Megélénkült a forgalom az elmúlt fél évben a biztosítók ügyfélszolgálatánál és a biztosítási termékeket értékesítő üzletkötőknél. Az érdeklődők elsősorban arra kíváncsiak, mennyit érnek jelenleg a befektetési célú – és jelentős adómegtakarítással járó – életbiztosításaik, s nyilván mindannyiuk fejében az motoszkál, hogyan is reagáljanak az egyre mélyülő gazdasági válságra. Az elmúlt években a legdinamikusabban növekvő biztosítások éppen a különféle befektetési alapokhoz kötött életbiztosítások voltak, amelyek aktuális értéke – főleg ha a pénzt részvénytúlsúlyos befektetési kosarakba helyezték – 40-50 százalékkal is megcsappanhatott.

A befektetési jellegű biztosítások hosszú ideig tartó töretlen térhódítását jellemzi, hogy a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) adatai szerint a befektetési egységhez kötött biztosításokból származó díjbevétel a 2000-ben mért 80 milliárd forintról 2007-re közel 350 milliárd forintra nőtt. Az ilyenekre főként a középkorú, tehetősebb ügyfelek voltak vevők, akiknek fontos volt a rugalmasság, illetve az, hogy kockázatvállalási hajlandóságuk szerint maguk alakíthassák ki befektetési kosarukat (azaz az esetleges magasabb hozam reményében nagyobb kockázatot vállaljanak).

HVG

A válság trendfordulót hozott, a szakértők közül az optimistábbak is csupán a díjbevétel stagnálásában reménykednek, míg mások szerint legfeljebb a tavalyi értékesítések 60-70 százalékát lehet elérni a piacon. Ezt is úgy, hogy legalább kétszer annyi ügyfelet kell megszólítani, mint korábban, és dupla annyit kell dolgozni egy-egy szerződés megkötéséért. Ráadásul a biztosítók költsége is nőtt, többet kell marketingkampányokra fordítaniuk, különböző kedvezményekkel próbálják magukhoz csalogatni az ügyfeleket, közben pedig az értékesítési csatornának, azaz a biztosításközvetítőknek, illetve a velük kapcsolatban álló ügynököknek kifizetett jutalékok ésszerűtlenül magasra – akár az éves díj kétszeresére – nőttek.

Már tavaly is szűkült a piac, a biztosítók összes díjbevétele 4,23 százalékkal, vagyis 40 milliárd forinttal csökkent, ezt a zsugorodást viszont már jelentős eltérések jellemezték – hívta fel a figyelmet Maják Viktor, az Union Biztosító marketingigazgatója. Ugyanis amíg a nem életbiztosítási szolgáltatásokból 1,8 százalékkal több bevétel folyt be tavaly, mint egy évvel korábban, az életbiztosításokból 9,3 százalékkal kevesebb. Ugyanakkor az életbiztosításokon belül is kettévált a piac: az egyszeri és az eseti díjas befektetésekhez kötött termékek forgalma drasztikusan, 32,1 százalékkal esett vissza, ráadásul a teljes évre kivetített szűkülés gyakorlatilag az utolsó három-négy hónap eredménye. A folyamatos díjas életbiztosítások ugyanakkor 5,7 százalékkal növekedni tudtak, bár a növekedés üteme csökkent az előző évekhez képest.

HVG

Az egyszeri díjas piac az idén várhatóan még nem talál magára, csak a részvénypiacok felfelé indulását követően térnek majd vissza a nagyobb összegű befektetési megbízások. „A befektetésre szánt pénzt sok ügyfél inkább elviszi egy bankba” – jellemzi a most tipikusnak mondható magatartást Mátyás-Kollár Gabriella, a 24,9 százalékos részesedésével az életbiztosítási piacon vezető ING mögött második legnagyobb részt kihasító Aegon Magyarország Általános Biztosító Zrt. életbiztosítási termékfejlesztési igazgatója. Az elmúlt években az Aegon portfóliójában is a befektetési kosarakhoz kötött biztosítások váltak meghatározóvá, s tartják 70 százalékos arányukat. Sőt a piaci trenddel ellentétben e biztosító egyszeri és eseti díjbevétele tavaly nőtt. Ez utóbbi azokat az összegeket öleli fel, amelyeket a kuncsaft már meglévő életbiztosításába a folyamatosan fizetett díjon felül esetenként betesz. Az eseti befizetések előnye, hogy az eredeti biztosítási szerződésben foglaltak megsértése nélkül bármikor kivehető.

