„Ez a per kacsa. Igazolni kell Brüsszelben, hogy a magyar állam tiszta lapokkal játszik” – értelmezte a HVG informátora a hírt, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő perben támadta meg az FHB Jelzálogbank december 28-ai közgyűlésének határozatait. Tette ezt azért, mert kívül rekedt a nagyszabású, zárt körű tőkeemelésen, amelyre az ominózus részvényesi gyűlés hatalmazta fel az igazgatóságot.

Az FHB Bankban a tőkeemelés bejegyzéséig 7,3 százalékban tulajdonos, a magyar államot képviselő MNV ugyan kezdeményezte, hogy állítsák vissza az eddigi részvényesek jegyzési elsőbbségét, amit még 2014-ben (többek között az ő hozzájárulásával) eltöröltek, de leszavazták. Így új tulajdonosként kizárólag a Takarékbank és harminc, titokban tartott kilétű takarékszövetkezet jegyezhette le – már december 30-án – a névértéken 4,45 milliárd forintnyi új részvényt. (A pontos tulajdonosi struktúra annak ürügyén fedhető el, hogy a tőzsdén jegyzett cégeknek csak az 5 százalékosnál nagyobb részvényeseik nevét kell közzétenniük.) A vételár az elmúlt féléves tőzsdei árfolyamnak megfelelően 717 forint részvényenként, így összesen 30,5 milliárd forintot toltak be a bankba. A pénzintézet immár megfelel a tőkepótlást számára tavaly októberben sürgősséggel előíró Magyar Nemzeti Bank elvárásainak is.

Érthetetlen, hogy az MNV miért szánna milliárdokat a tőkeszegény FHB kigömbölyítésére. Nem olyan régen még azzal az indokkal aukciózták el a sokkal jobban muzsikáló OTP Bankban lévő pakettjüket, hogy kell a pénz az állami beruházásokra. A HVG megkeresésére kiadott sajtóközleményükben azonban harciasan leszögezték: „az állam részt kíván venni a tőkeemelésben, mégpedig úgy, hogy az elsőbbségi részvényjegyzési jogát fenntartja. Az MNV visszautasítja azokat az állításokat, melyek szerint a mostani tőkeemelést támogatta volna. Az ezt híresztelő sajtóorgánumok többsége egyébként az FHB menedzsmentjének érdekkörébe tartozik.”

Súlyos belharc dúlhat a háttérben

A legfelsőbb szinten egyeztették az eseményeket, a résztvevőket utasították, melyikük mennyi pénzt tegyen be – súgták meg a HVG-nek bennfentesek, amiből az is következik, hogy súlyos belharc dúlhat a háttérben. Tény, hogy Orbán Viktor kormányfőnek szíve csücske az erős takarékszövetkezeti vidékbankrendszer kiépítése, amely a központból, a tervutasításos világra emlékeztető módszerekkel mozgósítható.

Az integrációnak nyár óta tagja az FHB is, amelyet – lévén tőzsdei szereplő – eddig látszólag másként irányítottak. Csakhogy első körben nem a takarékok húztak hasznot a nagyobb FHB csatlakozásából, hanem fordítva. A HVG információi szerint a 30 milliárd forint friss tőke zömét a takarékszövetkezetek adták össze, a Takarékbank csupán a díszpinty szerepét játszotta a részvényjegyzők csapatában.

Kérdés, honnan volt a takarékoknak több tízmilliárdnyi befektethető tőkéjük? Köztudomású, hogy likvidek, vagyis tudnak hitelezni, befektetési lehetőségeik viszont szigorú tőkekorlátokhoz kötöttek. Az összes takarékszövetkezet saját tőkéje alig több mint 100 milliárd forintra rúgott 2014 végén, vagyis irdatlan kockázatvállalás, hogy közülük 30 csaknem ugyanennyi milliárdot szabadított fel az FHB javára. Ez csak úgy jöhetett össze, hogy velük szemben az MNB nem támasztott olyan szigorú tőkekövetelményeket, mint az FHB-val szemben, mivel ezt az integrációs szervezet szabhatja meg egyedileg és önkényesen. Ráadásul, egyfajta közös biztonsági elemként, mögöttük áll az állam által két éve az integrációba pumpált 136 milliárd forint. Tán épp ez az a momentum, ami miatt az MNV – valóságos vagy álfelindulásában – a bíróságra rohant.

Sesztáknak fájhat az MNV kiszorítása

Tiltott állami támogatást sejt az FHB mögött Csányi Sándor OTP-vezér, a nagy ellenlábas is. Ám amilyen nyilvánvaló – és voltaképpen érthető is – Csányi küzdelme minden, az OTP erőfölényét letörni vágyó konkurens bankbirodalom megjelenése ellen, olyannyira rejtettek a háttérben egymásnak feszülő, a hatalmi eliten belüli erővonalak.

