Növekedési fordulat kell Magyarországon, a fordulat kulcsa pedig a vállalati hitelezés beindítása – írta legutóbbi publicisztikájában Matolcsy György, immár frissen kinevezett jegybankelnökként. A volt gazdasági miniszter azt ígérte, hogy a kormány és a jegybank stratégiai szövetsége bővíteni fogja a hazai vállalkozások forrásait. A hvg.hu-nak egy vezető fideszes politikus szintén megerősítette, hogy Varga Mihály pénzügyminiszterségének nagy feladata az új devizahiteles mentőcsomag kidolgozása mellett a hitelezés élénkítése lesz.

Azt eddig is lehetett látni, hogy átfogó intézkedésekre készül a kormány ezen a területen. Orbán Viktor a Takarékbank 38,5 százaléknyi részvénypakettjének állami megvásárlása után már tavaly tavasszal azt mondta: ez csak az első lépés, és egy átfogó hadművelet része. A hadművelet részleteinek kidolgozására tavaly decemberben 2013 végéig kormánybiztost is kineveztek: Vojnits Tamás, aki megbízatásáig az FHB igazgatósági tagja volt, azt a feladatot kapta, hogy – a hivatalos megfogalmazás szerint – kialakítsa a hazai, illetve szövetkezeti pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos kormányzati stratégiát. Emellett részletes megvalósítási tervet is vár tőle a kabinet, és a végrehajtást is koordinálnia kell majd.

Konkurenciát a bankoknak

A hvg.hu felkereste a kormánybiztost, azonban egyelőre nem akart feladatáról nyilatkozni, csak annyit árult el, még formálódik a terv, és március közepére lehet belőle valami. Egy kormánypárti forrás, aki a kormány szándékait jól ismeri, viszont arról számolt be, hogy a tervek fő eleme az Eximbank exportáló cégeknek adott hiteleinek növelése, a Takarékbank és a takarékszövetkezetek hitelezésének élénkítése, valamint a Posta átalakítása lesz. A forrás arról számolt be, hogy a kabinet kiindulópontja az első Orbán-kormány politikai tapasztalatára épül. Arra számítanak, a bankok akkor kapcsolódnak be a kormány hitelezéssel kapcsolatos kezdeményezésébe, ha versenyhelyzetbe kényszerítik őket azzal, hogy konkurenciát teremtenek velük szemben. Ez egyszer már bejött: 2000-ben, amikor a kabinet előállt az államilag támogatott lakáshitelekkel, hogy élénkítse a jelzálog-hitelezést, a piac először szinte egyáltalán nem reagált.

Stiller Ákos

A legfontosabb kerékkötő az OTP volt, mint legnagyobb kereskedelmi bank, amely saját konkurens konstrukcióval is előállt, így a többi kereskedelmi bank sem mozdult. A folyamat ott fordult meg, amikor a Postabankot sikerült meggyőzni, hogy forgalmazza a kedvezményes hiteleket. Mint második legnagyobb pénzintézet, a Postabank már elég nagy versenytárs volt az OTP-nek, hogy beszálljon, és csakhamar a többi bank is bekapcsolódott. Így pár évre valóban felfutott a forintalapú jelzálog-hitelezés, de a siker nagyon sokba került az országnak: a költségvetés 2000 és 2008 között 1500 milliárd forintot költött el a kamattámogatásokra, és az éves támogatási összeg 2008-ban már évi 186 milliárd forint volt (a kamattámogatásokat még mindig fizetjük, az új igénylések lehetőségét azonban megszüntették). A kormányzati pénzügyi program 2013 végére, 2014 elejére valósulhat meg a kormánypárti várakozások szerint. Erre a tervre azonban több banki szakember is kétkedve reagált. Mint mondták, a kormány pár hónap alatt nem lesz képes csodát tenni a hitelezésben. Vojnits Tamás képes lehet egy jó tervet kidolgozni, de a hitelezés élénkülése csak egy lassú, fokozatos folyamat lehet, ebből legfeljebb 10-15 év múlva lehet siker – vélekedett egyikük.