Az Aegon ügyfelei azonban, más biztosítók kuncsaftjaihoz hasonlóan, elsősorban a biztonságosabb befektetéseket keresik, az újonnan kötött szerződéseknél a pénzpiaci és az államkötvényalapokat részesítik előnyben. A biztosító – a versenytársakhoz hasonlóan – új termékkel is reagált az új kihívásokra: idén márciusban indult Ózon névre keresztelt származtatott befektetési alapja tőkevédett, azaz garantálja, hogy az év utolsó értékesítési napján az árfolyam mindenképpen magasabb lesz, mint egy évvel korábban. Az Union Biztosítónál szintén márciusban álltak elő egy tőkevédett alapra épülő egyszeri díjas biztosítással. Ennek az ötéves konstrukciónak az a specialitása, hogy ha ez alatt az időtartam alatt az alap befektetési egységeinek értéke növekedik, akkor az ügyfél a nyereségnek csak 75 százalékát kapja meg lejáratkor, míg ha csökken, akkor a veszteség 25 százalékának megfelelő összeget írnak majd jóvá a számláján. Az első hallásra furcsa feltétel egy garantált, de végső soron valószínűleg alacsony hozamú befektetést takar, hiszen a biztosító feltehetőleg különféle fedezeti ügyletekkel a minimumra csökkenti a befektetések kockázatát, ami viszont a várható hozamot is behatárolja.

HVG

Több biztosítónál is felfigyeltek arra, hogy a válság tudatosulása óta megugrott a klasszikus kockázati életbiztosítások forgalma, az Aegonnál például éppen az ebből származó díjbevétel nőtt a leginkább. Ez a biztosítás csak halálesetre fizet, de akkor nem jelképes, hanem akár több tízmilliós összeget. A kockázati termék felfutását logikusnak tartják: sok, jelentős hitellel terhelt háztartásban egészen biztosan az ingatlanvagyon elvesztésével járna az egyik kereső kiesése. „Az tekinthető körültekintően megkötött kockázati életbiztosításnak, amely az elhunyt két-három éves jövedelmét képes pótolni” – állítja Bartók János, az Aviva Életbiztosító Zrt. elnök-vezérigazgatója. Tapasztalataik szerint ugyanis ennyi időre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy egy-egy család feldolgozza a tragédiát, és alkalmazkodjon a megváltozott élethelyzethez. Az elnök-vezérigazgató szerint ugyanakkor ez a gondolkodás a befektetési célú életbiztosításoknál is jellemzővé vált, ezeknél a módozatoknál is növekszik a kockázati kiegészítő biztosítások szerepe.

Az új kötések átrendeződése mellett persze az igazi kérdés az, hogy mi lesz a meglévő állományokkal. Sokan egy év alatt bukták el tíz év hozamát, ezért az értékesítők az eddigieknél szorosabb ügyfélkapcsolattal előzhetik meg azt, hogy kuncsaftjaik pánikba essenek – vélik a biztosítótársaságoknál. A legtöbben azt látták, hogy nem a biztosításokba fektetett pénz volt az első, amihez az érintettek hozzányúltak. „Ha a termék értékesítésekor jól elmagyarázták, milyen konstrukcióról is van szó, akkor az ügyfelek türelmesek” – számolt be tapasztalatairól a HVG-nek Halák Miklós, független pénzügyi tanácsadó. Annak, aki a rendszeres befizetésein felül a bármikor hozzáférhető eseti számlára tett be pénzt, korábban is azt tanácsolta, hogy csak akkor tegye ezt, ha befektetését bármeddig ott tudja tartani. Ha csak átmenetinek tűnik a pénzzavar, arra az esetre a megkérdezett biztosítók mindegyike fel tudott mutatni olyan terméket, amely – meghatározott keretek között – megengedi az átmeneti díjszüneteltetést, illetve a tőkekivonást, akár még későbbi díjkivonással együtt is, de általános a tanács, hogy akinek nincs most szüksége pénzre, várjon. A nagyobb kockázattűrő képességűeknek pedig jó beszállási pont a jelenlegi értékpapír-piaci helyzet.

Kényelmetlenebb viszont annak, akinek most jár le a biztosítása. Egyes biztosítók erre a szituációra tartamhosszabbítási lehetőséget ajánlanak, vagyis az ügyfélnek nem kell a lejárat miatt egy rossz árfolyamon kiszállnia a szerződésből, hanem pluszbefizetés nélkül megvárhatja az emelkedést. A költségeket azonban minden bizonnyal ugyanúgy felszámolja a társaság.

KELEMEN ZOLTÁN