Gazdaság Nagy Emese 2012. október. 11. 15:54

Borhamisítás: egymillió hektó fog felbukkanni

Az aszály miatt nagyjából egymillió hektóliter bor hiányozni fog a hordókból a várt kereslethez képest. Nem csoda, hogy a piaci szereplők hamis borok felbukkanásáról tartanak. A hvg.hu megnézte, mit nevezünk egyáltalán borhamisításnak, és mit tesz ellene a hatóság.

Stuttgart, 1706. Egy borhamisító fejét lecsapták, borát kiöntötték, vagyonát elkobozták, mert pancsolt borától sokan megbetegedtek, mások bele is haltak a mérgezésbe. A középkori szigor mégsem volt elrettentő erejű. A bor hamisítása ma is jó üzlet, csak a módszerek változtak és senkinek sem hullik le a feje. 

A középkori módszerek, a törköly-, seprőbor ideje lejárt – mondja Kállay Miklós a Corvinus Egyetem borászati tanszékvezetője. Ma már szigorú elszámolás alá tartoznak a feldolgozáskor keletkezett melléktermékek, újrahasznosításukat tiltja a törvény. Régen az aratómunkásoknak adták a gyengébb minőségű italokat, amelyek a törköly vagy az üledék seprő vizes, cukros erjesztésével készültek.

Hogyan pancsoljalak?

A répacukor a mindenki által ismert klasszikus borhamisítási kellék. Egykori iparági adatok szerint a rendszerváltás után Soltvadkert és környékén volt a répacukor Bermuda háromszöge, ahol szüret idején az átlagos fogyasztásnak sokszorosa kelt el. Ez állítólag ma sincs másként. 

A bor alkoholja a szőlő természetes cukortartalmából keletkezik. Ha korai a szüret, vagy sok fürt van a tőkén, kevesebb szőlőcukor alakul ki a szemekben – a cukrozással ilyenkor a cukorfokot lehet helyrebillenteni. Idén is megbukott az ellenőrzésekkor egy kiskőrösi cég, mert a borában az alkohol 80 százaléka hozzáadott répacukorból keletkezett, de a közelmúltban két másik vállalkozás is így csalt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) adatai szerint.

Ha magas az alkoholtartalom, víz hozzáadásával gyengítik az italt, ez a mennyiség megtöbbszörözéséhez, ezáltal az eladásból származó bevétel növeléséhez vezet – persze, ez is tilos. Két éve egyebek mellett ötezer hektóliter kékfrankost pancsolt vizezéssel egy kiskunsági cég, amelyre 1,4 milliárd forintos bírságot szabott ki a helyi hatóság és 30 napra bezáratta az üzemét. Jogerős ítélet azóta sincs, sőt, a törvény értelmében az azóta termelt szőlő feldolgozásának továbbra sincs akadálya, csak a bukott tételeket zárolhatja a hatóság. 

Nagy visszhangott váltott ki Vincze Béla, a 2005-ös év bortermelőjének esete is, amikor 2009-ben a forgalomba hozatali mintájában hozzáadott glicerint talált az ellenőrző szerv. A glicerin természetes úton is jelen van, de a Vincze-féle tételben a határértéket - nem egészségre károsító mértékben -  meghaladta, ilyet pedig az Európai Unióban valóban nem szabad csinálni. (Amerikában a glicerinezést nem tiltják, mint ahogyan azt sem, hogy vizet adjanak a magas alkoholú borokhoz, ezt hosszításnak, nyújtásnak nevezik.)

A hamisítás az, amikor az ember lebukik

Az, hogy mi számít borhamisításnak, összefügg a szőlőtermőhely adottságaival, és azzal, hogy a szabályozás ott mit tekint annak. Az Európai Unióban két éve még csak borkősavval lehetett javító műveleteket végrehajtani a boron, de a klímaváltozás miatt a melegedés során elégnek a szőlőben a szerves savak, ezért ma már almasavval és tejsavval is lehet korrigálni a bort. De ezeken kívül a vörösbor színéért felelős tanninport, C-vitamint is lehet hozzáadni a borhoz. Sőt, cukorral sem tilos javítani, de csak a megengedett határértékig: mindez állandó vitája az európai borászoknak, hogy mit szabad, mit nem. Aki a határértéket túllépi, az mindenesetre borhamisító. Persze, csak akkor, ha lebukik. 

