2003. január. 14. 19:52 Utolsó frissítés: 2004. november. 22. 12:00 Gazdaság

Meddig kell várnunk a távközlés piaci versenyére?

Egy év telt el a hazai távközlési piac liberalizációja óta, ám jelentős változásokat az óriási viták kivételével nem érzékelhettünk. A Vivendi eladásától a magyar kormány végre valódi konkurenciát remél a korábbi monopóliummal, a Matávval szemben, miközben az európai távközlési cégek manapság csak hatalmas állami kölcsönökből tudnak talpon maradni. Ön szerint van esély a verseny kialakulására?

A Vivendi, a PanTel és az ez utóbbi tulajdonában levő Novacom társaságok összefogásával végre komoly konkurenciája akadhat a korábbi monopóliumnak, a Matávnak - reménykedett Kovács Kálmán, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium vezetője, miután publikussá vált, hogy a GMT Communications Partners Ltd. és az AIG Emerging Europe Infrastructure Fund L.P. vásárolta meg a Vivendi Telcom Hungaryt, amelytől az anyacég hatalmasra duzzadt adósságállománya miatt akart megszabadulni. A Vivendi mellett a holland KPN tulajdonában lévő PanTel is vevőre vár: ha ezt a céget is az AIG venné meg, megkezdődhetne a magyar távközlési piac konszolidációja, valódi verseny bontakozhatna ki  - vélte a miniszter.
A piacnyitás 2001. december 23-ával Magyarországon közel sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a 2002-es esztendő azzal telt el, hogy az alternatív távközlési cégek vitatkoztak a Matávval, olyan, az átlagos fogyasztó számára érdektelennek tűnő kérdésekről, mint a Matáv összekapcsolási referenciaajánlatának mértéke (szaknyelven: MARIO). Csak néhány nagyvállalatnak lett olcsóbb a telefonálás, a helyi hívások tarifáiban nincs verseny - ráadásul úgy tűnik, a 64 milliárd eurós adósságállományt nyögő német tulajdonos elvárásai miatt a Matáv kifejezetten igyekszik megakadályozni a versenyt és ezzel az árak csökkenését. Nemrégiben az úgynevezett távközlési alap feltöltését szabályozó kormányrendelet miatt vesztek össze a felek: az alternatív szolgáltatók húzódoztak a befizetésektől, mire a Matáv a szociálisan rászorulók számára - az egyetemes szolgáltatás keretében nyújtott - olcsó szolgáltatások megszűnésének lehetőségét lebegtette.
A '90-es évek európai tapasztalatait figyelembe véve nem is várhatunk sokat a liberalizált távközlési piactól: ott a cégek tíz év távlatában sem voltak képesek dinamikusan növekvő piacot, javuló szolgáltatásokat és alacsonyabb árakat, valamint az állami részvétel csökkenését hozni. Sőt, ma ismét az államnak kell megmentenie a korábban egyeduralkodó cégeket az összeomlástól: a Bloomberg szerint a France Telecom, a német MobilCom, a holland KPN és a finn Sonera mind-mind a kormánytól volt kénytelen pénzt szerezni. Az európai távközlési vállalatok 2000-ben, a töretlen növekedésbe vetett hit utolsó évében 330 milliárd dolláros adósságállományba verték magukat. A pénzt a konkurencia felvásárlására és új technológiák (mint a negyedik generációs telekommunikációs rendszer koncessziójának megvétele) megszerzésére fordították. Az óriási adósságok a korábbi sikervezetők távozását (Michel Bon, Ron Sommer, Chris Gent) eredményezték, s drasztikus költségcsökkentő intézkedésekhez, a tervezett fejlesztések leállításához vezettek.
Ám hiába a kedvezőtlen piaci helyzet, a hatalmas adósságok, a vészesen csökkenő profit, az állami felügyeletek az árak csökkenését szeretnék látni. Kartellmegállapodás gyanúja miatt a holland hatóságok december 30-án rekordösszegű, 88 millió eurós bírságot szabtak ki a KPN-re, a Vodafone-ra és másik három szolgáltatóra. Mivel pedig a hazai vállalatok is e nemzetközi cégek érdekeltségeibe tartoznak, elképzelhető, hogy az európai távközlési piac konszolidációjáig, az adósságállományok lefaragásáig nem számíthatunk valódi verseny kialakulására a magyar piacon.

zöldhasú
Hirdetés
Kult Sztupa Melitta Boglárka 2025. április. 11. 19:00

„A verseim nem én vagyok: az vagyok én, amit itt irok” – máig sokkolóan hat József Attila kevésbé ismert arca

Évtizedekig elzárva tartották a nagyközönség elől, majd amikor szóba került a nyilvánosságra hozatala, mind az irodalmárok, mind a pszichológusok tiltakozni kezdtek ellene. Nemcsak azért, mert a szocialista erkölcsbe ütközött, hanem attól is tartottak, hogy a megjelentetése lejáratná a pszichoanalízis módszerét, valamint összetörné az olvasókban élő, kultikus József Attila-képet. A Szabad-ötletek jegyzékének idei újrakiadása és a József Attila pszichoanalízisét feldolgozó, ezen a héten mozikba kerülő új film, a Reménytelenül egyaránt a közönség nem szűnő érdeklődését mutatja a téma iránt. A ma 120 éves József Attiláról, a költőről és a magánemberről, továbbá a Szabad-ötletek jegyzékének publikálását övező vitákról kérdeztük az első kiadást tető alá hozó Tverdota György irodalomtörténészt, a József Attila Társaság elnökét, az életmű egyik legavatottabb ismerőjét.