Persze már akkor sem a kispénzű hátizsákosokra pályáztak, hanem az igényesebb utazókra, akiknek fontos a csúcsminőségű hotelszolgáltatás s a magas gasztronómiai színvonal, és biztosak akarnak lenni abban, hogy amit kapnak, attól boldogok lesznek. Ez volt a Route du Bonheur, az út a boldogsághoz, hiszen a nyári szabadság felé vezető út is valami ilyesmi.

Biokertben. Stephan Gebhard és Vida Anikó a Hertelendyből

Szállodalánc persze volt s van több is. Kevesebb, vagy több csillaggal, kevesebb, vagy több szolgáltatással. Éttermi láncok is vannak, pláne kalauzok, amelyek ügyelnek a minőségre. Akadnak szép számmal saját szerveződésű éttermi tömörülések is, melyek önszabályzó módon működnek. Akkor mégis mi a különös ebben? A Relais&Châteaux szolgál egy-két szembeszökő különbséggel: nincs csillag, nincs éttermi besorolás. Miért? Mert felesleges. A hitvallás itt az, hogy csak a legmagasabb szinten lehet csatlakozni. Így teljesen felesleges méricskélni, hogy ez most négy, vagy öt csillagos szint. Egyértelműen a legjobbnak kell lenni, és kész. Ha az éttermi rész is ugyanezen a szinten van, akkor büszkén írja ki a ház: Grands Chefs Relais&Châteaux. Itt is a legmagasabb szintet kell az étteremnek produkálnia ahhoz, hogy viselhesse ezt a titulust.

Persze nem minden Relais&Châteaux szálloda étterme tagja a Grands Chefs láncnak, hiszen nem mindenütt kapcsolódik össze a két élmény. Van, ahol a hangsúly inkább az elhelyezkedésen és a környék által kínált programokon, lehetőségeken van. De gyakori az is, hogy egy neves, sokszor több Michelin csillagos, vagy sok Gault Millau pontos séf által vezetett étterem csatlakozik a Grands Chefs programhoz, az étteremhez kapcsolódó szálloda pedig egy Relais&Châteaux hotel. Érthető: ezeken a helyeken a hangsúly azon van, hogy a vendég egy vagy több élménnyel gazdagodva távozhasson. Vacsora után pedig ne üljön autóba és térjen vissza a hétköznapokba. A cél, hogy az élmény tovább tartson. A Michelin kalauz szerint a két csillag megér egy kitérőt, a három pedig megéri az odautazást. Nem meglepő, hogy jó néhány ilyen szintű étterem mellett ott a szálloda, és az éppenséggel Relais & Châteaux. Sok itt a szinergia.

Hertelendy Kastélyszálló. Saját leszállópályával

Az idén a szomszédos Ausztriában gyűltek össze a szállodák tulajdonosai és séfjei, hogy meghányják-vessék közös dolgaikat. A Németországot, Ausztriát, Csehországot és Magyarországot magába foglaló régió országai a vorarlbergi üdülővároskában, Lechben tanácskoztak. A helyszín, a Gasthof Post volt, s persze maga is a lánc tagja, nem egy egyszerű fogadó. De igyekszik megtartani mindent  amit csak, lehet a hegyvidéki „fogadósságból”. Ugyanakkor külső és belső uszodája, komplett spa-ja és lakosztályai alapján megilleti a legmagasabb besorolás.

2010 óta Magyarországon is tartozik már egy szálloda a neves intézmények közé: a Hertelendy Kastélyszálló Kutas-Kozmapusztán. Nem mellesleg Európában ez a lánc egyetlen szállodája, amelynek saját leszállópályája is van a kis repülőgéppel érkezők számára. És bizony jönnek is a módosabb népek külföldről és belföldről egyaránt tökéletes kikapcsolódást keresve. A gasztronómiai élményeket Stefan Gebhard séf garantálja.

De térjünk csak vissza Lechbe, mi volt az, ami miatt szerte a világon összetrombitálták a tulajdonosokat és séfeket? Egy nagyon komoly változást vezettek be, ami megváltoztatja az eddigi kalauz struktúráját. Eleddig országonként és régiónként egy-egy oldalon mutatták be statikusan a szállodákat és az éttermeket. Mostantól azonban például a Voyageurs du Monde (Világutazók) utazásszervezővel együttműködve inkább kirándulásokba, rövidebb-hosszabb útvonalakba szervezve mutatják majd be nemcsak az egyes intézmények kínálta élményt, hanem az egész kirándulás adta összes lehetőséget is egyben. Persze saját séfjeiket és sztárokat is felkértek arra, hogy mondják el, mi is lenne szerintük az a három-négynapos kirándulás, amit megtennének.

Lehet, hogy ez így kicsit zavarosnak tűnik, nézzük meg a gyakorlatban, hogy is néz ez ki. Mit kínál például Thomas Keller, a French Laundry világhírű séfje a Relais& Châteaux honlapján? Egy négynapos kaliforniai kirándulást a saját ritmusunk szerint. Sanoma völgyből indul, ajánl vacsorázó helyet, látnivalót napközbenre. Másnap irány a Napa völgy, ahol meglátogathatunk több pincészetet, mielőtt a szállodánkban egy Grand Chef, Christopher Kostow kényeztetne látványos és finom vacsorával. Harmadnap csak pár mérföldre kell autózni, további pincészetekben kóstolhatjuk a kiváló borokat, és a vacsoraasztalt garantáltan lefoglalják Thomas Keller éttermében, a French Laundryban. Ez azért is fontos, mert az étteremben összesen 16 asztal van. A negyedik napon aztán megérkezünk San Franciscóba, bejárhatjuk a várost, megnézhetjük nevezetességeit, ehetünk a Fishermen’s Wharf kis kifőzdéiben, de estére ismét egy Grand Chef fogásait kóstolhatjuk, méghozzá a magyar gyökerekkel is bíró Gary Dankoét. Persze a vacsorák opcionálisak, az 1470 dolláros ár a fantasztikus szállodákat és a reggeliket tartalmazza. De ki merné állítani, hogy az élménytúra lényege, nem az, valóban legyenek maradandó élményeink. Akár egyszeriek és megismételhetetlenek. Erre a túrára mi is biztos emlékeznénk, egyelőre gyűjtünk rá a malacperselyben.

Az ausztriai Gasthof Post

Említsünk még meg mást is a kínálatból: a francia színésznő, Carole Bouquet toszkán túrára invitál, de a francia Riviérát három többcsillagos séf, egy híres sommelier és egy festőművész is ajánlja, más-más szemszögből. A lényeges pont az, hogy olyat tudjanak ajánlani, ami az utazó lelkiállapotának épp a legmegfelelőbb: ha nyugalmat, kikapcsolódást szeretne, akkor azt, ha izgalmakat, kalandot, vagy éppen művészi értékeket, akkor azt. Ha visszanézzük azt a több mint ötven éves hirdetést, amivel a történet indult, találunk egy mondatot a lap alján: La route du bonheur fera un jour le tour du globe. Magyarul: az út a boldogsághoz egyszer körbe fogja érni a világot. Körbeérte. Közel hatszáz intézménnyel szerte a világon.