A Magyar Nemzeti Bank (MNB) beolvasztaná az Államadósság Kezelő Központot (ÁKK) a Portfolio.hu kedden megjelent értesülése szerint. A jegybank szándékáról korábban a hvg.hu is több forrásból értesült. Az MNB-s ötletelést ismerő forrásaink azt sem zárták ki, hogy a két szervezet összevonása pár hónapon belül megtörténik, de volt olyan is, aki Orbán Viktorra utalva azt mondta, legfelsőbb szintű döntés még nem született meg.

Az nem világos, hogy az MNB miért kebelezné be az államadósság-kezelőt, pontosabban egyik beszélgetőpartnerünk sem tudott ésszerű magyarázatot adni, hogy ez miért lett fontos hirtelen a jegybanknak. A hvg.hu megkereste az MNB-t, kértük az információ megerősítését, és rákérdeztünk, hogy mi az oka és célja az ÁKK beolvasztásának, illetve hogyan fogja érinteni ez az államadósság finanszírozását. A jegybanktól azt a kurta választ kaptuk, hogy nem tud ilyen kezdeményezésről.

Mi állhat a háttérben?

A hvg.hu-nak több forrás azt állította, hogy a terv már korábban, idén márciusban felvetődött, és kivétel nélkül Matolcsy György ötletének tartották. Azt mindenki csak találgatja, hogy miért akarná a jegybankelnök „megszerezni” az  államadósság-kezelőt. Több forrás is állította, hogy a terv hátterében Töröcskei István politikai és gazdasági pozícióinak meggyengülése állhat, és magyarázatuk szerint az ÁKK jegybanki annektálása az ő menesztéséről szólna. Ezzel kapcsolatban többen említették Szász Károlyt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) vezetőjét, akit szintén úgy menesztettek, hogy tavaly októberben összevonták a PSZÁF-ot és az MNB-t.

MTI / Máthé Zoltán

Töröcskei meggyengülésének egyik látványos jele egy forrás szerint az elmúlt időszakból, hogy az ÁKK-vezér elveszítette az érdekeltségébe tartozó Körmend és Vidéke Takarékszövetkezetet. Az MNB tavaly novemberben felügyeleti biztosokat rendelt ki a hitelintézethez, és idén január végén visszavonta a működési engedélyét is. A betétesek kártalanításának teljes összege meghaladta a 22 milliárd forintot. Töröcskei az elmúlt időszakban sarokba szorult az érdekeltségébe tartozó Széchenyi Bankban is. A pénzintézet hatalmas veszteségei és egyéb szabálytalanságok miatt forrásaink szerint a kormány nyomására leváltották az általa kinevezett vezérkart, az MNB vizsgálatot indított, az ÁKK-vezért pedig arra kötelezték, hogy több mint 9 milliárd forinttal emeljen tőkét a bankban.

Töröcskei és az ÁKK helyzetét nem teszi könnyebbé az sem, hogy Matolcsy miniszterségének idején értesüléseink szerint konfliktusos volt a viszonyuk, állítólag ugyanis az ÁKK-vezér és szervezete ellenállt a nemzetgazdasági miniszter unortodox államadósság-finanszírozási ötleteinek.

Miért fontos ez az egész?    

Az ÁKK beolvasztásának ötlete több forrás szerint veszélyes lépést eredményezhet, és piaci aggodalmakat kelt. Volt, aki éppen emiatt tartotta elképzelhetetlennek, hogy végül meg is valósul a két szervezet integrációja. Többen ugyanis attól tartanak, hogy az ÁKK integrálásával a monetáris finanszírozás tilalmának határait feszegetné a jegybank. Ez piaci vélemények szerint legrosszabb esetben komoly forintgyengüléshez (árfolyamválsághoz), az állampapírpiacon befektető intézmények meneküléséhez, és magas inflációhoz is vezethet.

Monetáris finanszírozásról akkor beszélünk, ha egy ország központi bankja részt vesz az állam vagy állami intézmények finanszírozásában. Ez tilos az Európai Unióban, és a tagállamok központi bankjainak, így az MNB-nek is minden évben számot kell adnia a tilalom betartásáról. Európában az eurózóna 1999-es létrehozása előtt választották szét a központi bankokat és az államadósság-kezelést. Előtte több országban is bevett gyakorlatnak számított, hogy az államok részben monetáris úton finanszírozták magukat, ami azt jelentette, hogy nem csak piaci szereplők, hanem a saját központi bankjuk is vásárolt állampapírokat, amiért cserébe új pénzt adott, lényegében pénzt „nyomtatott”. Magyarán a központi bankok nem voltak teljesen függetlenek, a kormányok irányításával részt vettek az állam finanszírozásában.

