Novák Tamás © Szegő Péter

A tőkebeáramlás felgyorsulása tavaly a nagyfokú politikai stabilitás következménye volt – mondta el bevezetőjében Novák Tamás, a Világgazdasági Kutatóintézet (VKI) kutatási igazgatója. Hozzátette: Az első három országba együtt több mint harmincmilliárd dollár érkezett, csak Magyarországra öt és fél milliárd. A harmincmilliárd dollár közel kétszerese a 2005-ös értéknek.

A délkelet-európai régióban – vagyis a Szlovénia nélküli egykori Jugoszlávia országaiban továbbá Romániában, Bulgáriában és Albániában – 30,11 milliárd dollár tőkét ruháztak be. 2007-ben. Itt a dobogós sorrend: Románia, Bulgária és Horvátország. Novák rámutatott: ugyanez a szám 2005-ben még csak 15,23 milliárd dollár volt, vagyis két év alatt a beáramlott tőke majdnem megduplázódott. Különösen látványos volt a fejlődés Szerbiában, valamint Bosznia és Hercegovinában. Utóbbiban a beáramlott tőke majdnem háromszor annyi volt, mint egy évvel korábban. Ennek okát a szakember a politikai és gazdasági stabilitásban látja. „A stabilitás jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni” – fogalmazott.

A hvg.hu azt kérdezte a igazgatótól, hogy Bosznia és Hercegovina mennyiben tekinthető politikailag stabilnak, ugyanis kizárólag a nemzetközi békefönntartók ottani jelenlétének köszönhető, hogy nem torkollnak polgárháborúba az etnikai és vallási alapú konfliktusok. Novák úgy vélte: ez igaz, de pontosan a nemzetközi erők helyi jelenléte biztosítja a – relatív – stabilitást. Szerinte a stabilizáció folytatódhat, ha a Nyugat ez irányú elkötelezettsége hosszú távú marad.

Míg 2000-ben Közép-Európában több mint hatszor annyi volt a beáramlott külföldi tőkeállomány, mint Délkelet-Európában, addig 2007-ban már csak 2,56-szorosa, holott – mint Novák a hvg.hu-nak elmondta – a lakossági arányok az elmúlt nyolc évben gyakorlatilag nem változtak. A szakember hozzátette: Délkelet-Európában a kereskedelmi és az ingatlanpiaci szektor húzza magával a befektetéseket. Novák szerint lényeges különbség a két térség között, hogy amíg Közép-Európában a privatizációs befektetéseknek nagyjából végük, addig Délkelet-Európában még van mit magánosítani. A másik fontos különbséget az igazgató abban látja, hogy Közép-Európában sokkal nagyobb a zöldmezős beruházások jelentősége, mint Délkelet-Európában.

Novák szerint azt egyelőre nem lehet látni, hogy a jelenlegi világgazdasági és pénzügyi világválság „milyen mélységeket fog elérni”, mindenesetre a bemutatott ENSZ-jelentés szerinte nem túl pesszimista. „Ha nem súlyosbodik a helyzet, akkor a világ tőkebefektetésében maximum tízszázalékos visszaesésre számítanak 2008-ban, 2009-ben pedig stabilizálódhat a helyzet” – vélte.

A szóban forgó tizenhat országot a válság különbözőképpen érinti: a Baltikumot – főleg Észtországot –, Romániát és Bulgáriát nagyon, a visegrádi országokat és Szlovéniát kevésbé.

Egy kérdésre válaszolva a szakember úgy felelt: a cseh, lengyel és magyar cégek a pénzügyi és az energiaszektorban, valamint a gyógyszeriparban kezdenek regionális multiszerepet betölteni. Míg 2006-ban Lengyelország, addig egy évvel később már Magyarország volt a térség országai közül a legnagyobb tőkebefektető.

Simai Mihály © Szegő Péter

Simai Mihály akadémikus, a VKI kutató professzora Nováknál jóval pesszimistább hangot ütött meg. A Jelentés a világ befektetéseiről 2008-at ugyanis még a mostani válság előtti globális optimizmus hangulata jellemzi, de így is számos érdekes információt tartalmaz. A 2007-es külföldi tőkebefektetések a világon összesen mintegy négyszázmilliárd dollárral haladták meg az előző, 2000-ben fölállított csúcsot. Látványosan nőtt az Oroszországba áramló tőke nagysága. „Ezt ösztönzi az a lépés, amelyet idén az orosz kormány végre megtett: nyugati vállalatok sürgetésére pontosan meghatározták az úgynevezett stratégiai szektorokat, amelyekbe nem engedik be a külföldi tőkét. A többi szektort viszont lényegében szabaddá tették” – jelentette ki Simai.

