Devics Éva, a Citibank fejlesztési igazgatója. Befektetési ismeretek és hétköznapi kultúra © hvg.hu

Magyarországon a legutóbbi évekig a tipikus befektető a magas betéti kamatokat kereste. Ment bankról-bankra a pillanatnyi igényeinek megfelelő kínálat után. Több bankban is nyitott számlát, jó esetben figyelte az interneten a kamatok alakulását, s aztán felszámolta a betétjét az egyik helyen, átutalta egy másikra, lekötötte, aztán kezdte az elejéről az egészet. „Missziós tevékenységre van szükség ahhoz, hogy a befektetési alapismeretek bekerüljenek a hétköznapi kultúrába” – adott magyarázatot e jelenségre Devics Éva, a Citibank termékfejlesztési igazgatója. Egyúttal jelezte: „Korlátozottak a lehetőségeink, hogy széleskörű ismeretterjesztést folytassunk, de a privátbanki ügyfeleinkkel hosszú és részletekbe menő beszélgetéseket folytatunk, hogy megértsük a céljaikat, s megbeszéljük velük, hogy szerintünk mi volna számukra a legjobb befektetési megoldás és miért. Reméljük, hogy ezen az úton az ismeretek egyre szélesebb és szélesebb körben elterjednek.”

A befektetési bankároknak néhány alapkérdést még az előtt tisztázniuk kell, hogy az ajánlatukat megtennék. Nyilván tudniuk kell, hogy mennyi pénzről van szó. Ismerniük kell, hogy mi a szóban forgó vagyon célja.. Például rövid távon kell kihozni belőle a a maximális hozamot, mert pár hónapon belül autót, vagy lakásvásárlást terveznek a pénzből. De lehet, hogy a pénznek a stabil és biztonságos gyarapodás a feladata.

A rövidtávú taktikai befektetéseknél szűk a mozgástér: lekötött betétek, rövid futamidejű állampapírok jöhetnek szóba, amelyeknél garantált a tőke megőrzése és kicsi a kockázat. A hosszabb távú befektetéseknél azonban előfordulhat (és csökkenő kamatkörnyezetben mindig ez a helyzet), hogy a lekötött betétek év végére kisebb hozamot eredményeznek, mint egy alapos megfontolás után összeállított befektetési portfolió. A hosszútávú befektetéseknél – mivel ezek nem csak egy ember, hanem gyakran több generáció életét is segíthetik – fontos a vagyontervezésről beszélni. Ennek alapjait egy általánosan érvényes preferenciarendszer alkotja. E hierarchiarendszer legalján helyezkedik el a napi szükségletek finanszírozása, efelett vannak a vésztartalékok, majd a ciklikusan megjelenő nagyobb kiadások, és legfelül a luxuskiadások. Nem lehet továbblépni a következő lépcsőre, míg az előző hiányzik.

Marosi Bence, a Citibank privátbanki üzletágának igazgatója. A félelem és a mohóság kétpólusú világa © hvg.hu

„Hogy ki mekkora piramist tud építeni az a vagyon nagyságától, a rendelkezésre álló pénz mennyiségétől függ. Sok pénzből több lépcső alakítható ki, akár az utódoknak is. Emiatt nincsenek olyan ajánlatok, amelyek mindenkinek megfelelnének, ám mindenkinek ki lehet alakítani egy számára megfelelő befektetési portfoliót” – fejtette ki Marosi Bence, a Citibank privátbanki üzletágának igazgatója.

„Fontos, hogy a befektetések több lábon álljanak” – hívta fel a figyelmet Devics Éva. „Érdekes látni az ügyfelek megdöbbenését, amikor először hagyják el a lekötött betétek biztonságosnak tartott területét, s másfajta megoldásokkal is megpróbálkoznak. Amikor fél- vagy egy év múltán összehasonlítják a hozamokat meglepődnek, hogy mennyit nyerhetnek egy diverzifikált portfolióval. Előfordul, hogy a hirtelen felbátorodó befektetőket a bankároknak kell lehűteniük, mert feladva addigi óvatosságukat minden pénzüket kockázatos értékpapírokba szeretnék átforgatni. Ha ugyanis a tulajdonos befektetési profiljával és a pénz céljával nincs összhangban a portfolió, az sem az ügyfélnek sem a banknak nem jó.”

A magyar piacon a Citibank hat különböző befektetői profilt különböztet meg. Ezek a teljesen kockázatkerülő, a jövedelemorientált, a konzervatív, a kiegyensúlyozott, a növekedésorientált és a teljesítményorientált. Az egyes kategóriákon belül aztán az adott ügyfél egyéni karakterének megfelelően alakítják ki a különböző befektetési lehetőségek közötti arányokat. Így még két hasonló mennyiségű pénzzel és attitűddel érkező befektető között is különbségek lesznek abban, hogy mennyi lesz a kockázatmentes lekötött betétek és állampapírok súlya, mennyi kerül pénzpiaci alapokba, ingatlanalapokba, részvényekbe, stb. Sőt még abban is különbség lehet, hogy milyen a hazai és a külföldi vagyonelemek aránya, hogy milyen a befektetések szektorok közötti és földrajzi elhelyezkedése.

