A Greenpeace még áprilisban levélben hívta fel a bizottság figyelmét a paksi projektre. A két szervezet ezen felül az Aarhusi egyezmény Jogkövetési Bizottságának vizsgálatát is kezdeményezte.

A paksi beruházást nem piaci alapon, hanem állami szerepvállalással tervezik megvalósítani. A két szervezet által csütörtökön kiadott közlemény szerint ez egyrészt az ország évtizedekre szóló eladósodásával fenyeget, hiszen az adófizetők pénzéből törlesztenék a hitelt, és pótolnák ki a teljes beruházás hitelből nem fedezett részét. Másrészt ezzel a nukleáris ipart hozzák behozhatatlan előnybe, a fenntartható energiatermelési módokkal szemben. Ezért elengedhetetlen, hogy mielőtt az építkezés megkezdődne, ennek a konstrukciónak a jogszerűségét minden szempontból megvizsgálják.

A magyar kormánynak egyébként már azelőtt meg kellett volna keresnie a bizottságot, mielőtt aláírta volna a szerződéseket, ahogyan azt a britek is tették Hinkley Point esetében. (A Nagy-Britanniában tervezett atomerőmű-beruházást is csak állami támogatással lehetne megvalósítani. A kidolgozott konstrukciót a brit kormány előzetesen elküldte a bizottságnak, amely azt jelenleg is vizsgálja, és jó eséllyel el fogja utasítani.)

Az Energiaklub a beadványában részletesen indokolja, hogy a paksi beruházás finanszírozása miként meríti ki az állami támogatás EU-s jogszabályokban rögzített 5 kritériumát, melyek a következők:

1. Állami forrást von be: a hitelt a magyar állam veszi fel, a pénz visszafizetését (és a költségek fennmaradó 20 százalékát) a költségvetésből tervezik fedezni, tehát a beruházást állami forrásból valósítják meg. Ezt az állítást két nemzetközi szerződés támasztja alá: (I.) a januárban aláírt és februárban a Parlament által megszavazott, majd törvényként kihirdetett keretszerződés, valamint (II.) a márciusban aláírt és májusban az Országgyűlés elé terjesztett hitelszerződés.

2. Gazdasági előnyt biztosít: a kedvezményezett MVM Zrt. olyan piaci szereplő, amely az uniós belső piacon gazdasági tevékenységet folytat. Az állami finanszírozással ez a vállalat versenyelőnybe kerül. Tágabb értelemben pedig a tervezett konstrukció minden egyéb energiatermelési móddal szemben a nukleáris iparnak biztosít indokolatlan és túlzott gazdasági előnyt.

3. Szelektív: a támogatás nem terjed ki a többi gazdasági szereplőre: csupán egy adott gazdasági ágazat egyetlen szereplőjét támogatja.

4. Versenytorzító hatás: Ennek a konstrukciónak versenytorzító hatása van, két okból. Az egyik, hogy piaci alapon Paks II. nem tudna megépülni. A másik pedig, hogy a Paks II. által termelt áram árába állami támogatás épül be, ez pedig torz árszerkezetet hoz létre.

5. Befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet: Paks II. a tagállamok közötti kereskedelemre is hatással lesz, hiszen az államilag támogatott villamos energia a nemzetközi piacon is versenyelőnybe kerülhet.

Az új atomerőmű esetében egyszerre mind az 5 kritérium fennáll, ezért a paksi beruházás finanszírozása állami támogatásnak minősül. Bár állami támogatás nyújtása bizonyos esetekben megengedett, a magyar kormány által tervezett finanszírozási mód nem tartozik azok közé az esetek közé, amelyeket az európai uniós jogszabályok lehetővé tesznek: az atomerőmű-építés ugyanis nincs a megengedett állami támogatások listáján. Ezek szerint meghatározott feltételek betartása mellett akkor engedélyezik az állami támogatást, ha az az unió más politikáiban kitűzött célokkal (kohézió, környezetvédelem, foglalkoztatás stb.) összhangban történik. A tervezett paksi beruházás esetében tehát tiltott állami támogatásról van szó.

A Greenpeace és az Energiaklub a versenyjogi beadványon felül az Aarhusi egyezmény (amely a környezetvédelmi ügyekben való közösségi részvételről szól) Jogkövetési Bizottságához fordultak, hogy vizsgálja meg Paks II. ügyét. Erre a szervezetek szerint azért van szükség, mert a 2008 óta zajló döntéshozatali folyamat során a magyar kormányok többször is megsértették az egyezmény pontjait. Az új paksi atomerőmű kérdésében a társadalom kizárásával hozták meg a döntést: a közérdekű információ döntő részét eltitkolták, a megküldött adatokat is sokszor többéves késéssel kapták meg vagy peres úton kellett kikényszeríteni, és a magyar polgárokat semmilyen formában nem vonták be a folyamatba.