Karácsony óta a WTI olaj hordónkénti ára 6 százalékkal, az északi-tengeri Brent olajé pedig 12 százalékkal emelkedett. A líbiai zavargások kiterjedésének híre önmaga szinte azonnal egy dolláros áremelkedést eredményezett hordónként. Az olaj drágulását a növekvő kielégítetlen kereslet eredményezi, a magas olajár azonban az élelmiszerárakat is felhajtja, ami különösen az arab országoknak igen rossz hír.

Kairó egy kevésbé ismert arca. Étel kell, víz kell, munka kell

irinnews.org/ Jeff Black

A nyugalom helyreállítása érdekében az arab országok egyelőre csak rövidtávú intézkedéseket hozhatnak, pedig olyan strukturális nehézségekkel kell megküzdeniük, amelyeket talán sohasem lesznek képesek teljesen megoldani. A Világbank 2009-es jelentése szerint (és a helyzet azóta csak romlott) az arab országok az elfogyasztott élelmiszerek több mint a felét importból szerzik be, és a legnagyobb gabonaimportőrnek számítanak a világon. Az arab országok megélhetése imígyen más országoktól függ. Így ha Kanadában fagy vagy Ausztráliában árvíz van, ha leég a termés Oroszországban akkor azt Algéria vagy Egyiptom is megszenvedi. Az arab országok élelmiszerimportja 2009-ben elérte a 30 milliárd dollárt. Ekkor már maguk mögött tudták a 2008-as élelmiszer áremelkedési sokkot, amely a világ számos pontján tiltakozásokat váltott ki, így az arab országokban is, ahol munkanélküli és elszegényedett milliókat hagyott maga után.

Az arab világban tapasztalt élelmiszerhiány egyik legnyilvánvalóbb oka a túlnépesedés. A régióban élők száma a 20. században megötszöröződött, s a növekedés jelenleg is szédületes, évi 2,3 százalékos emelkedést mutat. Egyiptomban száz éve 20 millió ember élt, ma 75 millió, s ha hinni lehet az ENSZ becslésének, úgy 2050-re már 121 millió polgára lesz a Nílus menti országnak. Algériában a mai 33 millióról 2050-ig 49 millióra emelkedik a lélekszám, Jemenben 22-ről 58 millióra. A sok ember nagyobb élelmiszerszükségletet jelent, vagy még több importot. A 2009-es Arab Human Development Report (Arab humán fejlettségi jelentés) becslése szerint 2020-ra az arab országokban 51 millió új munkahelyet kellene teremteni a fiatal generációk számára.

A demográfiai robbanással párhuzamosan végbement egy zöld forradalom is a mezőgazdaságban, ahol a hatékony technológiák és az iparosodott folyamatok jelentősen megnövelték az élelmiszertermelési kapacitásokat. Ehhez a változáshoz a hátteret az olajjövedelmek adták. Sok jel arra mutat, hogy egy az trend elérte a korlátait.

Az emelkedő olajárak már a 2008-as élelmiszerár-csúcsdöntésben is szerepet játszottak. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) tavaly novemberi jelentése szerint elértük az olajhozam-csúcsot (peak oil), azaz a kitermelés világméretekben már nem növelhető tovább. Csakhogy a globális kereslet még mindig növekszik. Az IEA előrejelzése szerint energiakereslet évi 0,7 és 1,4 százalék közötti ütemben nő egészen 2035-ig. Ugyan ebben az időszakban a szén alapú energiák (kőolaj, földgáz illetve kőszén) megmaradnak a világ fő energiaforrásának, a villamosság iránti kereslet pedig éves szinten 2,2 százalékkal fog emelkedni. Mivel a szénhidrogének kitermelése már nem képes többé emelkedni, így állandó rés fog tátongani az aktuális kereslet és kínálat között.

A nagy kérdés az arab országok számára, hogy mit tegyenek, ha olajkitermelőként és exportőrként, illetve az olajdollárok befektetőiként vesznek részt a globális üzleti életben, miközben az emelkedő olajárak miatt az általuk elfogyasztott élelmiszer egyre drágább lesz.

