Minden kezdet nehéz. Akkor is, ha inni kell. A Beaujolais Nouveau múlt heti budapesti debütálása nem a legjobban sikerült, de aztán minden jóra fordult: a friss bor szinte minden fogáshoz tökéletesen illik – már ha eleget ittunk belőle.
Alig szálltunk fel a rendkívüli Budapest-Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér buszjáratra, máris sokkoltak minket a franciák. Amint azt megtudtuk, a japánok 2011-ben 7,9 millió palacknyi friss francia bort gurítottak le a torkukon, ezzel szemben a franciák tavaly mindössze 7,2 millió palack Beaujolais-t nyakaltak. A napokban érkezett meg Tokióba négy jumbo jet telis teli friss francia borokkal, szóval, ebből is látszik, hogy arrafelé nem viccelnek. Amiből az következik, hogy a franciák nem tudják, mi a jó, vagy az, hogy nagyon is, de azt nem a japánoknak küldik el.
Így vagy úgy, a Beaujolais Nouveau-nak mára valóságos kultusza lett. E név összeforrt Franciaországgal, a francia kultúrával és az év végi felszabadult iszogatással. Ahol megjelenik a Beaujolais, ott a zimankós novemberben is (bor)virágok nyílnak, és jó néhány cseppnyi francia életöröm árad szét az emberek vér- és alkoholkeringésében.
Kitiltották, mégis befutott
Beaujolais borvidéke – és a hozzá tartozó 12 eredetmegjelölés – hivatalosan Burgundiához tartozik, Chablis-nál vagy éppenséggel a Côte d’Ornál több bor is terem arrafelé a közel 20 ezernyi hektáron, mégis, sokáig lenézték az itteni borokat. Például azért, mert itt főleg a pinot noir egyik tovább nemesített fajtájából, a gamay szőlőből készítették a vörösbort. Márpedig ezt a fajtát olyannyira meggyűlölte a 14. század végén II. Bátor Fülöp, hogy rendeletileg tiltotta ki a Burgundia északibb területeiről.
Talán ezért is van, hogy a Beaujolais neve összeforrt a könnyebb, jól iható borokéval, amiket nem szoktak évtizedeken át palackban érlelni (természetesen van néhány kivételes termőhely, amelynek „gyümölcse” a legkiválóbb, Côte d’Orból származó borokéval vetekszik). Hiába vannak azonban érettebb Beaujolais-k is, a világ francophone és beaujolais-phone része inkább az újbor változatért rajong: ez tradicionálisan november harmadik csütörtökön indul el a világkörüli útjára, s ez adja a beaujolais-i bortermelés mintegy harmadát.
Köd volt, mégsem késett a bor
Az Air France és a Francia Idegenforgalmi Hivatal hozta el Budapestre a Beaujolais Nouveau-t. A speciálisan felmatricázott emeletes busszal és veterán, csodálatosan feldíszített – a dudát megnyomva hápogó hangot adó – 2 Chevaux-k, azaz Citroën kacsák felvezetése mellett indultunk neki az Erzsébet térről, hogy a reptéren várjuk az Air France járatával érkező friss beaujolais-kat. A nap azonban nem a hivatalos program szerint alakult. A gép a köd miatt nem tudott felszállni Lyonból, ergo Budapestre sem érkezett meg, de erről mi csak a reptér közelében értesültünk.
Az a csodálatos a francia kultúrában, hogy – hiába is tiltakoznának a minősítés ellen – afféle átmenetet képez a tutti mediterrán és a hidegfejű német mentalitás között. Ha olaszok szervezték volna a napot, bor nélkül maradunk, ha németek, akkor már az Erzsébet téren kipattintották volna a borokat, és el se indulunk a reptérre, helyette pen drive-on nagyfelbontású képeket nyomnak a kezünkbe a repülőkről és a borokról. A francia attitűd amolyan félszerzetszerűen gondoskodott B-tervről: a friss Beaujolais-kből (kiváló Château de Cercy borok!) már betankoltak a buszba néhány kartonnal, de azokat csak a reptéri fiaskó után kóstolhattuk meg. A reptér azért is lett volna fontos, mert így az Air France is több reklámot kaphatott volna: a nap részben a lyoni járat népszerűsítésére született meg, szegény magyarországi igazgató nem győzött szabadkozni.
