Milton Friedman nem állítja, hogy az összeomlás bizonyosan be fog következni, de mint „erős lehetőséggel” számolni kell ezzel az alternatívával is. Ezt az EU országok közötti –szerinte- egyre növekvő gazdasági különbségekkel magyarázza. Az euróról egész egyszerűen vissza kellene térni a nemzeti valutákhoz – véli Friedman.



A legnagyobb gondot abban látja, hogy alapvetően eltérő gazdaságú, kultúrájú és nyelvű országok nem lehetnek képesek gazdasági uniót alkotni, és ezt a nehézséget növeli a tíz új tagország belépése.



Friedman nem optimista a lisszaboni folyamat megítélésben sem: pusztán szép álomnak tartja, hogy az EU 2010-re utolérheti az USA gazdasági teljesítményét. Noha ennek beteljesülése hasznára válna a globális folyamatoknak, a neves közgazdász- professzor kevés lehetőséget lát minderre. A világ többi része ugyanis nem szemléli tétlenül a folyamatot: India, Kína és az USA sem fog helyben járni. Friedman úgy véli, Kína az EU-t és az USA-t is lehagyja.



Egyértelmű mi az EU teendője: el kell törölni a szabályokat, meg kell szüntetni a magas kiadásokat. Az európai gazdaság túlszabályozott – mondja a neoliberális Milton Friedman. Nem rosszak a gazdasági alapok a tagországokban, de gúzsba kötötték magukat egy sor olyan szabállyal, amik fékezik, bénítják a gazdaságukat.