Gasztro Krisztina O'Brian 2011. szeptember. 14. 21:00

Az anyakirályné legjobb receptjei

Soha nem számolta a kalóriákat, halmozta az élvezeteket, és nem vetette meg az alkoholt sem. A hírességek páratlan vendéglátójaként komoly gasztronómiai ismeretekre tett szert, most könyv jelent meg kedvenc receptjeiből. Na, ki az?

Hát, persze, hogy Erzsébet királynő néhai édesanyja, az anyakirályné, akinek igazi ínyencként figyelemre méltó étvágya is volt. A királyi lakomák – neki köszönhetően – valóban középkori léptékűek voltak. Legalábbis ami a mennyiséget illette, mert a minőség túllépett minden határon és elváráson. Az anyakirályné idejében az angol királyi udvari asztalnál étkezni örökre szóló élménynek számított – ezt a hagyományt Erzsébet a mai napig megpróbálta megőrizni több-kevesebb sikerrel. A mamánál a speciális fő fogások köré izgalmas előételek és érdekes desszertek kerültek, és természetes volt a gyakori koccintgatás is. Hogy tósztot mondtak-e, azt nem tudjuk. Lehet, hogy nem ismerték az orosz mondást, miszerint tószttal inni becsületes munka, tószt nélkül részegeskedés.

Erzsébet királynő, az ínyenc anyakirályné lánya
AP

Id. Erzsébet az étkezéseket legtöbbször Dubonnet-val (bor alapú aperitif) kezdte, de nem vetette meg a különféle Martini-koktélokat sem, amelyeket általában az ötórai tea után fogyasztott. A szigetországban nyílt titok volt, hogy az anyakirályné határtalanul (napkeltétől napnyugtáig) kedvelte a borókapálinkát, ésa gin jótékony hatással volt rá. Állitólag ennek is volt köszönhető, hogy mindig kedvesen mosolyogva és közvetlen természetességgel fordult az alattvalókhoz. Ettől – elsősorban idős korára – az angol publikum igazi kedvencévé vált, főleg, hogy a pazar lakomák és a hasonlóan nagystílű ivászatok ellenére pusztító érelmeszesedés nélkül élte meg a századik életévét.

Az anyakirályné majdnem 102 évesen hunyt el egy megfázás miatti szövődmény következtében. A hosszú élet és a kiváltságos életmód lehetővé tette számára, hogy – bár sosem főzött – otthonosan mozogjon a gasztronómia világában, és hozzáértő, kifinomult ízléssel válogathasson a világ ételei és italai között. Az angol királyi udvar ennek a kulináris ismeretnek állított emléket most azzal az új kiadvánnyal, amely kedvenc receptjeit gyűjti össze a család tagjainak, barátainak és a Mey-kastély (skót kastély, amely az anyakirályné otthona volt, a férje halála után) személyzetének emlékezete szerint.

A receptkollekció A Mey-kastély ízei címet kapta (Tastes of Mey), de egyelőre még nem kapható sem az angol könyvesboltokban,sem online könyváruházakban. A kizárólagos kiadási jogot a kastélyt fenntartó non-profit szervezet vásárolta meg, így aki szeretne szert tenni a kiadványra, az náluk a neten megteheti. A szigetországban természetesen óriási a kereslet, és a hiány pótlására az angol Daily Mail napilap megjelentett néhány érdekes receptet az anyakirályné kedvencei közül. Ezekből válogattunk mi is.

Drumkilbo tojás

Hozzávalók 6 személyre

450 ml majonéz
4 kockára vágott főtt tojás
225g garnélarák (főtten, de jól lehűtve)
225g felkockázott homárhús (ismét főtten, de jól lehűtve)
3 kockára vágott paradicsomot (héj és mag nélkül)
1 teáskanál szardella paszta
6 csepp Tabasco szósz
1 teáskanál paradicsompüré
4 lap zselatin
150 ml meleg hal alaplé (nem paprikás)

Ez az étel a királyi piknikeken volt gyakori, András herceg és Fergie esküvőjén pedig reggeli fogásként szolgált. A recept a könyvben Oeufs Drumkilbo néven van feltüntetve, leírásként pedig ez áll: „ez az étel elegáns garnélarákkoktél majonézes tojással egybecsomagolva”, amely bőséges energiatartalékot biztosított a Skóciában megszokott, hosszadalmas délutáni sétákhoz.

Áztassuk a zselatint hideg vízben, majd oldjuk fel a hal alaplében, és hagyjuk kihűlni. Tegyük a majonézt egy tálba, és adjuk hozzá a halas zselatin felét meg a többi összetevőt, és óvatosan keverjük össze. Adagoljuk üvegpoharakba, és várjuk meg amíg megdermed. A maradék zselatinba rakott nagyobb darabokkal, tetszés szerint díszíthetjük, ha már megdermedt a poharak tartalma. Ezt az előételt, vagy akár reggelit tálalhatjuk vastagon szelt friss barna kenyér vagy kerti zsázsás mustáros kenyér társaságában.