Az MNV kiszorulása a vagyonkezelőt felügyelő Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszternek fájhat, akinek többször is rálépett már a tyúkszemére az eredeti territóriumára behatoló, vagyonkezelői jogosítványait megnyirbáló Lázár János kancelláriaminiszter. Orbán mindenese ugyanis – miután az MFB és a Posta is a tárcája alá rendeltetett – az azokkal összekapcsolt takarékszövetkezeti integrációt is kontrollálhatja. Az FHB megerősítése mindenesetre megnyitja a kaput a takarékszövetkezetek előtt a központban betervezett jelzáloghitelezésre, hiszen most már refinanszírozhatja őket.

(Időközben kiderült, hogy Sesztákék sem adják könnyen, az állam ugyanis új részvényeket szerezhet az FHB-ban egy csak számára nyíló tőkeemelés eredményeképp, és így visszaállhat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő tulajdonrésze a pénzintézetben - a szerk.)

(Ismereteik szerint) nem jött létre kritikus méretű tulajdonosi csoport

Az FHB kisrészvényeseit közben a leginkább az izgathatja, hogy miként alakul a részvényük árfolyama, s hogy spekulálhatnak-e egy felvásárlási ajánlatra. A 2015 utolsó három napjára – az esetleges árfolyam-manipulációt elkerülendő – felfüggesztett bankrészvény árfolyama hétfőn szépen alakult, az utolsó 699 forintos záróárhoz képest 726 forinton fejezte be a kereskedést, de napközben 749 forintig is felmászott. Ez az erő azonban nem feltétlenül lesz tartós. Ha a tőkeemelést bejegyzi a cégbíróság, az eddigi részvényesek tulajdonosi aránya lecsökken, hiszen a 6,6 milliárd forintos jegyzett tőke 10,8 milliárdosra nő. A kérdés az, hogy a tőkeemeléssel létrejön-e olyan tulajdonosi csoport a bankban, amelynek a befolyása eléri a 33 százalékot, s ezért fel kell ajánlania a többiek kivásárlását.

Első ránézésre nem, már csak azért sem, mert ha így lenne, akkor már meg is kellett volna tennie a felvásárlási ajánlatot. Maga az FHB is igyekszik elejét venni az efféle várakozásoknak, a HVG érdeklődésére ugyanis sietve leszögezték: „a jelzálogbankban korábban sem a Takarékbanknak, sem (ismereteink szerint) a takarékszövetkezeteknek nem volt részvénytulajdona, ezért (ismereteink szerint) nem álltak be a tőkepiacról szóló törvényben megjelölt feltételek, és ezért nincs kötelezettség vételi ajánlat tételére”.

Némi bizonytalanság azonban kisejlik e válasz mögül, s az FHB-cégcsoport és a takarékszövetkezeti integráció közötti összefonódásokat figyelembe véve nem kizárt, hogy burkoltan mégiscsak fennáll a kritikus, közös befolyásgyakorlás lehetősége. Az FHB például közvetve 13,7 százalékos tulajdonos a Takarékbankban, vezérigazgatója, Köbli Gyula tagja a Takarékbank igazgatóságának. Az FHB-ban tőkejegyző takarékok szintén – legalább közvetve – tulajdonosok a Takarékbankban. Öt takarékszövetkezet és a Takarékbank továbbá közösen 8,2 százalékos tulajdonosa a másik FHB-csoportbeli pénzintézetnek, az FHB Kereskedelmi Banknak, amely ráadásul szintén tagja a takarékszövetkezeti integrációnak. Az FHB jelzálogintézet legnagyobb – a tőkeemelés előtt 24,5 százalékos – részvényese az A64 Vagyonkezelő Kft., amely a bankelnök és a háttérben lévő integrációs főstratéga hírében álló Spéder Zoltán érdekeltsége. Nehéz elképzelni, hogy ezek a szereplők ne egyeztetnék FHB-beli fellépésüket (adott esetben a szavazataikat), ami bizony indokolttá teheti a kisrészvényesek védelmét.

Nehezíti a tisztánlátást, hogy az új részvények nem „közönségesek”, s tőzsdére sem vihetők. Névértéken 1,4 milliárd forintnyi belőlük egyáltalán nem jogosít szavazatra, osztalékelsőbbségre viszont igen. A maradék, névértéken 2,8 milliárdnyi azonban szavaz, méghozzá az összes szavazati jog valamivel több mint 30 százalékával, így adott esetben Spéder érdekeltségével együtt bőven túllépheti a kritikus határértéket. Annak feltérképezése, hogy mindez kimeríti-e a törvény szerinti összehangolt tulajdonosi magatartás kritériumait, a felügyelő Magyar Nemzeti Bank feladata lehet.