2011. november. 15. 20:19 MTI Utolsó frissítés: 2011. november. 15. 20:17 Gazdaság

Harmadával nőtt a csoportos leépítések száma Lengyelországban

Lengyelországban a 2011-es év első háromnegyedében 52,4 ezer alkalmazott csoportos elbocsátását jelentették be a munkáltatók, ami 35,3 százalékos növekedést jelent az egész előző évi adathoz képest - adta hírül a Rzeczpospolita című lengyel napilap.

A létszámleépítések minden szakmára vonatkoznak, és a 16 vajdaságból 11-ben meghaladják a 2010. január-szeptember között regisztrált adatokat. A legtöbb elbocsátást a varsói székhelyű mazóviai és az iparilag legfejlettebb sziléziai vajdaságban tervezik, ahol a munkanélküliségi ráta 2011. szeptember végén nem haladta meg a 9,6 százalékot, szemben az országos 11,8 százalékos átlaggal.

A mazóviai vajdaságban 125 cég összesen 17,3 ezer alkalmazottat bocsát el, ebből több mint 6 ezren a magánszektorban dolgoznak (83 cégnél). A sziléziai vajdaságban pedig 9,5 ezer személy marad munka nélkül.

Az elemzők hangsúlyozzák, hogy több cég nem az aktuális helyzete miatt, hanem a gazdasági növekedés jövőre várható lassulása miatt tervez elbocsátásokat. A munkáltatók azonban gyakran a korábban megkezdett átszervezésekre hivatkoznak.

A gépjárműveket és autóalkatrészeket gyártó vállalatoknál a leépítéseket elsősorban a csökkenő külföldi kereslet befolyásolja. Ezért vált meg október elején a Tychy Fiat 400 alkalmi munkavállalótól. Ha a csökkenő tendencia nem változik, hasonló megszorítások várhatók jövőre a gliwicei Opelnél is.

Az országos csoportos létszámleépítések száma 2009-ben volt a legmagasabb, amikor 69,9 ezer embert bocsátottak el, és a munkanélküliségi ráta 11,9 százalék volt.

zöldhasú
Hirdetés
hvg360 Pálúr Krisztina 2025. január. 06. 19:30

„Nem tudtam, mi a baj velem” – sok nő számára jött el a megváltás azzal, hogy kiderült, az ADHD nem válogat a nemek között

Bár úgy tűnhet, hirtelen mindenki figyelemzavarral küzd, a nők a valóságban gyakran aluldiagnosztizáltak és -kezeltek, ha ADHD-ról van szó. Ennek rengeteg oka van, az egyik az, hogy esetükben a tünetek radar alatt maradnak, ők pedig csendben szenvednek, és igyekeznek megküzdeni az elvárásokkal, amelyek az iskolában, majd a munkahelyen, illetve családban nehezednek rájuk.