A Magyar Nemzeti Bank épülete 1966-ban

Fortepan

Hasonlóan működött ez a szocializmus idején Magyarországon is: amikor a kormánynak szüksége volt pénzre, akkor a jegybank nulla kamatozású hitelt adott neki többletpénz kibocsátásával. A rendszerváltás után azonban sok európai országot megelőzve megszüntették a költségvetés automatikus jegybanki finanszírozását. 1991-ben hatályba lépett az új jegybanktörvény, melynek értelmében hároméves átmenettel a forintfinanszírozás kezelése és irányítása a Pénzügyminisztériumhoz került, 1995-től pedig az ÁKK-hoz, amit abban az évben hoztak létre Surányi György és Bokros Lajos kezdeményezésére. Az állam devizaadósságának kezelése 1997-ben került az MNB-től az ÁKK-hoz, és az államadósság-kezelő 1999-ben bocsátott ki először külföldön devizakötvényt.

A most felröppent információ ennek a szétválasztásnak a visszafordítását jelentené, az persze kérdés, hogy ezzel a szétválasztás előtti államadósság finanszírozáshoz szeretne-e közelíteni az MNB. Volt olyan forrás, aki azt mondta, a Matolcsy György vezette MNB döntései már eddig is ezt a törekvést jelezték. Mint közismert, a tavaly bejelentett Növekedési Hitelprogramban az MNB nullaszázalékos kamatozású hitelt nyújt a bankoknak, hogy hitelezzék tovább a vállalkozásoknak, az ingyenhitel 50 százalékáig azonban a bankoknak állampapír-fedezetet kell nyújtaniuk az MNB-nek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jegybanki ingyenhitel fele állampapírba kerül, vagyis a bankok közvetítésével az MNB már most részt vesz az állam finanszírozásában. Az elmúlt hónapokban bejelentett újabb tervében az MNB olyan további intézkedéseket jelentett be, amelyekkel deklarált célja lett a forintalapú állampapírpiac megtámogatása.

Több olyan forrás is volt ugyanakkor, aki azzal is érvelt, hogy a jegybank és az államadósság-kezelő közelítése nem teljesen példa nélküli, így az összevonás ötletét nem lehet automatikusan nem EU-konformnak tekinteni. A szokásos érv erre, hogy Dániában az adósságkezelő a jegybank része. Az ellenérv viszont erre az, hogy Európában Dánia az egyetlen ilyen ország, és az adósságkezelő hiába van a jegybankon belül, a működése elkülönül tőle. Fontos elem az is, hogy a dán monetáris politikának és adósságkezelésnek kevesebb hitelességi problémával kell megküzdenie, mint a magyarnak. A piacon elterjedt vélemény, hogy Magyarországnak alacsony a hitelessége, kevésbé bíznak benne a befektetők, kicsi, sérülékeny gazdaságnak és államnak tartják, törékeny pénzügyi egyensúllyal.

Egyes vélemények szerint éppen az utóbbi miatt nem passzol Magyarországhoz az az érv sem, hogy a monetáris finanszírozástól való ódzkodás sokat puhult az elmúlt években az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve vagy például a Bank of England állampapír-vásárlásaival.

Háttérbe szorulhat a szakmai szempont

Az államadósság-kezelő beolvasztásának további kockázata, hogy az államadósság-kezelésben visszaszorul a szakmai szempont, és helyette a jegybank monetáris politikai vagy a kormány gazdaságpolitikai, költségvetési szempontjai fogják meghatározni az integrált adósságkezelő működését. Az államadósság-kezelés helyzetéből adódóan sosem volt védett a kormányok politikai ambícióitól és ötleteitől, legalábbis Magyarországon. Automatikus érdekütközés van például a mindenkori költségvetési politikával, amely általában a finanszírozás megoldását rövid távon tartja fontosnak, végre akarja hajtani az aktuális költségvetést, az államadósság-kezelőnek viszont arra is kell gondolnia, hogy mi lesz két-három év múlva, hogyan fogják akkor finanszírozni az államot.

Fontos feladata az államadósság-kezelőnek az is, hogy szakmailag alátámasztottan figyelmeztesse a mindenkori kormányt a finanszírozási ötletek költségeire. Például szép és fontos gazdaságpolitikai cél lehet a lakosság állampapír-vásárlásának felfuttatása, de nem mellékes negatívum, hogy a lakosság sokkal drágábban ad pénzt az államnak, mint a nagy befektetők.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!