A szakma mégsem ezeket a „vegyészkedéseket” tartja a visszaélések legfenyegetőbb forrásának – emeli ki Kállay. A borhamisítás ma inkább az adóelkerülés, és a fogyasztók megtévesztése miatt okoz gazdasági veszélyt a bortermelő ágazatnak. Ez idén halmozottan jelentkezhet, mert a mennyiség alatta marad a keresletnek, miután kevés lett a szőlő az aszályos idő miatt. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT)  becsült adatai szerint 1,9 millió hektoliter bor lesz, a hazai fogyasztási átlag 2,3 millió hektoliter, ehhez jön még az exportra szánt 600 ezer hektoliter, vagyis körülbelül egy millió hektolitert valahonnan le kell akasztani. Azzal együtt, hogy a pincékben vannak régebbi évjáratok raktáron, de az olcsó, ezer forint alatti, friss borok piacán biztosan lesz hiány. Mi fog történni? 

Önbevallás mellett 

"Egy fuvarlevéllel 3-4 forduló is érkezik, ilyenekről lehet hallani" – mondja Kállay Miklós tanszékvezető. Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa elnöke szerint extra profitra lehet szert tenni akkor, ha valaki olyan import borhoz jut, ami nem számlával érkezik. Abból lehet feketézni 27 százalékos áfa nélkül. Elvileg a borok behozataláról, nagy mennyiségű borok mozgatásáról, a jövedéki hatóságnak tudnia kell,  miután a bor jövedéki termék. És ma már az elektronikus nyomkövető rendszer a tartálykocsi indulásáról és érkezéséről is tudomást szerez - de a rendszer mégis sérülékeny. Így különösen az utóbbi időben megesik, hogy „véletlenül” mégiscsak nálunk fejtik le azt a tételt, aminek nem Magyarország a célállomása, hanem egy másik közösségi ország. Innentől kezdve a hazai vámhatóság nem számol azzal, hogy ennek a bornak ide kéne érkeznie, ezért nem is keresik. 

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának statisztikája minden évben megjelenik, tudni lehet, hogy egy-egy borvidéken mennyi bor keletkezett. Egy hektár területről 80-120 mázsa szőlőt lehet szüretelni, a must ennek 75-80 százaléka. Vagyis 100 kiló szőlőből 80 liter mustot lehet előállítani, abból pedig 70-75 liter bor lesz. A különböző szőlőfajtákra eltérő termésátlagok vannak, így van ebben egy kis szórás, de a nagy eltérések kiütköznek. A termett szőlő mennyiségét a termelő köteles bejelenteni a hegybírónak, pincekönyvet vezetni róla, a szőlő származási bizonyítvány is kap, de mindez önbevalláson alapul.

Horváth Csaba szerint jelenleg nincs technikai lehetőség arra, hogy szüretkor pontosan mázsálják a szőlőt, ezért marad a termelő hatáskörében a becslés. Ezt követően a szőlőszármazási bizonyítványt borszármazásivá kell átalakítani, ha a vállakozó forgalomba akarja hozni a tételeket. Ha a számításokból következő  mennyiségen felüli tételei vannak a borásznak, akkor meg lehet kérdezni, hogy honnan van a többi bora. A probléma az, hogy az adminisztratív ellenőrzés ezen a ponton szokott megakadni. 

Az EU-n belül szabad piac van, nem korlátozható a külföldi borok beáramlása. Ráadásul kémiailag nagyon nehéz kimutatni a származási helyet. Pedig az is hamisításnak minősül, ha importból jön be „feketén” a bor, és azt magyarként adják el. Vannak olyan esetek, hogy a hegybíró  hozamol olyan területet (vagyis származási bizonyítványt ad ki), ahol nincs szőlő. Ilyenkor az lehet a háttérben, hogy a tényleges és a papíron létező különbséget használják ki arra, hogy a bort behozzák külföldről olcsón, amit az igazolással legalizálnak. Üzletileg azzal az importborral érdemes csalni, aminek fél euró küröl van literje.

