Közhely, hogy a magyar nem tud spórolni. Egyrészt, persze, nincs miből. De ha van is pénze, azt is szinte azonnal eltapsolja. Miközben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai azt mutatják, hogy a háztartások bruttó pénzügyi vagyona 2011 óta növekszik, a banki megtakarításokkal rendelkezők aránya továbbra is stagnál. 2013 első fél évében a lakosság 15 százaléka rendelkezett valamilyen banki megtakarítással. Ez 2004 óta a legalacsonyabb érték, és alulmúlja a 2008-2010 közötti válságos időszak számait is a GfK Hungária kutatása szerint.

A lakosságnak még mindig az a legfontosabb, hogy rövid távon, a váratlan kiadásokra legyen valamennyi félretett pénze: ha tönkremegy a hűtő vagy a bojler, meg kell javítani a kocsit, megbetegszik valaki a családból, és kell a pénz orvosra vagy temetésre. Sok család azért nem takarít meg, mert azt a pénzt már előre elköltötte lakás- vagy fogyasztási hitelre, és most a megtakarítás megy a törlesztőre, vagy a jobban keresők a közeljövőben költik el nyaralásra, síelésre stb. A gyerekek jövőjére vagy a nyugodt nyugdíjas évek biztosítására sokat gondolnak az emberek, de az ezzel kapcsolatos szorongás elfojtásán kívül érdemben kevesen tesznek valamit: sokan továbbra sem gondolnak a távoli jövő kihívásaira.

A megtakarítások alacsony összegére szinte azonnal mindenki rávághatja, hogy persze, keveset keresünk, örülünk, ha megélünk belőle, és a hó végére nem marad semmi – a családi adókedvezmény nélkül számított havi 149 ezer forintos nettó átlagkeresetből. Noha már több százalékos reálbérnövekedés is volt idén, a megtakarítások ebből semmit nem növekedtek.

Pedig megtakarítani mindenképp szükséges lenne. A feszített családi költségvetésekben is meg kell találni a módját annak, hogy egy két átlagkeresős háztartásban félre lehessen tenni pár tízezer forintot.  Mi az oka, hogy ez nem megy? Tényleg az alacsony jövedelmek? Mások a preferenciáink? Pazarlunk?

Biztos, hogy pénzügyi megtakarítók kerestetnek?

Erről a kérdésről már többször volt vitám szakmai berkekben, mivel szerintem a hasonló fejlettségű országokat tekintve a magyarok egyáltalán nem takarítanak meg kevésbé – fejtette ki Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense. A közgazdász szerint a fő probléma tényleg az, hogy a magyarok nagyon keveset keresnek. Az a jövedelemszint, amennyit a társadalom közepe keres Kelet-Európában – így Magyarországon is – megfelel annak, amennyit Nyugaton a keresők alsó 20 százaléka, nem egy esetben az alsó 10 százaléka keres. Ezzel szemben az árak csaknem az uniós szintet közelítik, helyenként elérik, illetve meghaladják. (Átlagosan az európai árszínvonal 83 százalékán állunk.) "Vagyis egy szinte hasonló árszínvonalat kell finanszíroznunk harmadakkora bérből" – emelte ki Pogátsa.

Ennyi pénze a magyar háztartások háromnegyedének biztosan nincs

Fazekas István

Másrészt könnyű azt mondani, hogy a magyarok pénzügyi kultúrája alacsony – vagyis nem gondolnak a jövőre, és ha van is pénzük, azt is azonnal elköltik. A mostani gazdasági, pénzügyi környezetben egyáltalán nem lehet biztos megtakarítási formát mondani – vélekedett a közgazdász. A banki kamatok alacsonyak, a nyugdíjpénztárak sem hoznak sokat, ha valaki részvényekbe fektetne, akkor az amerikai Fed, illetve a japán jegybank monetáris politikája hamar boríthatja az árfolyamokat,  jó megoldást én sem tudnék jó szívvel mondani – fejtette ki Pogátsa. A legjobb döntés talán az lehet, ha azok, akiknek van terük megtakarítani, "saját magukba fektetnek". Vagyis képzik magukat, nyelvet tanulnak, stb. Ez sokkal többet érhet, mint bármilyen pénzügyi befektetés – emelte ki a közgazdász.

Nem az összeg a lényeg

Agyban dől el minden, milliós fizetésű emberekkel is találkozom, akik képtelenek félretenni és el vannak adósodva – fejtette ki Csernok Miklós, a Kiszámoló blog szerkesztője. Csernok szerint ez főként mentalitásbeli kérdés, mivel nálunk sokkal szegényebb országokban – például Vietnámban – arányait tekintve többet tesznek félre az emberek, mint nálunk, pedig ott annyival nem olcsóbb az élet, hogy több pénzük maradjon a megtakarításra. A fejlett világban sem számít furcsaságnak, tehát nem kifejezetten magyar sajátosság, hogy keveset raknak félre az emberek vagy túlköltekeznek.

Magyarország annyiban talán speciális, hogy még mindig erősen él a polgárokban a gondoskodó állam ideája, és rendkívüli mértékben bíznak a magyarok a szociális hálóban. És emiatt úgy gondolják, hogy majd az állam megsegíti őket, a pénzügyi gondjaik tekintetében is – hangsúlyozta Csernok.

