Brüsszel és Oroszország között címmel közölt cikket az Economist Orbán Viktorról, a cikk az online felületen is olvasható. Az írás felidézi Orbán legutóbbi brüsszeli csatáját, amikor a brit kormányfővel együtt ellenezték Jean-Claude Juncker megválasztását az Európai Bizottság élére. Idézik Kovács Zoltán nemzetközi kormányszóvivőt, aki szerint nem személyes okok, hanem eljárásjogi kifogásaik voltak a luxemburgi politikus megválasztása ellen, hozzátéve, hogy szuverén nemzetállamok közösségeében hisznek és nem egy Európai Egyesült Államokban.

MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Kobza Miklós

Azt írja a cikk, hogy bár Junckert végül megválasztották a posztra, Orbán hazai pozíciója ettől inkább erősödött, hiszen akárcsak Nagy-Britanniában, Magyarországon is szavazókat hoz, ha egy politikus Brüsszelt ostorozza. Felidézik, hogy Brüsszel több magyar, a központi bankot, a médiát az igazságszolgáltatást, meg például a pálinkafőzést érintő törvényt is kifogásolta, de kisebb kiigazításokat követően "az Orbán-projekt folytatódik", és a miniszterelnök a kommunizmus óta nem látott hatalomkoncentrációt hajtott végre.

Orbán Viktort az oroszországi, államilag irányított haveri kapitalizmus imádatával szokták vádolni, írja a cikk, felidézve, hogy valóban a Nyugat hanyatlásáról beszélnek a magyar jobboldalon, és közben a kínai, orosz, kazahsztáni és azerbajzsáni kapcsolatok erősítése történik, olyan bizniszekkel, mint a paksi atomerőmű tízmilliárd euró értékű bővítése. Kovács Zoltán szerint azonban ez reálpolitika, és más európai államoknak, mint például Németország, még szorosabb kereskedelmi és energetikai kapcsolatuk van Oroszországgal. A paksi erőmű bővítésének tervezése már az előző, szocialista kormány alatt elindult, a szerződéskötést pedig csak a szükséges titkolózás övezte. Ez nem egy útépítés, ez komoly ügy, amelynek nemzetbiztonsági szempontjai is vannak - fogalmazott Kovács az Economist szerint.