Kockázatelemzéssel ki lehetne szűrni azokat a cégeket, ahol feltünően nagy termésátlagokat jelentenek le, vagy ahol egyik évről a másikra túl drasztikus a különbség ugyanannak a területnek a hozamában. Itt biztos, hogy lehetne még szűkíteni az ellenőrzések hálóját – vallja Horváth Csaba.

"Az olasz borok nem rosszak"

Korábban Országos Borminősítő Intézetnek (OBI) hívták azt a helyet, ahol elvileg hazánk legnagyobb borgalériája lehetne. Ide köteles a borász az összes forgalomba hozni kívánt tételéből 3 üveget behozni, hogy a bort analizálja a labor, és az igazolást csatolja a hegybírótól kapott borszármazási bizonyítványhoz. Csak akkor viheti a kereskedőhöz a borász a borát, ha az átmegy a kémiai és az érzékszervi vizsgán. Trükközni így is lehet. Például, ha abból a korábban már említett 3-4 import bor fuvarból csak az elsőről van papírja a vállalkozónak, és csak azt a mintát küldi be a megyei kormányhivatalok szakhatóságának laborozásra.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bejelentett importok 90 százalékban olaszországi bortermő területekről érkezik, és analitikai szempontból megállják a helyüket – mondja Kocsi Emília a NÉBIH Borászati Igazgatóság igazgatóhelyettes, aki azt is elárulta, hogy Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter utasítására jelenleg is kiemelt ellenőrzéseket végeznek a külföldről származó borok esetében. 

Ezek az olasz borok minőségileg nem rosszak. - mondja Kocsi. Nagyon olcsón jutnak hozzá a kereskedők és idén az aszály miatt szükség is van rá. A törvény a behozatalra lehetőséget teremt, mi azt ellenőrizzük, hogy mely vállalkozások mennyit hoznak be, és ez később lehet egy kockázatelemzés alapja. Eddig egy cégnél nem találtuk meg a bejelentett mennyiséget: 10 ezer hektoliter, vagyis 1 millió liter bor hiányzik a pincei nyílvántartásból és fizikailag is. Azt nyilatkozták, hogy átszállították egy másik vállalkozóhoz, ahol szintén nem találtuk. Folyamatban van az ügy a NAV-nál – mondta a NÉBIH Borászati Igazgatóságának helyettese.

A bortörvény végrehajtási rendeletének módosítása folyamatban van. Kocsi Emília azt mondja, ők azt javasolták, hogy 500 hektóliter feletti tételeknél a borászati hatóság felügyelői vegyék a mintát az engedélyezésre, ne maga a borász, és azt is, hogy a palackok címkéjére egy egyértelmű, 4 karakterből álló azonosító kerüljön fel, amit a NÉBIH adna ki a vizsgálatok után. Az adminisztrációs kiskapukat pedig úgy szeretnék bezárni, hogy jövőben összekapcsolnák a vámhatóság, a hegyközségek és a laboratóriumok adatbázisát.

Hogyan működik a kockázatelemzés?
A kockázatelemzés figyelembe veszi, hogy milyen mennyiségeket hoznak forgalomba, milyen előélete van egy-egy borászatnak, üzemnek. Ahol nagyon nagy tételek vannak, ott sűrűbben ellenőriznek. A kockázatelemzés figyelembe veszi az esetleges korábbi jogsértéseket, a termékek fogyasztói árát, miután az is gyanús, ha egy bor nagyon olcsón kerül forgalomba. Arra a telephelyre is odafigyelnek, ahol már sok vállalkozás be volt jegyezve. Az ellenőrzést nehezíti, hogy a lebukott cégek más néven is megjelenhetnek a piacon. 
zöldhasú
Hirdetés