Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Negyvenötödik születésnapját ünnepelte idén a Túró Rudi. A hvg.hu munkatársai megnézhették a mátészalkai gyárban, hogy készül "az igazi pöttyös". És igen, látták, kóstolhatták a királyt ruhátlanul.
Bizony 45 éves a mi Rudink, a pöttyös, az igazi. 1968-ban látta meg a napvilágot az édes, enyhén citromos, csokimázzal bevont túrós csemege. Mostanra hungarikum lett, nincs párja a világban.
Hungarikumságát annak ellenére érdemelte ki, hogy vaskos szocialista múltja van. Sejtszintű állapota ugyanis a nagy Szovjetunióhoz is kötődik: még 1954-ben járt egy magyar tejipari szakemberekből álló küldöttség moszkvai tanulmányúton, s a küldöttek állítólag onnan jöttek haza egy túrómignonos ötlettel. Aztán egy ideig mégsem történt semmi. Végül 1968-ban indult meg a nagyüzemi gyártás az Erzsébetvárosi Tejüzemben Mandeville Rudolf (!) művezető és termékfejlesztő csapata jóvoltából.
A bevezető kampány és a frappáns név azonban Klein Sándorhoz, a Budapesti Műszaki Egyetem egyik oktatójához kötődik. Bár ez sem ment egyszerűen, a Hírlapkiadó Vállalat ugyanis nem engedte lapjaiban reklámozni a pöttyös papírba csomagolt újdonságot. Igaz, az is szeméremsértő lehetett, hogy Rudi ruháján egy copfos hajú kislány figura is feltűnt. Az viszont idővel le is csússzant onnan.
A gyártást hamarosan Nyíregyháza vette át, majd Rudi kikötött Mátészalkán, s azóta is ott lakik. A 90-es évek óta holland (Friesland Campina) felügyelet alatt áll, s ez nemcsak jól karban tartja, hanem egyre fiatalítja is. Sőt, bámulatos átváltozásokra képes: megjelent már tucatnyi ízben, újabban már bonbonos és kekszes formában is.
Mindehhez kell azonban a lelkes, hozzá töretlenül hű, több mint 200 fős magyar csapat. Ennek a nagy családnak a legrégebben kitartó tagjával, Eölyüs Ferenccel – aki 42 éve rudizik – is találkoztunk július 4-én Mátészalkán. És mindezt – mondhatjuk – rendkívüli helyzetben. A gyárba ugyanis most először engedtek be újságírókat, fotósokat, igaz, most is szigorú biztonsági intézkedések és szoros felügyelet mellett. Pedig a hipermodern, zárt rendszerű gyártási folyamatnak igazából alig van földi Rudi-hívő számára érthető és látható mozzanata. Tulajdonképpen annyi, hogy néhány technológiai ponton érhető tetten tej, vaj, túró, formázás, csokiba hempergőzés, ízesítés.
Cserébe elfújtattuk a gyertyát a Rudi születésnapi tortáján, és megtudtuk, hogy csak magyar tehenek tejelnek Rudinak, "akiből" naponta 68 ezer darab csúszik le a gyártósorokról. És megtudtunk titkot is, inkább sósat, mint édeset, a legújabb Túró Rudiról, ám ezt egyelőre nem árulhatjuk el.
Mindenesetre igaza lett a cég egyik vezetőjének, aki még útközben azt mondta: "Meglátjátok, a nap csúcspontja az lesz, amikor a szátokba vehetitek a friss, csupasz Rudit". Király volt, ruhátlanul.
