Aznar, amióta elhagyta a kormányt, egy pártjához, a Néppárthoz (Partido Popular) közelálló agytröszt vezetője, illetve a Rupert Murdoch-féle News Corporation igazgatója, s neves egyetemek előadója. A Whartonon tartott előadásában kijelentette, hogy hazája most igazán kemény próbának van alávetve. Ugyanakkor szerinte minden nehézség eléggé egyszerűen megoldható volna, több fiskális fegyelemmel. Pedig a spanyol gazdaság szokatlanul kemény kihívásokkal szembesül. Az országban a legmagasabb a munkanélküliségi ráta az egész EU-ban (durván 20 százalék), az államadósság az egekbe szökött, a nyugdíjrendszer akkora deficitet halmozott fel, hogy a térség ötödik legnagyobb gazdasága olyasféle mentőcsomag igénybevételére kényszerülhet, mint amilyet Görögország vagy Írország kapott.

José Maria Aznar. Hogyan őrizhetők meg az alapértékek?

AP

„A spanyol állam jelenleg fenntarthatatlan politikailag és pénzügyileg” – jelentette ki a spanyol konzervatív politikus. Szerinte az ország ismét lábra állhat egy kellően erőteljes programmal, amely nemcsak a deficitet csökkenti, hanem az adókat is mérsékli és kibővíti a privatizációt.

Az egyes európai nemzetgazdaságok – köztük a spanyol is – visszanyerhetik a versenyképességüket, de a sikerhez sokkal nagyobb rugalmasság és kisebb költséggel működő országok kellenek – véli Aznar. Ám szerinte az adócsökkentéssel összhangba kellene hozni a magas munkaerőköltségeket és a drága jóléti programokat szerte Európában. Persze az olyanfajta javaslatok, hogy a nyugdíjkorhatárt emeljék fel 65-ről 67 évre, a szakszervezetek nemtetszését válthatja ki, ami a jelenleg kormányon lévő szocialistáknak különösen kellemetlen.

Aznart az efféle kellemetlenségek nem rettentik el alapelveitől, s továbbra is szilárdan hisz a szabad piacban, a demokratikus kormányzásban, a szoros atlanti integrációban, az erős Európai Unióban, amelyben az euró alapvető jelentőségű, a globális szabad kereskedelemben, a terrorizmus elleni kemény intézkedésekben és a nukleáris fegyverek szétterjedését meggátoló megegyezésekben. Az európai-amerikai szövetség különösen jelentős, mert olyan közös értékeken alapul, mint a szabadság, a demokrácia, a jog érvényesülése a kormányzásban, a liberalizmus, az átláthatóság, a szabad gazdaság, illetve a férfiak és nők közötti egyenlőség.

Az aktuális ügyekhez visszatérve volt egy keresetlen megjegyzése az amerikai gazdaságpolitikusokhoz is: „Nem értem, hogyan lehetséges csökkenteni az adósságot még több adóssággal.” De aztán ismét visszatért Európa és Spanyolország bajainak taglalásához. Kifejtette, hogy hibás irány, ha a nyugdíjkorhatárt akarják megemelni, sokkal inkább a fiatalok munkába állásáról kellene gondoskodni. (Köztudott, hogy a fiatalok munkanélkülisége az egyik legmagasabb éppen Spanyolországban az egész uniót tekintve.) Kitért arra is, hogy az utóbbi időben az ázsiai gazdasági befolyás mennyire megnövekedett, miközben az Egyesült Államok és Európa képessége visszafejlődött politikai erejének megmutatására. „Európa ebben a világban egy hanyatló kontinens – nyilvánvalóan vagyonos földrész, gazdag földrész –, de hanyatló kontinens” – mondott ítéletet a spanyol politikus. A világ alapvető megváltozását egy példán szemléltette. A G20 csoport tavaly novemberi ülésén az Egyesült Államok sürgette, hogy Kína értékelje újra gazdaságpolitikáját. Ám ezt a csoport többi tagja visszautasította. Erre az ő miniszterelnöksége alatt nem volt példa, ami azt mutatja, hogy a Szovjetunió összeomlása után létrejött világhatalmi helyzet (amelyben az USA volt az egyetlen szuperhatalom) megváltozott, az a stratégiai szituáció egyszerűen eltűnt.

Barroso, Blair, Bush és Aznar 2003-ban. Régi szép transzatlanti napok

AP

Aznar amellett érvelt, hogy Ázsia megerősödése és az amerikai, illetve európai pozíciók gyengülése erős transzatlanti szövetséget tenne szükségessé, különösen, amikor amerikai kormányemberek több figyelmet szentelnek a kínai fejlesztéseknek vagy bármelyik országnak a Csendes-óceáni térségben. Szerinte a történelmileg kialakult európai-amerikai kapcsolat fenntartása alapvetően fontos, mert az erős katonai együttműködés képes fenntartani az olyan nyugati ideákat, mint a demokrácia és a szabadpiac. Ugyancsak segít abban, hogy a gazdasági nehézségek időszakában a globális szabadkereskedelemtől ne lehessen a protekcionizmus felé fordulni.

A protekcionizmus volt a legrosszabb következmény, amit az 1930-as években a nagy gazdasági válság maga után hagyott. „A protekcionizmus rettenetes volt a világgazdaság számára. Ha Kína vagy Brazília vagy más feltörekvő országok védik a szabad kereskedelmet, miközben az USA vagy Európa a protekcionista döntéseket védik, akkor az nem a megfelelő út a véleményem szerint. Nem ezek a jó döntések a világ számára ebben a pillanatban” – szögezte le José Maria Aznar. A szoros transzatlanti együttműködést azért is fontosnak tartja, mert ez a nemzetközi terrorizmus és a nukleáris fegyverek további terjedése elleni fellépésben igen fontos alap. „Képzeljenek csak el egy világot harminc nukleáris hatalommal!” – szólította fel hallgatóságát egy elborzasztó gondolatkísérletre.

Jól látszik, hogy Európa képessége egységfrontok kialakítására (szinte bármely kérdésben) megsínyli a kulcs EU-tagállamok gazdasági erőlködését, mentőcsomagok kialakítása vagy másféle beavatkozások válnak szükségessé, amelyek viszont növekvő nacionalizmushoz és a kontinens egységének megbomlásához vezetnek. Aznar a rosszallását fejezte ki amiatt, ahogy a görögöknek adott méretes pénzügyi mentőcsomagot kezelték. „Azt hiszem, hogy sokkal felelősebb lett volna elfogadni az összeomlást és a görög adósság átstrukturálását, illetve hagyni, hogy esetleg néhány magáncég szenvedje meg ennek következményeit” – vélekedett. Az a baj ezzel – mondta –, hogy a görög modellnek megfelelően egyszerűen képtelenség megszervezni bármely nagy európai nemzetgazdaság megmentését, ha erre szükség volna. Ezért a jövő mentőcsomagjainak – amelyeket Spanyolországban vagy bárhol másutt látni szeretne – sokkal több követelményt kell tartalmazniuk fontos és hatásos reformok véghezvitelére – fejtette ki a korábbi spanyol miniszterelnök.