Amennyiben a kormány modellje a kétezres évek eleji támogatott lakáshitelezés, akkor már könyebben értelmezhető az a kiszivárgott ötlet is, mely szerint a jegybank a piacinál több száz bázisponttal alacsonyabb kamatú forintforrást biztosítana a hazai pénzintézeteknek, ha azok hitelkihelyezésre fordítanák ezeket az összegeket. Mint az információt közlő Napi gazdaság írta, az ötlet a brit jegybank tavaly nyáron beindított, Funding for lending (forrás a hitelezésért) névre keresztelt programját másolná. Erre egyébként még jegybankelnöksége előtt Matolcsy is utalt, mint mondta: "Egyetlen dolog hiányzik: a bankrendszer segítse a kormányt a növekedési fordulatban. A jegybanknak legalább 12-16 ilyen eszköze van. Ilyenekkel él az EKB, a Fed vagy a BoE."(Vagyis az Európai Központi Bank, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, valamint az angol jegybank, a Bank of England – szerk.) A BoE programja ugyanakkor helyi elemző szerint is egyelőre meglehetősen ellentmondásos eredményeket hozott, és nem erősítette a bankok pénzintézeti aktivitását.

Orbán a takarékszövetkezetekkel van

A kormány azt sem nagyon titkolja, hogy a források kihelyezésére a takarékszövetkezeteket és a Takarékbankot tartaná megfelelőnek. Orbán Viktor már a 2010-es választások előtt tárgyalt a magyar takarékszövetkezeti vezetőkkel a szektor megerősítésének lehetőségéről, majd a Takarékbank részvénypakettjének megvásárlása után azt mondta, elindulhat a szektor megerősítése. A kormányfő a hiányosságok közé sorolta, hogy esetleges a bankszerű együttműködésük, és hiányoznak azok a pénzügyi szolgáltatási termékeik, amelyeket egységesen tudnának értékesíni az államtól kapott felhatalmazás alapján.  

Azzal a pénzügyi szektor szakértői is egyetértenek, hogy takarékszövetkezetek egyik erőssége, hogy széles körű hálózattal rendelkeznek, így olyan helyeken is elérhetőek az országban, ahol nagyobb bankoknak sincsenek fiókjaik. Ehhez kapcsolódik a takarékszövetkezetek másik sokat emlegetett előnye, a nagyobb helyismeret. Ezekre a hitelintézetekre a bankfiókoknál sokkal jellemzőbb, hogy személyesen ismerik az ügyfélkört, ami egyes szakértői vélemények szerint a vállalkozások hitelezésében is segíthet. A szektor hátulütője azonban a jelentős széttagoltság: a nagyszámú kis takarékszövetkezet mérete miatt sokkal kevésbé képes hatékonyan működni, mint a kereskedelmi bankok. Például a sok önálló szereplő mindegyike ki kell, hogy építse a saját informatikai rendszerét, aminek nagyjából ugyanakkora a költsége, mint amennyit a nagyobb bankoknak kell költeniük erre, viszont utóbbiak egy nagyobb szervezeten belül tudják hasznosítani a befektetést. Ugyanígy a sok önálló intézmény számára nincsenek meg az olyan alapvető központi egységek, mint a bankoknál (például központi kockázatkezelés, termékfejlesztés stb.), hanem mindegyik hitelintézetnek külön-külön kell elvégeznie a saját kockázatelemzéseit és végrehajtania a fejlesztéseket.

Stiller Ákos

A széttagoltságon a központosítás segíthetne. A most már részben állami Takarékbank a takarékszövetkezetek ernyőszervezeteként működik, és egyfajta központi bankként termékeket és szolgáltatásokat nyújt számukra, ugyanakkor ezen belül a takarékszövetkezetek teljesen különálló intézményként működnek. Teljesen egységes szolgáltatásokat és termékeket csak az a 23 takarékszövetkezet nyújt, amely a Takarékpont elnevezésű szerveződésbe tömörül, és az alapértelmezettnél sokkal szorosabban együttműködik a Takarékbankkal. A Takarékpont együttműködése az állammal ugyanakkor már szorosabbá is vált: január végén a 23 szervezet vezetője együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Fejlesztési Bankkal. Varga Antal, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) ügyvezetője egy január végén tartott sajtótájékoztatón nem is titkolta, céljuk az, hogy minden takarékszövetkezet a Takarékponthoz tartozzon. Ha ez sikerülne, az ország legkiterjedtebb hálózattal rendelkező pénzintézete jönne létre. Ettől még távol állnak, hiszen a 23 együttműködő szövetkezet messze elmarad a 136 szövetkezetből álló szektortól, azt viszont az OTSZ ügyvezetője nemrég megemlítette, hogy a szövetség összes tagja csatlakozna a Takarékponthoz.  