Az élelmiszerek előállításához termőföldekre és vízre van szükség, s persze energiára is. A nagyüzemi mezőgazdaság következménye, hogy nagymennyiségű növényvédőszert használnak fel, s elveszítik a termőföld felső rétegét, ami egy idő után a termőföld minőségének romlásához, s a hozamok csökkenéséhez vezet. A világ édesvízforrásai is igen erősen megterheltek már. A nagyobb folyókon összesen már mintegy 45 ezer gát épült, hogy elősegítse az öntözést és az energiatermelést. A folyók további hasznosításának lehetősége már igen korlátozott. Számos arab ország vízhiánnyal küszködik, és olyan készleteket használ fel – mint például Jordánia a Holttenger térségében – agrártermelése fenntartására, amelyek már nem képesek megújulni. Becslések szerint a klímaváltozás miatt ebben az évszázadban a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 20 százalékkal kevesebb csapadék fog hullani, s a magasabb hőmérséklet miatt ennek nagyobb része fog elpárologni. Azaz miközben egyre nagyobb igény lesz az élelmiszerek, a víz és az energia iránt, a szénenergián alapuló ipar és mezőgazdaság egyre kiterjedtebb működési nehézségekkel szembesül.

A közel-keleti környezeti problémákra szakosodott portál a Green Prophet arról számolt be, hogy tavaly decemberben a FAO (az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete) megállapította, hogy az élelmiszerárak elérték a 2008-as csúcsot, ami az Öböl térségét nagyon keményen érintette. Az infláció három évvel ezelőtt majdnem 16 százalékosra emelkedett az egyre magasabbra kúszó élelmiszerárak miatt, ugyanis a térség kénytelen az élelmiszerimportra hagyatkozni.

Szárazság Jordániában. Nem pótlódnak vissza a vízkészletek

irinnews.org/ Maria Font de Matas

Az arab államok Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok vezetésével úgy döntöttek, hogy az olajból származó vagyonukból afrikai országokban földterületeket vásárolnak, ahol megtermelhetik a lakosságuk szükségleteit fedező élelmiszermennyiséget. Szudánban, Etiópiában és kisebb részben Kenyában és Mozambikban többszázezer hol földet vontak művelés alá, de igen jelentős termőterületeket művelnek így Egyiptomban is, ahol például a termésnek mindössze felét értékesítik belföldön, a többi az Öböl-menti országok ellátására megy.

FAO

Csakhogy ezeknek az országoknak szintén szükségük lenne élelmiszerre. Márpedig ezen az égövön nem is olyan egyszerű az agrárgazdálkodás a magas hőmérséklet miatt. A térségben pedig az éhség és alultápláltság a lakosság 18 százalékát sújtja. A klímaváltozás miatti hőmérsékletemelkedés következtében a terméseredmények előre vissza fognak esni. Így aztán az érintett országokban egyre rosszabb szemmel nézik a „földrablást”, hiszen az élelmiszerexport elég megmagyarázhatatlan, amikor saját lakosságukat sem tudják ellátni. A FAO elemzője, David Hallam szerint ez az egyik oka, hogy az Öböl-menti országok nem csak a magas olajárak miatt aggódnak, hanem amiatt is, mert néhány fontos exportőr ország úgy döntött, büntetővámokat vet ki az élelmiszerek kivitelére, hogy alacsonya tarthassa a belső árakat. „Amitől félnek, azt nem a magas árak jelentik csupán, hanem, hogy egyáltalán nem lesznek képesek megoldani az ellátást, bármilyen magas ár mellett. A csúcsrajáró olajárak így együtt tartanak a magas élelmiszerárakkal, amelyek még a leggazdagabb arab államokban is politikai destabilizációhoz vezethetnek" – véli a FAO illetékese.

Hogy a környezet leromlása, a források elapadása és a térségben fennálló politikai rendszerek és a túlnépesedés kölcsönhatásának mi lesz az erdője, csak nehezen jósolható meg – írja az Oilprice portál térségi elemzése. Mert nem világos többek között, hogy a demográfiai folyamatok, a gyorsan növekvő városi népesség, a marginalizálódott, de tanult fiatal generáció megjelenése, vagy az iszlám erőszakos áramlatainak felerősödése milyen társadalmi helyzetet állít elő.