Végre-valahára választ kaptunk arra a két, október elején feltett kérdésre, ami százezreket, sőt, talán milliókat tartott feszült várakozásban, azaz hogy mennyit kapunk vissza, és hogy mégis mikor. Csengettek ugyanis devizahiteles kollégánknak, az immár több mint tízéves cseh autójának értéke végre a helyére került, azaz visszakapta a járgány megvásárlását segítő devizahitel törlesztése során “teljesített” túlfizetést. Na ugye, mégsem volt az annyira irreális döntés, és milyen jól hasít azóta is a verda – azaz a pénz tök véletlen bezsebelése szerinte egyből igazolta is a korabeli, a kívülálló szemével különösebb fennakadás nélkül idiótának is nevezhető urizálást (új autót aligpénzből, te jóég!).

Március elején vett fordulatot a beígért pénzre várakozás: az elszámolások kiküldésének akkorra bejelentett kezdetétől az addigi passzív őrlődés látványos aktivitásba váltott, az eddig megszokott napi egy helyett ugyanis minden olyan alkalommal kinyitotta a postaládáját, amikor lehetősége nyílott rá. Érthető a felfokozott állapot, hiszen egyfelől már csaknem fél éve ingerli a pénzügyi érzékszerveit a talált (nagy) pénz lehetősége, másfelől pont attól a banktól számíthatott a pénzesőre, amelyik elsőként már célba érkezett visszautalásokról is be tudott számolni. Persze, minden üres kalitkanyitásnál meghalt egy kicsit – “megint nem jött meg az elszámolás” –, de híresen kikezdhetetlen türelme átsegítette az amúgy gyötrő holtpontokon.

Ismét a budai celebbisztróval szemben történnek a dolgok

Szintén komoly erőt adott a végjátékban, hogy az autót társbérletben – igaz, egyre kisebb arányban – birtokló bankja elsőként kezdte meg a visszautalásokat. Ez aztán a reméltnél sokkal hamarabb be is következett egy telefonhívás formájában, amikor is személyes egyeztetésre invitálta a célbank élő call centere elszámolásügyben. Ez az – vigyorgott emberünk, de a vigyor odafagyott, amikor a központos hölgy csak úgy mellékesen megemlítette az összeg várható nagyságát. De hát … – kezdte volna a a kolléga, de idejében rájött, hogy nem nagyon tudna mit mondani egy viszontkérdésre, “miért gondolta, hogy sokkal több lesz?”. Valóban, miért is, hiszen a visszafizetett összeg 30-40 százalékának – esetében 700 ezer-1 millió forint – visszakapására csak néhány papíros vagy internetes újság – mint hamar kiderült, minden komolyabb alapot nélkülöző – találgatásai nyomán gondolhatott. Gondolt is, naná.

Csalódását persze leplezni próbálta, ez azonban nem nagyon sikerülhetett, mert a telefonos kisasszony szagot fogott, és mindjárt érdeklődött is, hogy van-e már terve a pénzzel, s ha van, de az összeg nem lenne elegendő, úgy több lehetőséget is tudna ajánlani a kipótlásra.

Terv persze volt, de a szó legszorosabb értelmében is csak volt, ezt inkább hagyjuk is. Esetleg kedvező kondíciók mellett lekötni? – szívóskodott a telefonos kisasszonynak álcázott ügynök. Emberünk azonban egyelőre elállt e lehetőségektől, “előbb legyen csak a kezemben, azt’ majd meglátjuk, különben is ennyit befektetni, na vicc”. Mindenesetre lefixálták a kolléga által egyszer már információszerzés céljából meglátogatott – egy közepesen menő budai celebbisztróval szembeni – bankfiókba a randit. A közismerten feledékeny kollégának kifejezetten jól jött, hogy a bank a találkozó előtti napon sms-ben figyelmeztette a találkozóra. Mondjuk elszámoló levél azóta sem érkezett, de sebaj, menjünk.

