványt arra kötelezzenek, hogy tegye nyilvánossá, mire költi az emberek pénzét. Ami ugye közpénz. Akkor is, ha elvesztette a közpénz jellegét.

Így hát kiderült, hogy mire költitek ti, meg például a korrupció üldözéséért első számú elméleti felelős, Polt Péter legfőbb ügyész felesége azt a temérdek pénzt. Például médiát vásároltok belőle, kurzusművészeket támogattok, szőnyeget vesztek 280 ezer forintos négyzetméteráron, meg áltudományos oktatási tevékenységet folytattok. Ennek a cselekménysornak valami olyasmi lenne a neve, hogy különösen nagy értékű, folytatólagosan, bűnszövetkezetben elkövetett csalás. Fideszül ezt hívják példaértékű sikernek.

Egyébként az van, hogy aki ennyire nem érti az országot, amiben él, az rendeltetésszerűen meg fog bukni. Sajnos nem biztos, hogy választáson, de előbb-utóbb bukás lesz a vége, azt ugyanis nehezen fogja elfogadni az átlagválasztó, hogy amíg neki májkrémre is alig van pénze a hónap végén, Gyuri 280 ezerért veszi a szőnyeget az adójából. Négyzetméterenként. Majd beletolja a pofánkba, hogy ez példátlan siker.

Ez a bukás mindenkinek jól fog esni, akinek nem esett le néhány tíz- vagy százmillió a jegybankból, az MVM-ből vagy más, fideszes pénzosztóvá tett állami cégből. Ami korántsem biztosíték arra, hogy utána jobb lesz. Fennáll például annak a lehetősége, hogy Gyurit és csapatát Toroczkai László és Vona Gábor követi, akik szintén következetesen kiárusítják majd az országot az oroszoknak, hogy a profitból nizzai jachtokat vegyenek. Egyvalami azonban biztos: az, hogy Gyuriék egyszer bukni fognak. És akkor nagyon rosszul jön majd minden olyan mondat, ami egy bűnszövetkezetben elkövetett csalást példátlan sikernek állít be.

Mert innentől nem a 2002 utáni tisztes ellenzékiségbe vezet az út, hanem menekülés az igazságszolgáltatás elől mondjuk Moszkvába, valamelyik Putyin-villába. Ha addig a gazdasági válságba nem bukik bele az orosz diktátor is, aki ugyanazt csinálja a népével, mint a magyar miniszterelnök és a jegybankelnök.

Példátlan sikerrel.