Ennek a híres királyi receptnek mi is utánanéztünk, és kiderítettük, hogy Drumkilbo ősrégi skót uradalom Perthshire-ben (Skócia egyik megyéje). Azt nem tudni biztosan, hogy a királyi családnak volt-e valami köze ehhez az uradalomhoz, vagy talán a recept származott onnan, mindenesetre a források szerint a hal alaplé nem kötelező, mert a recept fehérborral is elkészíthető (bár valószínűleg egy kicsit más lesz az íze). A mustáros, zsázsás kenyér lényege pedig, hogy pihe-puha kenyérre kenjük fel a vajat és a mustárt, erre rátesszük a zsázsát (pár hét alatt a kertben vagy melegházban is növeszthető), összeborítjuk a kenyérszeleteket, és keskenyebb hasábokat vágunk belőle (a héjuk nélkül természetesen).

Részeges kosárkák

Ez a pálinkával átitatott fanyar süti a legjobb módja annak, hogyan némi alkoholtartalmat csempésszünk az öt órai teába. Való igaz, ha bőkezűen bánunk a konyakkal, kora estére már talán a harisnyánk is lekerül rólunk, nem csak a kalapunk.

Hozzávalók 8 személyre

A kosárkákhoz:
100 g szeletelt datolya
150 ml forrásban lévő víz
1 teáskanál szódabikarbóna
125 g lágy vaj
225 g cukor
1 felvert tojás
150 g sima liszt
egy kevés darált dió

A sziruphoz:
100 g cukor
50 ml víz
1 teáskanál vaj
1 teáskanál vaníliaesszencia
25 ml konyak (és még egy kicsi ízlés szerint)

A kosárkák elkészítéséhez: melegítsük elő a sütőt 180 fokra, zsírozzunk be egy 20 centiméteres, nem mély muffin vagy tartlett sütőformát (így lesz a kosárkánk). Áztassuk a datolyákat szódabikarbónás forró vízbe, mindaddig, amíg meg nem puhulnak, és hagyjuk őket kihűlni. Ezalatt verjük fel a tejszínt és a cukrot a tojással, majd forgassuk a masszába a datolyát, a száraz hozzávalókat és a diót. Kanalazzuk a keveréket a formákba, alakítsuk ki a kosárkákat belőlük – az ujjunkkal mélyedést nyomunk a közepükbe –, és süssük 30 percig. Ez alatt készítsük el a szirupot. Oldjuk fel a cukrot és a vizet a tűzhelyen, s hagyjuk egy kicsit besűrűsödni. Vegyük le a tűzről, és keverjük bele a vaníliaesszenciát, a vajat és a konyakot. Öntsük a meleg, sűrű szirupot a kész kosárkákba, és tálaljuk azon nyomban tejszínes vaníliakrémmel vagy fagylalttal a hideg-meleg hatás kedvéért.

A Tipsy tart dél-afrikai desszert Dadelpoeding néven, amelyet egybe is süthetünk kuglóf formába öntve, a szirupot a végén rákanalazva. Ez a változat megfelelő alternatíva az angolok karácsonyi pudingjára is.

Csirke Tropicana

Ez az étel Jamaicából származik, és az anyakirálynő Noël Coward, a híres író, zeneszerző, színész és énekes házában vendégeskedett, amikor először kipróbálta. A csirke Tropicana lényege, hogy kókuszdióban tálalják, ami a hatvanas évek mutatós tálalási szokásait idézi.

Hozzávalók 4 személyre

2 nagyobb csirke
4 kókuszdió (1 kókusz egy vendég részére)
2 piros vastag húsú kaliforniai paprika
2 zöld vastag húsú kaliforniai paprika
2 fej vöröshagyma
175 g friss kukorica (vagy egy doboz kukorica konzerv)
100 g gomba
kukoricaliszt, só és bors ízlés szerint
2 evőkanál liszt hideg vízzel sűrű masszába keverve

Mossuk meg és szárítsuk meg a kókuszdiókat. A három lyukat a tetején nyissuk meg, és csapoljuk le a kókusz tejet egy szitán át egy kisebb edénybe. Reszeljük le a kókuszdiók tetejét (lehetőleg a lyukaknál), és távolítsuk el a maradék tejet a diókból (a kemény reszelék könnyen belekerülhet a tejbe, ezért csak a csapolás után végezzük el ezt az eljárást). Tegyük a csirkét és a kókusztejet egy fazékba, és főzzük benne puhára a húst. Eztán szedjük ki a szaftból, vegyük le a bőrét, csontozzuk ki és vágjuk apró darabokra. Tegyük vissza a kókuszszaftba, és adjuk hozzá az apróra vágott paprikát, gombát és a kukoricát, ízesítsük a fűszerekkel. Pároljuk, amíg a paprika megpuhul, ha kell, egy kis vizet is adhatunk hozzá. Ha túl híg a leve, adhatunk hozzá egy kis kukoricalisztet, hogy besűrűsödjön. Töltsük meg a masszával a kókuszdiók belsejét, és zárjuk le a nyílást a lisztes kukoricaliszt-masszával. Ha a három furat máshol van, azt is le kell zárni, mert különben a szósz kifolyik. Tegyük a kókuszdiókat a sütőbe 150 fokra. Másfél óra, amíg a hő a dió tartalmát alaposan átjárja.

Ezt a receptet Coconut Chicken néven több más portálon is megtaláljuk, a legtöbbjük elhagyja a kókuszdióban való tálalást, és csak a kókusztejet használja. Több variációban fokhagymát is tesznek az ételbe, viszont szinte mindenki rizzsel tálalja.