A fejlett világban a legtöbb külföldi működő tőkét az Egyesült Államokban, majd sorrendben, Nagy-Britanniában és Franciaországban fektették be. A külföldi közvetlen tőkebefektetések – éppúgy, mint a portfoliók – a nemzetközi társaságok hosszabbtávú spekulációs tevékenységének eszközeivé válnak. Az Egyesült Államokban kialakult válság elsősorban a befektetőknek okoz óriási károkat – vélte a professzor. Az államok inkább a hitelezőket, mint a befektetőket segítik ki a mostani válság során – tette hozzá.

„Ma már világos, hogy a mostani hitelválság az elkövetkező évekre ki fog hatni. Magyarország függősége a nemzetközi társaságoktól és pénzpiacoktól rendkívül nagy, különös tekintettel arra, hogy Magyarország úgynevezett transznacionáltsági mutatója a legmagasabbak között van” – fogalmazott Magyarországra áttérve a professzor. Simai hiányolja a magyar politikai vitákból annak a kérdésnek a fölvetését, hogy mi lesz, ha egy-két nagybankot az államnak kell kirángatni a csávából. Úgy vélte: nemhogy stabilizáció nem várható 2009-re, hanem tovább mélyülhet a válság.

Az akadémikus arra hívta föl a figyelmet, hogy a hatvanas-hetvenes évekig az infrastrukturális befektetések általában kívül maradtak a transznacionális társaságok érdeklődésén. Ez főleg akkor változott meg, amikor Nagy-Britanniában, Margaret Thatcher miniszterelnöksége idején magánosították a British Telecomot. „Az állam óriási pénzeket fektetett a British Telecomba, technikailag és szervezetileg fölfejlesztették, majd az értékpapírpiacon keresztül privatizálták.”

Egy kérdésre válaszolva Simai azt mondta: Soros György minden bizonnyal olvasta Sztálintól A kapitalizmus általános válságát. Történt ugyanis, hogy a Szenátus a közelmúltban Sorost, egy, a pénzügyi válságról szóló előadás megtartására kérte föl. Soros a Szenátus előtt azt mondta: új szakasz kezdődött a kapitalizmus történetében. Eddig lehetséges volt a nagy vagyonok fölhalmozása, mostantól viszont ennek vége és a meglévő vagyonok biztonsága érdekében kell beruházni. Soros szerint ezen problémák megoldására a piac nem alkalmas, az államnak kell szabályoznia a pénzügyi folyamatokat. E tekintetben – Soros szerint – az Egyesült Államoknak Európától kellene példát vennie. A nyugat-európai államok ugyanis sokkal kevésbé haboznak belenyúlni a gazdaságba, mint az Egyesült Államok. A magyar-amerikai dollármilliárdos véleménye az, hogy a legszegényebb rétegek hatalmas veszteségeket szenvednek el a válság következtében, ráadásul anélkül, hogy a gazdagok komolyabb nyereséghez jutnának. Simai Soros okfejtését meglehetős fönntartásokkal fogadta.

 

FDI beáramlás és állomány a közép-európai országokban (millió USD)

	Beáramlás			Állomány
	2005	2006	2007	2000	2007
Lengyelország	10 363	19 198	17 580	34 227	142 110
Csehország	11 658	6 013	9 123	21 644	101 074
Magyarország	7 709	6 790	5 571	22 870	97 397
Szlovákia	2 107	4 165	3 265	4 746	40 702
Észtország	2 879	1 674	2 482	2 645	16 594
Lettország	713	1 664	2 173	2 084	10 493
Litvánia	1 032	1 840	1 934	2 334	14 679
Szlovénia	577	645	1 426	2 893	10 350
Összesen	37 038	41 989	43 554	93 443	433 399

Forrás: WIR 2008

FDI beáramlás és állomány a délkelet-európai országokban (millió USD)

	Beáramlás			Állomány
	2005	2006	2007	2000	2007
Románia	6 483	11 366	9 774	6 951	60 921
Bulgária	3 923	7 507	8 429	2 704	36 508
Horvátország	1 788	3 423	4 925	2 787	44 630
Szerbia	1 609	4 499	3 110	1 015	13 204
Bosznia Hercegovina	595	708	2 022	1 063	5 990
Montenegró	478	618	876	0	2 478
Albánia	262	325	656	247	2 264
Macedónia	97	424	320	540	3 084
Összesen	15 235	28 870	30 112	15 307	169079

Forrás: WIR 2008


Szegő Péter