Ehhez képest némi megütközést keltett benne, hogy amikor – tőle ritkán látható pontossággal – hatolt volna a bankba, kulcsra zárva találta – üzleti időben. Beengedte ugyan a biztonsági ember, de ő sem győzte meg, hogy tervezett látogatás keretében érkezett (mondjuk, a biztonságinak nem is dolga, de ez akkor már nem számított). Kolléga mondja, miért jött, kit keres, “pillanat, kérem, addig itt várjon”. A kulcsos ajtó másik, immár benti oldalára került, de se szék, se semmi. A holtidőben körülnézett, a fiók azóta sem lett népszerűbb, ügyfélnek se híre, se hamva most sem, sőt, még a múltkori csinos nő sem unatkozott egyik pultnál sem.

Excel-tábla 300 négyzetméteren

Kiderült, hogy a fiókvezető neve áll az sms-ben meghívóként, legalábbis a biztonsági ember a név bemondása után elsétált egy külön szobába – ez meg hogy van, egyik nap a call centerben, másik nap fiókvezető? Na, külön szoba, mint a VIP-eseknek, nem rossz, de hamar kiderült, hogy a fiókvezető sem tud emberünkről, s ahhoz kellően értetlenkedve nézett, hogy a kolléga nekiálljon szédelegni – talán mégsem jön a pénz? “Ja, a lízingközpont, írogatnak a nevemben, aha” – terelgette ki a félig alélt ügyfelet a szobájából és ültette a fiók egyetlen férfi irodistájához a főnökasszony.

Az érkezés okát immár harmadszor előadó zsurnaliszta elsőként kapta azt a kérdést, amit nem nagyon szeretett volna: “Elszámolást kapott?” Na, akkor most jön, hogy “ja, ha még nem, akkor várja meg, és ha megjött, fáradjon be ismét”. De, nem, “semmi gond, majd megjön”, az ügyintéző szeme sem rebbent. Ekkor még reménykedett a kolléga, hogy a korábban várthoz legalább közelítő, de legalábbis a telefonban hallottnál érzékelhetően nagyobb számot mond a vele szemben ülő pénzügyi irodista. “Hogyan szeretne hozzájutni az összeghez, utaljuk – ingyenesen –, vagy készpénzben?” És elhangzott a telefonos közléssel forintra megegyező szám. “Hát ezt inkább elvinném zsebben.”

Fülöp Máté

14 perc alatt zsebben az 1 centis bankóköteg

“Mi van akkor, ha nem értek egyet az összeggel?” – kapaszkodott az utolsó szalmaszálba az alanyi devizahiteles. Kiderült, hogy lehet nem egyet érteni, akkor a tértivevényben kapott elszámolás kézhez vételét követő 60 napon belül külön ki kell kérni a részletes elszámolást – amiről ott, a fiókban nem tudtak információt adni. Regisztrálni kell a forintositas.hu oldalon, majd a válasz e-mailben kapott azonosítóval belépve letölthető a pdf, és abban pontosan meg kell határozni, hogy mivel is lenne gondja az ügyfélnek. Pontosan meghatározni (a bank így számolta ki). Ezt a taktikát azonban egy csapásra megsemmisítette a pénzügyi irodista azzal a szinte mellékes mondással, hogy “az egy 300 négyzetméteres Excel-tábla”. Pontosan meghatározni, rábökni a kifogásolt cellára!

A banknak amúgy további 90 napja van válaszolni a kifogásra, de “feltehetően kevesen élnek ezzel, 0,1 százalék körül lehet a hibás elszámolás”. Na, ezt gondoltuk.

Több kérdés nem nagyon volt már, át a főpénztárba. “Még sosem vettem fel pénzt a főpénztárban, mekkora menőség, számzár, páncélajtó, M15-ös, miegymás”. Persze dehogyis, csak egy másik, szinte ugyanolyan ablak. “Mekkora címletekben kéri?” A legnagyobban kérte, így az összehajtva 1 centiméter vastag “köteg” fel sem tűnik a kártalanított devizahiteles zsebében. Mindez lejátszódott 14 perc alatt.

Na puff, durván 2,7 millió forintos hitellel "húzták csőbe" a kollégát, most meg 310 ezer forint "fájdalomdíjjal" engesztelik ki.