Csernok szerint igazából nem az a kérdés, hogy a fizetésünkből mennyit kellene félrerakni, hanem az, hogy mennyi pénzre van szükségünk a következő egy-két-három évtizedben. Pénz kell a nyugdíj-előtakarékosságra, lakáshitelre, az autó lecserélésére, a gyerekek oktatására, egyetemére. Mindent számításba kell venni, és ezek után kell meghatározni azt a havi összeget, ami félre kellene tenni.

Ha ettől az összegtől eltérünk, akkor azzal számolhatunk, hogy hitelt kell majd felvennünk valamelyik rész finanszírozására, mivel az átlagemberek általában az igényeik szerint élnek, és nem a jövedelmeik szerint. Ha akár 10 ezer forinttal is többet költünk havonta a lehetőségeinknél, akkor az majd évek múlva robbanhat bombaként. Ez olyan, mint az elhízás: évek alatt lehet összeszedni a túlsúlyt, nem azonnal látszik – mondta a Kiszámoló blog szerkesztője. Oktatással lehetne segíteni ezen a helyzeten, például középiskolákban, ám a nagy kérdés, hogy ki lenne a hiteles oktató: az a tanár, aki a hitelből vásárolt autójával érkezik az órára? – tette fel a kérdést Csernok.

Arra a kérdésre, hogy milyen a magyar megtakarító profilja, Csernok elmondta, hogy szerinte tipikus magyar megtakarító nincs. Vannak arra vonatkozóan statisztikák, hogy a 200 ezer felett keresők ötöde rak félre, ám arra is van példa, hogy kisnyugdíjasok takarítanak meg havonta több ezer forintot. A fő kérdés itt a hozzáállás. "Én meg szoktam kérdezni az embereket, hogy mi lenne akkor, ha elveszítenék munkájukat, ezután új helyre kerülnének, ahol 20 ezerrel kevesebbet keresnének. A válasz az szokott lenni, hogy semmi, kicsit meghúzzuk a nadrágszíjat. De fordítva sem történne semmi, ha az új helyen 20 ezerrel többet keresnének, azt a pénzt sem megtakarításra fordítanák a megkérdezettek" – emelte ki Csernok. A nagyobb tudatosság a fontos, ebben talán a válság kicsit segített, szerinte kár, hogy nem öt évvel korábban. "Az emberek ma ott tartanak, hogy tudják, rosszul intézik pénzügyeiket, ám addig még nem jutottak el, hogy mit kellene tenni ennek megszüntetése érdekében" – emelte ki a Kiszámoló blog szerkesztője.

Drámaian nőttek a jövedelemi különbségek 

A fejlett nyugati államokban egyfajta aranyszabály, hogy havi jövedelmünket három részre kell osztani: 50 százalék menjen a lakhatásra (lakbér, esetleg jelzáloghitel) és élelmiszerre, 30 százalék szabadidős programokra (sport, szórakozás stb.), 20 százaléknyi összeg pedig "pénzügyi prioritásainkra" (adósságszolgálatra, nyugdíj-előtakarékosságra, illetve egyéb megtakarítások). Ott, ha az arányok nem ezen számok mentén mozognak, akkor a családi költségvetés egyensúlya felborulóban van, és valamelyik területről kell elvonni forrásokat.

Kisebb mennyiségű pénzzel is érdemes nekiállni megtakarítani, pár év alatt komoly összeg jöhet össze

MTI / Beliczay László

Európai összehasonlításban a magyar háztartások nem feltétlenül a legrosszabb megtakarítók, a második harmad középén állunk a bruttó megtakarítási rátát tekintve az Eurostat adatai alapján, amely az összmegtakarításokat hasonlítja össze a jövedelmek százalékában. De ha ezt összehasonlítjuk a GFK már említett adataiból, amely azt nézte, hogy a lakosság mekkora része takarít meg, jól látszik, hogy a vagyoni egyenlőtlenségek milyen drámai mértékben megnőttek. A komoly jövedelmi különbségek a banki megtakarításokon is látszanak: az Országos Betétbiztosítási Alap friss statisztikája szerint a 10 millió betéttulajdonos közül mintegy 40 ezer birtokolja a megtakarítások majdnem harmadát (5100 milliárd forintot).

Az anyagi deprivációs ráta a 2010-es 40 százalékról tavaly 44 százalékra nőtt (A deprivációs ráta azt fejezi ki, hogy különböző szegénységi paraméterek közül mekkora százalékban jelentkezik legalább háromnak az együttállása. Ezek a paraméterek pedig a következők: az érintettek lakásrezsivel vagy hiteltörlesztéssel összefüggő fizetési késedelembe esnek, nincs pénz váratlan kiadásokra, anyagi okokból nincs telefon, mosógép, tévé vagy autó, nincs pénz egyhetes üdülésre, legalább kétnaponta nincs pénz húsra, valamint a lakás megfelelő fűtését képtelenek megoldani – a szerk.) A súlyos anyagi deprivációs ráta (négy mutató együttállása) pedig 21 százalékról 25 százalékra emelkedett.

A tavalyi adatok szerint a háztartások háromnegyedének váratlan kiadásra sincs pénze, a háztartásoknak pedig legalább kétnaponta nem futja húsra. A megtakarítók tehát egyre kevésbé nem a középső rétegek, hanem a módosabbak közül kerülnek ki, ahogy ezt például egy Tárki-kutatás is alátámasztja: a magasabb keresetűek jövedelme 2010-2012 között nőtt, míg a legalsó jövedelmi rétegben tartózkodók részesedése az összjövedelemből szignifikánsan csökkent.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!