"Tudják, hogy hány villamosáram-tarifa van például Németországban? Öt? Tíz? Száz? Mennyi a kevés, mennyi a sok? Mennyire mondanák azt, hogy feleslegesen sok?"- teszi fel a kérdést az energetikai blog szerzője. Valószínűleg senki itthon nem gondolná, hogy 12500. Tizenkettőezer-ötszáz cég versenyzik a fogyasztókért, ahol éppen emiatt mindenkinek lehetősége van arra, hogy - mint nálunk a kgfb-kampányban - a versengő szolgáltatók közül a neki leginkább megfeleő ajánlatra kössön szerződést. Erre való a verseny.

Amiről a magyar kormány a lakossági oldalon lemondott, ennek minden veszélyét felvállalva. A blogposzt logikailag vezeti le, hogy miért nem veszik ma komolyan idehaza ennek a lépésnek a várható, negatív következményeit. Hogy miért nem gondolkodik azon a fogyasztó, hogy a a rezsicsökkentésnek és az energiaszektorban történő államosításnak mik lesznek a boratékolható következményei.

"Az állami einstand (...) után egy darabig minden változatlan lesz" - olvasható az Energiagorillán. Hozzátéve: 1-2 vagy több év múlva, már senki nem kéri majd számon, hogyha "meginog a frekvencia", mert nem lesz viszonyítási pont, kitűzött cél, és így hajtás se lesz. Ha pedig egyszer csak hiányozni fog 5-10 milliárd az egyenletből, és jöhet az infrastrukturális adó.

"Meglesz hozzá a profi kommunikáció az „elmútnyocévezés” mintájára. Azt fogják mondani, hogy olyan rossz minőségben kapták meg a hálózatokat a multiktól, hogy nincs mit tenni, újra kell építeni az egészet, de perre nem vihetik a dolgot, mert az EU biztos nem adna nekik igazat" - olvasható a prognózisban. Meg az, hogy a rogán antali kormányzati kommunikáció épp a harmadik rezsicsökkentésre készül azzal, hogy "most már tényleg górcső alá veszi a tarifák összetevőit".