Arra ugyanakkor több szakértő is felhívta a figyelmet, sok takarékszövetkezet nem lesz érdekelt függetlensége feladásában. Mint egy neve elhallgatását kérő közgazdász fogalmazott, a takarékszövetkezetek vezetői helyi „kiskirályokként” tevékenykednek, és ezt sokan nem fogják feladni egykönnyen.

Mit tehetnek értünk a takarékszövetkezetek?  

Azt több pénzügyi szektorral foglalkozó szakértő sem tartja valószínűnek, hogy a takarékszövetkezetek képesek lennének jelentős hatással lenni a gazdasági növekedésre, még ha a központosítás és a takarékszövetkezeti hitelezés beindítása sikerrel is jár. A takarékszövetkezetek mérlegfőösszeg szerinti piaci részesedése nem jelentős, alig több mint 5 százalék. Ez nagyságrendileg 1500 milliárd forintnak felel meg, míg a bankrendszer körülbelül 26 ezer milliárd forintos mérlegfőösszegével 82 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik. Egy másik fontos adat: a vállalati hitelállomány nagyságrendileg 7 ezer milliárd forint, melyből a takarékszövetkezetek részesedése szintén csak 5-6 százalék körül van.

Vagyis a takarékszövetkezetek nem képviselnek nagy súlyt a gazdaság finanszírozásában, és akkor sem jobb a helyzet, ha ehhez hozzáadjuk azt a pénzt, amit még kihitelezhetnének. Pénzügyi szakértők és a szektor szereplői gyakran utalnak arra, hogy mintegy 500 milliárd forintnyi szabad forrásuk van, amit hitelezésre fordíthatnának. Ennyivel azonban nem lehet csodát tenni a vállalatok finanszírozásában. A hitelállomány 2008 augusztusában a GDP 29 százaléka volt, ami 2012 végére 23,9 százalékra esett, ami nagyságrendileg 1500 milliárd forintos veszteség. Ez idén is tovább apad nagyjából 3-400 milliárd forinttal (szakértői számítások szerint az állomány éves, árfolyamszűrt növekedési üteme átlagosan -4,6 százalék), részben azért, mert a vállalatok fizetik vissza a hiteleiket, de újakat nem kapnak, illetve az állomány visszaesésének mintegy ötödét teszik ki a hitelbedőlések. (Ezek az adatok azért rendkívül rosszak, mert a környező országokban a válság elmúltával újra növekedésnek indult a vállalati hitelállomány, Magyarországon viszont még az sem látható, mikor jön el ez a fordulat.)

Stiller Ákos

Ahhoz, hogy a takarékszövetkezetek jelentős finanszírozóként léphessenek fel, további források kellenek, és itt jöhet a képbe a Matolcsy-féle új jegybank. A gond viszont az, hogy még elegendő kihelyezhető pénzzel sem oldható meg a probléma. A pénzügyi rendszerben jelenleg is nagy a likviditás. A hitelkihelyezéseket befékező kereskedelmi bankok nem azért nem adnak pénzt, mert nincs nekik, hanem kevés az egészséges cég, amelynek – a válság óta jelentős mértékben szigorított hitelezési feltételeik szerint – hitelt adnának. Vagyis a cégek, amelyeknek kellene pénz, a bankoknak túl kockázatosak. Azt ugyanakkor a banki szakértők is elismerik, azért akarat kérdése is a hitelezés, és a bankok most elsősorban nem akarnak hitelezni. Ennek egyik oka az, hogy hatalmas nem teljesítő vagy kétes hitelállományon ülnek, és „most ez a fókusz”. A takarékszövetkezeteket ezzel szemben nem terheli jelentős hitelprobléma, így ők akár foglalkozhatnak is ezzel – mondta egy banki elemző.

