A csütörtökön közzétett főtanácsnoki vélemény nem köti az Európai Bíróságot. A főtanácsnoknak az a feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a taláros testület elé. Az Európai Bíróság bírái most kezdik meg az ügyben a tanácskozást, és az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.A luxembourgi testület elé került kérdés azzal kapcsolatos, hogy Magyarországon lakástulajdon vásárlásakor a vevőnek, ha egy másik lakástulajdonát bizonyos időszakon belül eladja, az illetéket nem a vásárolt lakástulajdon teljes értéke, hanem a vásárolt és az eladott lakástulajdon forgalmi értékének különbözete után kell megfizetnie, de csak abban az esetben, ha az eladott ingatlan Magyarország területén fekszik. A levonás tehát nem alkalmazható, ha az eladott ingatlan az EU valamely más tagállamában található.
Az Európai Bizottság - az EU legfőbb végrehajtó intézménye - azért indított kötelezettségszegési eljárást Magyarországgal szemben, mert álláspontja szerint a fent említett magyar szabályozás nincs összhangban az uniós joggal: a más tagállamokban lakó és ott ingatlannal rendelkező uniós polgárokat visszatarthatja a magyarországi ingatlanvásárlástól és a magyarországi letelepedéstől.

A főtanácsnoki szakvélemény azonban emlékeztetett arra, hogy az EU - az uniós jog jelenlegi állapotában - még nem tekinthető egységes adóövezetnek, és így az sem zárható ki, hogy az unión belüli szabad mozgás jogával élő személyek a különböző nemzeti adórendszerek egymás mellett létezésének következményeként adójogi hátrányokat szenvednek el. A főtanácsnok kiemelte: az uniós jog a közvetlen adózás tekintetében azt kívánja meg a tagállamoktól, hogy az azonos helyzetben lévő adóalanyokat azonos módon kezeljék. A főtanácsnok rámutatott arra is, hogy az adójogilag független tagállamok adójogi szuverenitásának egyik kulcseleme a területiség elve, amely szerint ezen államok adójogi hatásköreiket túlnyomó részben a saját területükön bekövetkezett adózási események tekintetében gyakorolják.

A főtanácsnok ezután megállapította, hogy a jelen ügy eldöntése szempontjából a korábbi magyarországi ingatlanjukat eladó személyek helyzete nem hasonlítható össze azon személyek helyzetével, akik valamely más tagállamban fekvő ingatlanjuk értékesítése után Magyarországon kívánnak letelepedni és ingatlant venni. Míg az előbbiek ugyanis már korábban is rendelkeztek ingatlannal Magyarországon, ami után alapesetben már meg kellett fizetniük a vagyonátruházási illetéket Magyarországon, addig az utóbbiak éppen most szerzik meg első magyarországi ingatlanjukat, és korábban még nem fizettek ilyen illetéket Magyarországon. 
 
A főtanácsnok szerint az adójogilag szuverén Magyarország nem kötelezhető arra, hogy az illetékkedvezményeknél figyelembe vegye a más tagállamokban vásárolt és eladott ingatlanok forgalmi értékét, és ennek megfelelően az olyan ingatlan-átruházásokat, amelyek számára nem keletkeztetnek illetékbevételt.