A kisbefektetőket mindig a „félelem és a mohóság” két pólusa által gyakorolt vonzerő mozgatja. De ezek a vonzalmak a legtöbb esetben rossz döntésekhez vezetnek. Marosi Bence piaci statisztikákra hivatkozva állítja, hogy Magyarország nem különbözik a fejlett piacoktól e tekintetben, s a kisbefektetők többnyire akkor adnak el, amikor venni kéne, s akkor vesznek, amikor pedig eladniuk kellene. Ennek az az oka, hogy nehéz megállapítani: a piac éppen a felső vagy az alsó pontján áll-e? A rossz döntéseket pedig a két említett tulajdonság mozgatja.

„A magyar befektetők legnagyobb tévedése, hogy rövid távon akarnak optimalizálni vagy a legnagyobb hozamot elérni. Itt kellene változást elérni a gondolkodásban” – mondja Devics Éva. „Megmosolyogtató, ha valaki egy olyan időszakban ragaszkodik a három hónapos automatikus fordulókkal való lekötésekhez, amikor csökkennek a kamatok. Hiszen ilyenkor a kamatos kamatok is kevesebbet hoznak, mint egy a körülményeket figyelembe vevő, jól kialakított portfolió.

Furcsa ellentmondása mindeközben a hazai privát banki piacnak, hogy a felmérések szerint a hozam bár fontos, de egyáltalán nem a legfontosabb eleme annak a kívánságlistának, amivel az ügyfelek beállítanak a bankokhoz. Az első helyeken ugyanis ilyen tételek szerepelnek: szakértelem, kényelem, a szolgáltatásokhoz való könnyű hozzáférés, diszkréció, bizalom.

A magyar befektető

A magyar befektető életkora általában 35 és 55 év közé esik, s a fővárosban, vagy nagyobb vidéki városban él. A fiatalabbaknál az előtakarékosság, a középkorúaknak a társadalombiztosítási rendszer sajátosságai miatt pedig egyre inkább a fizetés és az állami nyugellátás közötti űr kitöltése jelenik meg a legfontosabb célként. Végső soron a befektetők jelentős (és az említetteknél fiatalabbakat is magába foglaló) csoportját alkotja a lakásvásárlás miatt eladósodottak széles köre. Fiatalabb korban befektetőket azért találni kevésbé, mert akkor az emberek többsége még a fogyasztásra és nem a felhalmozásra koncentrál. Ez alól a diákhitelt felvevők csoportja képez kivételt, akik speciális szakmai befektetést hajtanak végre.

A Citibank befektetési szakértői szerint a kezében lévő pénz nagyságától függetlenül mindenki számára hasznos lehet, ha bizonyos alapszabályokat betart pénzügyi invesztíciói során.

Az első lépés: Pontosan meg kell határozni, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre, s ebből rövid- és középtávon mennyi szolgál fedezetéül biztosan bekövetkező kiadásoknak. Például mennyiből kell majd autót venni, mennyibe kerül a lakásfelújítás, vagy mennyit visznek el a gyerekek külföldi tanulmányai. Ezeknél a kiadásoknál a biztonság a fontos, így Devics Éva szerint csakis a tőkegarantált konstrukciók, lekötött betétek vagy állampapírok jöhetnek szóba.

A második lépés: A megmaradt pénzből le kell választani azt a részt, amit likviden akarnak tartani váratlan kiadásokra, s csak a maradékot befektetni. Marosi Bence arra int, hogy a „baráti tanácsokat” jobb elfelejteni, mert ezek a fülesek többnyire túl kockázatosak. Jobb tehát profi szakembert keresni, akinek több információja van a piacról, s alkalmasint megfelelő háttér is segíti abban, hogy megfelelő tanácsot adjon. De nem mindegy, hogy ki az a pénzpiaci szakértő, akire a befektető hagyatkozik. Ezért a kiválasztására időt kell hagyni, sőt tesztelni kell a lehetőségeket. Mennyire gyors a szolgáltatás, mennyire hiteles a tanácsadó bankár, van-e mögötte elég piaci tapasztalat, meg van-e a kora hozzá, megvan-e a tudása, s ebből táplálkozik-e a meggyőző ereje. Illetve, hogy a „bankárnyelv” szakszavait kerülve képes-e közérthetően és meggyőzően kommunikálni. Ebből alakulhat ki a bizalom. Ott biztosan érdemes gyanakodni, ahol az első dolog, hogy igyekeznek „a hónap termékét” különösebb vizsgálódás, a befektető megismerése nélkül rásózni a hozzájuk fordulóra.

A harmadik lépés: A befektetők azt követően is szeretnék magukat komfortosan érezni, hogy már elhelyezték a pénzüket. Ezért érdemes a pénzintézet teljes banki szolgáltatási palettáját és gyakorlatát is megvizsgálni, ami pótlólagos információkat adhat, és segíthet a bizalom kialakulásában, vagy a továbbkeresés melletti döntésben.