Kockás papír

Arra viszont több szakértő is felhívta a figyelmet, hogy a takarékszövetkezeteken keresztül történő hitelezésélénkítés könnyen ahhoz vezethet, hogy a takarékszövetkezetek (illletve rajtuk keresztül az állam) túl nagy kockázatot vállalnak, és olyan cégeknek adnak pénzt, amelyeknek nem lenne szabad. Ez azt a veszélyt hordozza, hogy a végén az adófizetőknek nagyon sok bedőlt hitelt kell majd kifizetniük.

A másik kapcsolódó probléma a takarékszövetkezetekkel, hogy nem rendelkeznek hitelezési tapasztalattal. „Ha eléd tesznek egy szélturbinatervet vagy bármilyen más ötletet, el kell tudnod dönteni, érdemes-e pénzt adnod rá. Ha nincs hitelezési tapasztalatod, ha nem ismered az ágazatot, könnyen elbukhatod a hitelt” – példázott egy banki szakértő, és mint mondta, a bankoknak a gyakorlatban felhalmozott tapasztalatokon túl kifinomult eszközeik vannak annak eldöntésére, kinek szabad és kinek nem szabad hitelt adni. A takarékszövetkezetek viszont „még a kockás papírnál tartanak”. Nincs megfelelő infrastruktúrájuk, nincs megfelelő személyi állományuk banki vélemények szerint.

Megszállták a Postát az FHB-sok

A másik nagy kihívás a kormány számára a Posta átalakítása lesz. Kormánypárti értesüléseink szerint a Postát is bekapcsolná a hitelkihelyezésbe a kormány, de nem a jelzáloghitelezésbe, hanem elsősorban a vállalkozásoknak az uniós forrásokhoz szükséges előfinanszírozás területén. Azzal ugyanis a kormány illetékesei tisztában vannak, hogy a Posta nem képes megfelelő hitelbírálatra, sem megfelelő infrastruktúrája, sem megfelelő személyi állománya nincs hozzá. Azt pénzügyi szakértők is hangsúlyozzák, hogy a Posta legfeljebb arra lehet jó, hogy lakossági számlákat vezessen, és betéteket gyűjtsön. Jó hitelallokációra nem lenne képes.

Ami a Posta tervezett átalakításában – és az egész pénzügyi stratégia kidolgozásában - szembetűnő, hogy a kormány döntően az FHB Banktól érkezett szakembereknek adott irányító szerepet. Mint a Figyelő múlt heti számában megállapította: a Posta összesen héttagú igazgatóságába négy FHB Bankból érkezett vezető ült be, egy további új igazgatósági tag pedig családi alapon kapcsolódik Spéder Zoltánhoz, az FHB elnökéhez. A pénzügyi stratégia kidolgozásáért felelős Vojnits Tamás is FHB igazgató volt, mielőtt kormánybiztosi pozíciót kapott. Egy, az ügyre rálátó forrás a hvg.hu-nak úgy fogalmazott, Vojnitsot Spéder Zoltán delegálta erre a posztra.

Az FHB előtérbe kerülésére egyelőre nem találtunk megalapozott magyarázatot. Az ugyanakkor biztos, hogy az FHB-s szakemberek térnyerése a Posta vezetésében az OTP és az Erste érdekeit is sérti, jelenleg ugyanis ez a két pénzintézet fontos partnere a Postának. A Figyelő aktuális számában található összegzés szerint az OTP a postai hivatalokban történő kártyás fizetést és készpénzfelvételt is magáénak tudhatja. Ezekre a pénzügyi műveletekre az OTP ATM-használati díjakat számol fel, és tekintve, hogy a Posta 6000 milliárd forintos forgalmat bonyolít le, ez korántsem rossz üzlet.

Az Erstének azért van szorosabb kapcsolata a Postával, mert 2003-ban az osztrák pénzintézet vette meg a Postabankot, és a privatizációs szerződés részeként kapta a Postával való együttműködés lehetőségét. A szerződés által biztosított megállapodás azonban tavaly lejárt, és a két fél nem hosszabbította meg. Az átmeneti időszakra üzletfolytonossági megállapodást kötöttek, így a Posta továbbra is biztosítja az ügyfelek számára a bankszámla-szolgáltatásokat. Ettől kezdve azonban már csak idő kérdése, hogy az Erste mikor szorul ki teljesen a Postáról.