Ölre tudnánk menni, hogy megvédjük a rántott hús becsületét, és nem félnénk egy népszavazás eredményétől, hogy maradjon-e étlapjainkon, vagy sem. A panírozás viszont, enyhén szólva, nem tartozik kedvenc foglalatosságaink közé. Sőt.
A klasszikus panírozáson túl – értsük alatta a lisztbe, majd tojásba és zsemlemorzsába forgatott húst, zöldséget – többféle olyan bundázási lehetőség is van, amelynek végeredménye legalább olyan ízletes, netán egészségesebb és változatosabb is, ráadásul kevésbé munkás. Így nem kell megfosztani se magunkat, se szeretteinket a bundás ételek élvezetétől, és mártírkodnunk sem kell a konyhában.
Vannak olyan bundázási lehetőségek, ahol az alapanyagot egyszerűen csak bele kell mártani az elkészített tésztába, és kész, máris mehet a sercegő, forró olajba, zsiradékba.
Lássuk csak!
1. Egy lépést megspórolhatunk, és egy új ízt megismerhetünk, ha angolosan panírozunk. Ez esetben a húst olvasztott vajba, majd zsemlemorzsába mártjuk, és máris süthetjük.
2. Az egyik ilyen legismertebb mártó tésztás bunda minden bizonyára az Orly – tetszik tudni, az étlapokon ez az a bizonyos „Orly-módra”, főleg ha pontyszeletről, fogasról, pulykamell vagy csirkemell csíkokról van szó. van. Ez tulajdonképpen egy sűrűbb palacsintatészta, és létezik borral -sörrel megbolondított változata is. Ha ezt választjuk, akkor a szokásosnál vékonyabb szeleteket, kisebb darabokat mártsunk, mert gyorsabban megég, mint hagyományos panír.
3. Kevéssé ismert, de annál finomabb bundát kapunk, ha a felvert tojáshoz zsíros túrót, kevés sót adunk, simára keverjük, és ezzel dolgozunk. Az ilyen bundában kisült étel nem szárad ki, nagyon szaftos és ízes marad. Itt is, mint az előbbinél két fázissal, s két mosogatnivaló tállal beljebb vagyunk.
4. Az is egy variáció, ha a húst kisebb csíkokra vágjuk, egy éjszakára tejföllel leöntve pihentetjük a hűtőben, és másnap kivéve, lecsurgatva a szeleteket megforgatjuk mozsárban (vagy csak egy erősebb zacskóban klopfolt) összetört ropiban (!), kukoricapehelyben, majd kisütjük.
Becsülendő alternatívák, de még nincs vége, mi több, irány Ázsia!
A tempurát, ezt a rendkívül ropogós, finom bundát leginkább a japán konyhából ismerhetjük. Ha egyszer kipróbáljuk, minden bizonnyal az egyik kedvencünké válik majd. A tökéletes tempura elkészítéséhez, amely vízből, lisztből és sóból áll, nem árt ismerni pár fortélyt.
- a tempura akkor lesz igazán ropogós, ha a víz nagyon hideg, szinte jeges
- a tésztát közvetlen a sütés előtt keverjük ki
- bő, forró olajban süssük –kiváló ehhez a wok
- a bundázandó falatokat vágjuk nagyon vékony szeletekre, vagy kisebb darabokra a megszokottnál, így átsülnek, szaftosak maradnak, és tempura tészta sem ég meg.
A pakora nagyon népszerű indiai étel – tulajdonképpen a rántott, bundázott zöldségek megfelelője. Hasonló a tempurához, de receptek legtöbbször csicseriborsó- vagy sárgaborsó lisztet sorolnak, és elmaradhatatlan a fűszerezés. Kevés sütőpor is mindig kerül a tésztájába, a víz helyett pedig egyes receptek joghurtot írnak elő.
Mindegyik bundával készülhetnek húsok, halak és a zöldségek széles választéka (sárgarépa, karalábé, padlizsán, tökfélék, gomba, hagyma, spárga).
TEMPURA
8 dkg kukoricaliszt
5 dkg csicseriborsó liszt
5 dkg búzaliszt
1 dl jéghideg víz
A hozzávalókat keverjük össze, mártsuk bele a zöldséget vagy a húst, és bő, forró olajban süssük ropogósra.
A tésztát elkészíthetjük más lisztek (pl. rizsliszt, burgonyaliszt) keverékéből is.
PAKORA
25 dkg csicseriborsó – vagy sárgaborsó liszt
½ kávéskanál sütőpor
1 teáskanál só
1 teáskanál őrölt kurkuma
1 kávéskanál római kömény
1 kávéskanál fekete hagymamag
1 kávéskanál őrölt csili
1 dl jéghideg víz
2 evőkanál joghurt
A hozzávalókat keverjük simára, mártsuk bele a bundázandó alapanyagot, és forró, bő olajban süssük arany barnára.
/ A fenti mennyiségek 4 főre elegendő hús, hal, zöldség bundázásához adottak /