Orosz milliárdosok
Elődeiknél fiatalabbak, vagyonosabbak és már nem csak a nyersanyagtermelést, illetve az olajipart képviselik a leggazdagabb orosz üzletemberek. Az oligarchák azonban változatlanul népszerűtlenek hazájukban, részben emiatt is igyekeznek vagyonuk jó részét külföldre menekíteni.
Rusztam Tariko, az orosz Russzkij sztandart bank, illetve a hasonló nevű vodkagyár tulajdonosa nagyon szereti kutyáját. A Dow Jones névre hallgató eb Louis Vuitton márkájú nyakörvet visel, s ha az éppen Szardínia szigetén nyaraló gazdi meg akarja simogatni, magánrepülőgép szállítja a kutyust és nevelőjét a mediterrán paradicsomba. Tariko - aki a Forbes amerikai magazin orosz kiadása szerint egy év alatt 280 millió dollárról 830 millióra növelte vagyonát - az autókat is imádja: 600 ezer euróért tavaly vett Mercedese 3,8 másodperc alatt gyorsul 100 kilométeres óránkénti sebességre.
A 44 éves, kétgyermekes agglegény látványos költekezésével egyre inkább kisebbségbe kerül: a Forbes százas listájára felkerült milliomosok és milliárdosok igyekeznek a korábbinál kevésbé feltűnő életet élni, és inkább külföldön - télen főleg a svájci síparadicsomokban, nyaranta pedig az olasz és a francia tengerparton - mutatják meg, hogyan kell dúsgazdaghoz méltóan költekezni. A milliárdosok többsége egyébként a Forbes-listára sem akart felkerülni, és amikor tavaly először közzétették a névsort, jó néhány neve mellőzését kérő "áldozat" is közölte: attól tart, az adóhatóságok kutakodni kezdenek majd vagyona eredete iránt. A Forbes orosz kiadásának első főszerkesztője, az Amerikában születetett, orosz származású Paul Klebnikov tavaly merénylet áldozata lett (HVG, 2004. július 24.), s nem kizárt, hogy gyilkosát valamelyik "aranylistás" bérelte fel.
A félelmek egyébként valószínűleg nem teljesen alaptalanok. A 2004-es lista első helyén állt Mihail Hodorkovszkij - akinek vagyona a Jukosz tönkretétele miatt 15 milliárd dollárról 2 milliárdra apadt, és ezzel az idén a 21. helye csúszott - másfél éve előzetes letartóztásban van. De rajta kívül több más előkelő helyezettnek - például az idei lista éllovasának, a 14,7 milliárd dollárt összegyűjtött Roman Abramovicsnak, a harmadik helyen álló Viktor Vekszelbergnek, illetve az ötödik Mihail Fridmannak - is meggyűlt a baja a hatóságokkal. A Szibnyeft olajipari cég élén álló Abramovicsot a számvevőszék vizsgálja, a TNK olajipari vállalat résztulajdonosaként ismert Vekszelberget több milliárd rubeles adóhátralék kiszabása fenyegeti, míg az Alfa-csoportot vezető Fridmannak a részleges tulajdonában lévő távközlési cégek elleni vizsgálatok miatt van aggódnivalója.
Nem véletlen, hogy az oligarchák, akik korábban ismeretlen offshore cégek révén menekítették ki vagyonuk jelentős részét, most jól menő külhoni vállalatokba beszállva is igyekeznek erősíteni külföldi jelenlétüket. A brit Chelsea labdarúgócsapatát felvásárló Abramovics mellett - a milliárdos több mint 500 millió dollárt ölt eddig az egyre nagyobb sikereket elérő csapatba - Vekszelberg például Svájcban szállt be ingatlanforgalmazó cégekbe, míg a Norilszk Nyikkel fő tulajdonosai - Vlagyimir Potanyin és Mihail Prohorov - aranybányacégekbe viszik ki nyereségüket (HVG, 2004. április 10.). A Londonban élő Abramovicson kívül is jó néhányan végleg elhagyták hazájukat: a pár éve önkéntes száműzetésbe vonult Borisz Berezovszkij és Vlagyimir Guszinjszkij után az utóbbi 12 hónapban több Jukosz-résztulajdonos, köztük a listán szereplő Leonyid Nyevzlin és Mihail Brudno is úgy döntött, nem várja meg, hogy Hodorkovszkijhoz hasonlóan rács mögé kerüljenek.
A rivaldafénytől való távolmaradás másik oka, hogy miközben a milliárdosok vagyona nő - a tavalyi 1,36 milliárd helyett az idén 1,41 milliárd dollár a százas listán szereplők átlagvagyona -, egyre nagyobb a különbség az orosz lakosság leggazdagabb és legszegényebb rétegei között. Tavaly a leggazdagabb 10 százalék jövedelme a 15-szöröse volt a legrosszabbul élő 10 százalék fizetésének. Nyugat-Európában ez az arány általában egy az öthöz, és minél nagyobb a különbség, annál nagyobb a veszélye egy társadalmi robbanásnak.
Az idei lista legnagyobb újdonsága, hogy szűkült az olajiparból vagy a nyersanyag-kitermelésből vagyonra szert tettek aránya. Az új - az állami vállalatok gyanús körülmények között lefolytatott privatizációjából meggazdagodott üzletembereknél fiatalabb - oligarchák között található a Cserkizovszkij élelmiszer-ipari cég fő tulajdonosa, a 480 millió dolláros vagyonnal rendelkező Igor Babajev, illetve az Eldorado műszakicikk-forgalmazó hálózat, valamint a Szedmoj Kontyinent élelmiszer-kiskereskedelmi lánc két tulajdonosa, Oleg Jakovlev és Vlagyimir Gruzgyev is. Tavaly a százas névsorból több mint ötvenen kerültek ki az olaj-, illetve bányaiparból, az idén harmincan.
Abban viszont nincs változás, hogy Oroszország gazdagjai - látván, hogy sok üzleti vita végére ma is gyakran golyó tesz pontot - továbbra is félnek a merényletektől. A milliomosoknak otthont adó Moszkva környéki villákat 4-5 méter magas, kamerákkal és őrök tucatjaival figyelt falak veszik körül, az üzletembereket pedig testőrökkel megrakott autók szállítják. Nem csak otthon kell azonban félniük. Abramovics például nem csupán egy év alatt kétmilliárd dollárral gyarapodott vagyona, hanem óvintézkedései miatt is figyelemre méltó: jachtján egy menekülésre alkalmas mini-tengeralattjáró is van, Boeing-737-es magángépét pedig rakétaelhárító berendezésekkel is felszereltette, és arra is ügyel, hogy sose utazzon egy autóban feleségével és gyermekeivel.
NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.