Az ExxonMobil és a Mol hétfőn bejelentett együttműködése kapcsán kifejtette: a nem konvencionális módszerekkel kitermelhető szénhidrogének azért kerültek a társaságok érdeklődésének homlokterébe, mert a világpiaci árak már a nehezebben felszínre hozható energiahordozókat is érdemessé teszik a kitermelésre. Ehhez azonban a 100 dollár feletti olajár szükséges.

A Mol és az ExxonMobil az első szakaszban, 2008-2010 között a Makó-Nyugat területen 4-6 kutat fúr, illetve repeszt, majd teszteli ezeket. A Makó-Kelet területen a már meglévő kutakat nyitják meg újra, illetve ha szükséges, újakat is fúrnak, repesztenek.

A kutatási időszakban a nyugati területen a Mol és az ExxonMobil 50-50 százalékban részesedik, míg a keleti területen a Mol és az ExxonMobil 33,3-33,3 százalékkal, a korábbi kizárólagos tulajdonos, a Falcon pedig 33 százalékkal rendelkezik.

Áldott Zoltán elmondta: a cél az, hogy a projektek során kiderüljön, van-e a föld alatt akkora gázmennyiség, amit gazdaságosan ki lehet termelni, s a kitermelés kockázata összevethető-e a Mol által már művelt területekével. A kitermelést ugyanis csak akkor érdemes megkezdeni, ha kereskedelmi mennyiségű gázt gazdaságosan és folyamatosan a felszínre lehet hozni. A Falcon továbbra is részt vesz a munkálatokban, de a Makói árokban a Mol és az ExxonMobil kutatási koncepciója valósul meg.

A kutatási koncepció megvalósításának fontos része, hogy megtalálják azt a technológiát, ami a célzónában felhalmozott csapdázott gázt a felszínre hozhatja. Az ExxonMobilnak már van ilyen technológiája, amit egy észak-amerikai gázmezőn dolgozott ki. Nem biztos azonban, hogy a technológián nem kell módosítani, de a Mol úgy ítéli meg, az ExxonMobil technológiája sikeres lehet a Makói-árokban.

Holoda Attila, a Mol eurázsiai kutatási és termelési igazgatója kifejtette: a Mol feltételezései szerint a Makói- medencében mintegy 2000 kútra van szükség ahhoz, hogy a teljes ipari gázvagyont ki lehessen termelni. A Mol egy évben mintegy 50 kutat tud lefúrni, de azt reméli, hogy az olajipari szolgáltató-partnerek segítségével ez a szám növelhető.

Egy kút költségeinek átlagos megtérülési ideje 2-3 év. A Makói-árokban azonban egy kút sokkal kevesebb gázvagyont tud kitermelni, mint egy hagyományos. A nem konvencionális kút ráadásul sokkal drágább, mivel mélyebb, és nem tud annyi gázt felhozni élettartama alatt, mint a hagyományos.

A Mol szakemberei szerint a kockázatot és a problémákat önmagában véve nem a mélység, hanem a hőmérséklet és a nyomás, valamint az a technológia jelenti, amit kutak megnyitására alkalmaznak. Igaz, Észak-Amerikában már a gáz 25-30 százalékát a Makói-medencében alkalmazandó nem konvencionális technológiával termelik ki.

Egy hagyományos gázmezőn egy konvencionális kút költsége 2-4 millió dollár, s a fúrás 2-3 kilométer mélységű. A nem konvencionális kút fúrásának költsége 8-12 millió dollár, a mélysége pedig 2,5-5,5 kilométer. Évente 50, nem hagyományos kút fúrása azonban még további költségekkel jár: ezekhez ugyanis a kapcsolódó felszíni létesítmények további 30-40 millió dollárba kerülnek. A Mol által bemutatott elemzések szerint egy konvencionális kút működésének időtartama mintegy 15 év, a nem konvencionálisé pedig mintegy 30 év.

A Mol jelenlegi elképzelései szerint 1 hordó olajegyenértékű gáz-mennyiség kihozatala a Makói-medencében 2-3 dollár költséggel jár. A Mol átlagos kitermelési költsége 3-4 dollár olaj-egyenértékű, de ebben benne van a gáznál drágább olajkitermelés is. Az árak a folyó költségeket tartalmazzák, az amortizációt nem. A nem konvencionális kitermelés teljes költsége azért nagyobb, mert sokkal nagyobb összegű beruházást (CAPEX) igényel. Holoda Attila elmondta: a Mol termelési költségei a legjobbak Európában.

Az 1567 négyzetkilométeres Makói-medencében az eddigi felmérések és nagy pontosságú becslések szerint a kitermelhető ipari gázvagyon 2 milliárd hordó egyenértéknek felel meg, azaz 340 milliárd köbméter gáz feletti vagyont képez. Az ipari vagyonnak - a jelenlegi technológiai ismeretek alapján, évi ötven kút lefúrásával számolva - a következő 30 év során  mintegy 30 százaléka termelhető ki.

A földtani vagyon és az ipari vagyon közötti különbség az, hogy az előbbi a teljes gázmennyiségre vonatkozik, az utóbbi pedig a kitermelhető részre. A harmadik fogalom a készlet, ami a gazdaságosan kitermelhető részt képezi, de erről a Makói-medence esetében még nem beszélhetünk, mivel ennek nagyságát csak később lehet meghatározni.

A Mol és az ExxonMobil leányvállalata, az ExxonMobil Kutatás és Termelés Magyarország Kft. (ExxonMobil) 2008. április 11-én írt alá  megállapodást közös kutatási program indításáról a Mol Makói-árokban lévő 106. és 107., nyugati területi kutatási blokkjaiban. Az ExxonMobil finanszírozza a teljes kutatási programot, és a felek megegyeztek abban, hogy 50-50 százalékban részesednek a kutatási eredményekből.

A Mol korábban közölte azt is: megerősítette pozícióját a Makói-árokban azzal, hogy megszerezte az ExxonMobil részesedésének 50 százalékát a kanadai Falcon csoporthoz tartozó TXM-nek, a Makói-árok keleti területén lévő bányatelkén végzendő kutatásokban. Egy korábbi bejelentés szerint az ExxonMobil leányvállalata, az Esso 2008. árpilis 10-én megállapodást írt alá a Falcon leányvállalatával, a TXM-mel, több szakaszra osztott kutatási program elvégezéséről a TXM Makói-árok felett húzódó bányatelkében. A Mol 2008. április 11-én csatlakozott az ExxonMobil-Falcon megállapodáshoz az ExxonMobil részesedés 50 százalékának megszerzésével.