Orbán jön. Mi van a kezében?

Stiller Ákos

Ami nyilvánvaló, ahogy ezt Varga Mihály, a Fidesz alelnöke és gazdasági szakértője is megerősítette, az új kormány kezdeti gazdasági erőfeszítései a mozgástér növelésére koncentrálódnak, hogy ezt követően a gazdaság oly sokat emlegetett felpörgetésébe belevághassanak. Ennek több feltétele is van.

Az első, hogy az ország külső finanszírozásában kulcsszerepet játszó IMF és Európai Unió lazítson a megkövetelt költségvetési szigoron. Hogy Orbán meglehetősen kihívó megjegyzése (még ha tartalmilag és lényegileg igaz is) arról, hogy Magyarországnak sem az IMF, sem az EU nem főnökei, s nem diktátumokra van szüksége, hanem megegyezésre, kétséges, hogy megijeszti-e a két szervezet bürokratáit. Mindenesetre a puhítás már teljes fronton folyik, s a médiát a jobboldal szakértői és politikusai telehintették azzal, hogy az egész évre tervezett hiány már az év közepére összejön és tarthatatlan lesz a 3,8 százalékos előirányzat. Oszkó Péter leköszönő pénzügyminiszter ezt cáfolta ugyan, mert szerinte minden a tervek mentén halad, ám a Fidesz a vak hit helyett inkább tényfeltáró bizottságot gründolt, amely Varga Mihály köztévében elhangzott szavai szerint a kormányalakítás idejére már súgni tud a miniszterelnöknek a kormányprogram megfogalmazásához.

Az IMF és az EU persze aligha andalodik el e belföldre szánt műsortól, úgyhogy a Fidesz tárgyalóinak vagy nyájasabban, vagy jobb érvekkel kell előállniuk, ha a hírek (például a Wall Street Journal Europe értesülései) szerint a nemzetközi intézményeknél már elfogadhatónak tartott 5-6 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt elfogadják. Vagy ha a friss kormányzati füleknek ez így jobban tetszik, megállapodás születhessék arról, hogy kormány legalább 310, de akár 570 milliárd forinttal többet költhessen változatlan bevételek mellett az eredetileg tervezettnél.

Varga Mihály, a Fidesz alelnöke. Foglalkoztatási hangsúlyok

Persze a hiány növekedése nyilván nem a jelenlegi bevételi és kiadási szerkezet mellett jöhet létre, hiszen az alku tárgya éppen az volna, hogy a hosszú évek, évtizedek óta tologatott gazdasági modernizációs projektek közül egyet vagy többet hajtsanak már végre a stabil növekedés és finanszírozhatóság érdekében. És ez egyáltalán nem mond ellent a Fidesz eddig kiszivárgott elképzeléseinek.

A mozgástér további növeléséhez az új kormány olyan hatékony hivatali-hatósági szervezetet kíván kialakítani, amely megakadályozza az adóelkerülést. Az APEH, a VPOP és a gazdasági bűnügyek felderítésével foglalkozó rendőrségi egységek egy szervezetbe integrálása nyilván ezt szolgálná. De Varga Mihály szerint legelőször is fel kell mérni, hogy hol folyik ki, illetve hol nem jön be adó, s a kiskapukat be kell zárni.

Ha pedig már nem ereszt a rendszer, jöhet az adócsökkentés. Illetve olyan szabályozási környezet bevezetése, amely a vállalkozásokat a foglalkoztatás növelésére ösztönzi, ami pedig az ország versenyképességének javulásához, és a gazdaság növekedéséhez vezet. Az új gazdaságfilozófia szerint ugyanis a több foglalkoztatott több adót fizet, de többet is fogyaszt megélénkítve a belső keresletet, ami egyben csökkenti a magyar gazdaság exportkonjunktúrának való kiszolgáltatottságát is. A foglalkoztatást programok mibenlétéről ma még keveset tudni. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ezek csak másfajta ösztönzőkkel együtt tudják kifejteni kedvező hatásukat. Ha ugyanis a foglalkoztatás nem valós piaci igények kielégítésére bővül, úgy az alkalmazottakat csak addig tartják meg, ameddig a szubvenció jár, s ez inkább csak növeli az állam kiadásait, semmint csökkenti. Bár Fideszhez kötődő közgazdászok több kitörési pontot is megjelöltek a magyar gazdaság számára a geotermikus energia hasznosításától a gyógyszerkutatásig, csak a lakásépítési program megerősítéséről, s ezen belül a bérlakás program elindításáról érkeztek elég konkrétnak tűnő hírek. Kétségtelen, hogy eben az iparágban minden megtalálható, amivel a Fidesz foglalkozni szeretne. Szimbolikus tartalom, szociális gondoskodás, felszámolandó feketemunka, tömeges foglalkoztatási lehetőség, a bankszámlákon deremedten várakozó pénzek dinamizálásának lehetősége, a GDP növeléséhez való gyors hozzájárulás stb.

