Lefogadnánk, hogy a lazacon és az afrikai harcsán szocializálódó magyar meg nem mondaná a nyúldomolykóról vagy a leánykoncérról, hogy az miféle szerzet.
Ha figyelembe vesszük, hogy a hivatalos adatok szerint évi 4,5 kg-ra korlátozódik a halfogyasztásunk, igazán nem csoda, hogy fent említett uszonyosokat inkább népmesei alakoknak hinnénk, mint halnak. Pedig a Magyar Haltani Társaság 2010 óta minden esztendőben megszavaztatja az év halát – sejtjük, nem népi voksolás alapján - , hogy így is népszerűsítse a vizeinkben honos úszkálókat. Az első évben a nyúldomolykó, 2011-ben a kősüllő, míg 2012-ben a széles kárász lett a győztes beúszó. Most még december 31-ig előttünk áll a 2013-as év halának a kiválasztása, a címre jelölt a kurta baing, a menyhal és a leánykoncér. Anélkül, hogy befolyásolnánk a tisztelt zsűrit, az elsőbbséget mi annak a halnak adnánk, amelyet egykori reneszánsz uralkodónk, Mátyás udvarában a királyi asztalt gyakran látogató itáliai humanista, Galeotto Marzio is dicsért s égi halnak nevezett. Lévén szó az édesvízi tőkehalféléről, a menyhalról, amely akár méteresre is megnőhet. Szálkamentes, kitűnő fehér húsú, mája nagy méretű . Nem mondjuk,hogy feltétlenül összetalálkozunk vele így a kivételes, karácsonykor rendre feltámadó haléhségünk idején – bár sima tőkehalra minden további nélkül ráakadhatunk -,de érdemes figyelmezni régi kútfőnk, a Csáktornyai Zrínyi-udvar 17. századi kéziratos szakácskönyve menyhal receptjére. Egy, a sózott halból készült gazdagon fűszerezett, marinált változatra leltünk, amely igen jó előétel lehet a karácsonyi vacsora indításához. Nem mellékesen megsúgjuk, addig is, míg eldől lesz-e győztes a menyhalból, más fehérhúsú halféléből is elkészíthetjük ezt a fogást. Igen közel áll a sokak által ismert pácolt heringhez, és a karácsony táján néhol még készülő, régi hagyományos marinált pontyhoz, bár azt előbb bundázzák. Különösebb magyarázatra nem szorul, ízlésünk szerint adagolhatjuk, variálhatjuk a fűszereket. Hűtőszekrényben sokáig eláll – hiszen a marinálásnak pont ez a célja -, szilveszterkor-újévkor is rájárhatunk.
Menyhal – eredeti recept
Menyhalat éles lével, tiszta borssal, ecetbe, sóba főzve jó. Írós vajjal, borssal, petrezselyemlevéllel jó.
Éles lév (savanykás-kissé csípős ízű mártás) elkészítése:
„Almát, hagymát vágj apróra, főzd meg jól tiszta vízbe, azután bort, ecetet eressz bele, amennyi elég. Azután a halat, szépen felmetéltet, a sóból mosd ki meleg vízbe és ereszd fel lével, főzd jól meg, mézet ha akarsz beletenni, meglehet, borsot, sáfránt, gyömbért, szerecsendió-virágot etc.”
Nem mintha magyarról magyarra le kellene fordítani és modernizálni,de azért mondjuk:
A megtisztított, darabokra vágott, filézett, előzőleg pár órára vagy egy éjszakára besózott, majd leöblített halat bő ecetes, boros, mézes/cukros, fűszeres páclében hagymával, savanykás almaszeletekkel rétegezzük. 50-60 deka halhoz számoljunk 1 liter körüli páclevet / 7 dl víz,2 dl száraz fehér bor, plusz pár kanál ecet, attól függően, hány százalékos, vigyázzunk az erősségére /, amit a fűszerekkel / legalább 1 babérlevelet is javasolnánk / és a mézzel vagy cukorral felforralunk. Azon melegében öntjük a felkarikázott hagymával, savanykás almával rétegezett halra. Behűtjük, hagyjuk legalább egy napig érlelődni. Minél tovább áll, annál finomabb lesz. Igen jól lehet rá inni.