A délután aztán tökéletesre sikerült. Visszatérve a városba bevettük magunkat a Fő utcai patinás étterembe, a Pavillon de Paris-ba, ahol egymás után lehetett megkóstolni a lyoni, vagy Lyon környéki specialitásokat. Volt például csirkemáj paradicsomos öntettel, ami Csíki kollégának kifejezetten ízlett, ám az útisúgós munkatárs inkább a lyoni kolbásszal töltött pirogért lelkesedett. Ami minket illet, nagyon szerettünk volna lelkesedni az andouillette-ért, ezért a most éppen grillen megsütött pacalkolbászért, de fél üveg beaujolais elfogyasztása után is kudarcot vallottunk.
A legeufemisztikusabban Csíki Sándor fogalmazott: szerinte „meglehetősen intenzív” volt az andouillette íze. Mondjuk, egyedül ő tudott leküldeni belőle egy egész darabot, legtöbbünk néhány ismerkedő harapás után feladtuk, és arra a konszenzusra jutottunk, hogy ehhez a pacalkolbászhoz bizony gyomor kell. Ezzel szemben a bresti csirke tökéletes Beaujolais-kísérőnek bizonyult. Igaz, a beaujolais – ahogyan azt többen megjegyezték – egy idő után mindenhez ideális kísérővé idomul, különösen, ha nem csak egy palack van nyitva.
Mindenhez megy a Beaujolais
Miközben az egyik asztal körül heves vita bontakozott ki változatos kvantumfizikai kérdésekről, és többen is negatív és pozitív spinekkel fűszerezték a borokat, mi suttyomban kipróbáltuk a varázsos színű macaronokat – a Beaujolais-val. Talán mi vagyunk az oka, de még a macaronokkal is működött a bor! A csodálatos kiwis és levendulás süteményecskék után a bátrabbak még a fánkocskákra is húztak egy-egy kortyot – arckifejezésük alapján a Beaujolais ott is jó kísérőnek bizonyult.
Mindeközben érdekes megfigyelésre tettünk szert: három pohár Beaujolais határozottan bátorrá teszi a fogyasztóját, sőt, érezhetően növeli a tüdőkapacitást, legalábbis erre látszik utalni, hogy a negyedik pohár forgatása közben tapinthatóan megnőtt az alapzaj.
A vérkeringésre is hatással lehet a csodálatos francia ital, ennyi üde, pirospozsgás arcot régen láttunk már. Az empirikus tapasztalatok gyűjtését ezen a ponton abbahagytuk, helyette inkább bekapcsolódtunk a kvantumfizikai vitába. Úgy emlékszünk, minden kérdésre kielégítő választ adtunk – szerintünk ez is a Beaujolais Nouveau hatásának tulajdonítható. Ha valaki netán hasonlóan sziporkázó kíván lenni, keresse bátran a Beaujolais Nouveau-t például az ARAZ étteremben, a Fromage-ban, a Pavillon de Paris-ban, a Gepárd és Űrhajóban, vagy még tucatnyi más budapesti étteremben.
Utóhang
Nem mellesleg jegyezzük meg,hogy az első budai borbárban,a Lövőház utcai Szalonspiccben is csapra verték az új francia borokat. Itt november 15-én este még a megrögzött pezsgőfanok is gamay szőlőből készült friss vöröset kortyolgattak: Joseph Drouhin Beaujolais Nouveau-ja és Beaujolais Village Nouveau-ja került a poharakba. S hogy dagadhasson a honfiúi s honleányi kebel,nem maradhattak el a hazai újborok sem: a Vylyan 2012-es Bogyóléja,az egri Demeter pincészet Mártonja,Figulától az idei Zenit,ropogós rozék a szekszárdi Bodri és Takler pincészettől.
A francai és hazai vörösök kellő felszívódásáról Kurunczi József, a grill világbajnok "Sonkás" gondoskodott friss libatöpörtyűvel,helyben sütött hurkával és kolbásszal.
A Vylyan egyébként már - müvészi hordóinak kiállitásával egyetemben - november elején felhozta Budapestre a Bogyólét és a 2012 - es Kakast , jó kis bulit szervezve a terézvárosi Iskola kultcentrumban.