Orbán Viktor az is megígérte, hogy soha nem látott sebességgel tűnnek majd el korában megingathatatlannak tartott intézmények a színről. Hogy pontosan mire is gondolt, azt csak találgatni lehet. Mindenestre az állami és önkormányzati szférában ezerszámra vannak olyan háttércégek, intézetek, amelyek működtetése igen sokba kerül, s az ott alkalmazott munkaerő hatékony felhasználása is kétségeket ébreszt. A legnagyobb pénzfalók, foglalkoztatók – s a korrupció eddigi legfőbb melegágyai – a nagy közszolgáltató szervezek közül kerülnek ki, amelyekkel valóban sürgősen és demonstrative kezdenie kell valamit az új kormánynak.

A változásokat a pénzvilág monetáris részére is szeretnék kiterjeszteni. Legalább is erre vall, hogy a leendő miniszterelnök hadüzenettel felérő megjegyzést tett Simor Andrásra, majd a Fidesz másik vezetője, Pokorni Zoltán alelnök egyenesen kijelentette, hogy a jegybankelnöknek le kéne mondania. Hogy képes lesz-e Orbán egy számára jobban megfelelő szakemberrel, például Surányi Györggyel gyorsan felváltani a pozícióban lévő elnököt, az elég kétséges a várhatóan elutasító nemzetközi visszahangok és az erős jogi védettség miatt. Ez a harcmező mindenesetre ki van jelölve.

Az átalakulás nem lesz gyors, s a különféle állami szekrényekben felfedezett rémisztő csontvázak miatti szörnyűködések, s minimum az előző kormányok hozzá nem értésének ecsetelése közben zajlik le. Később azonban valószínűleg a beígért gazdaságon kívüli területeket érintő átalakítások körüli csatazaj már elvonja róluk a figyelmet. Ami talán lehetővé teszi azt is, hogy nyugodtabb mederben, s talán valóban tartós javulást hozó átalakítások kezdődhessek meg. Ebben lehet reménykedni, hiszen minden parlamenti ciklus elején ezt tettük.

Városházi látványterv. Nagy átalakításokat ígérnek az önkormányzatoknál

hvg.hu

A tavalyi államháztartási hiány 1 035 milliárd forint volt, ami a GDP 4 százalékának felelt meg. Mivel a GDP az idén várhatóan megmarad a tavalyi szinten, ebből a számból az összehasonlításokhoz bátran kiindulhatunk. A 2010-es költségvetési törvényben 12 662,680 milliárd forint a büdzsé bevételi főösszege, míg a kiadásoké 13 533,026 milliárd forint, így a deficit 870 346,2 millió forint. A kitűzött, államháztartási hiánycél e számok mellett 3,8 százalékos. Ha ez 5 százalékra, azaz 1,2 százalékkal megemelkedne, az több mint 310 milliárd forinttal mérhető plusz mozgásteret eredményezne a kormány számára.

Összehasonlításképpen ez egy hajszálnyival több, mint amennyibe egy egész éven át a honvédelem kerül. Ha más kézzelfoghatóbb mércét keresünk, akkor hasonlíthatjuk például az adóbevételekhez is: a társasági adóból 2009-en például 386 milliárd forint jött össze, míg az eva összessége mindössze 170 milliárd forintot tett ki. De egy ekkora összeg – ha csak erre fordítanák, s persze ezt a hazai jogszabályok és nemzetközi kötelezettségek nem akadályoznák meg – lehetővé tenné például az áfa össztömegének 14 százalékos csökkentését. Ugyan ez a szám az szja esetében pedig már közel 17 százalék lenne.

De ennyiből például a tavaly kifizetett családi támogatásokat kétharmadukkal lehetne emelni. Az összeg olyan nagy, hogy a költségvetési szervek kiadásainak 14 százaléka fedezhető volna belőle. Az önkormányzatok költségvetési támogatása pedig, ha egy láthatatlan kéz megnyitná ezt a forrást, közel 24 százalékkal volna mérsékelhető. De a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásaihoz mérten is közel 11 százalékot ér, az Egészségbiztosítási Alap kiadásait pedig több mint 21 százalékban fedezhetné. Az aktív foglalkoztatási támogatásokra szánt összeg – hiszen többek között éppen e területen lehetne számítani növekvő felhasználásra – 2010-ben a szóban forgónak summának mindössze 40 százaléka.

Meixner Zoltán