A cserépedényről, avagy a mindenki által ismert római tálról már bőven ejtettünk szót egy februári cikkünkben (Mire jó a cseréptál?). Úgy hogy most irány a vaskorszak!

Az öntöttvas edény

Az öntöttvas edények használata tényleg egészen a vaskorszakba nyúlik vissza. Idővel feledésbe merült a használatuk, de szerencsére ma újra reneszánszukat élik, és szinte nélkülözhetetlen darabnak számíthatnak a főzni szeretők konyhájában. Az öntöttvas edények egyik nagy előnye, hogy szinte mindenféle tűzhelyen használhatóak, kezdve a hagyományos gáztűzhelytől a kerámialaposig. Ezeknek az edényeknek a gyártási metódusa évszázadokon át alapjában véve ugyanaz maradt. A jó minőség egyik titka, hogy az öntöttvas edényt az öntés után nem hirtelen hűtik, hanem természetes módon hagyják kihűlni egy napon át. A hűlést követően minden terméket kézműves módszerrel, forró növényi olajjal kezelnek, és egy öblítést követően azonnal használhatóak is lesznek.

Az öntöttvas edény nagyon jól tartja a hőt, így a benne készült étel íze dúsabb, zamatosabb. Másfelől pedig az edényből a főzés alatt kioldódott vas nemhogy ártalmas, de kifejezetten kedvező az emberi szervezet számára. Egyébként faluhelyen régebben sokfelé szokásban volt, hogy a pörköltnek való hús mellé a fazékba egy jókora vasszöget is bedobtak. Különösen ajánlják az öntöttvas edények használatát a vegetáriánusoknak és vérszegényeknek is – egyfelől a zöldséges ételek is ropogósabbak, vitamindúsabbak maradnak benne, másfelől pedig a húsmentes étkezés miatt kimaradó vastartalom így megoldott lesz. Az öntöttvas edénybe nem fog leragadni a főztünk, ha az a felület, amelyik az étellel érintkezésbe kerül, megfelelően olajos. Hosszú időre megóvjuk, és már a következő alkalomra előkészíthetjük az  edényt, ha minden használat után megtisztítjuk és vékonyan kiolajozzuk. A jó állapotban lévő edény színe fekete, az olajozás után ácsingozóé pedig szürke.

Aréna 2000

A hurka-, kolbász - szalonnapártiak bátran süssék kedvencüket öntöttvas edényben – így az edényt a húsokból kisülő zsiradék karban is tartja. A manapság nálunk is oly népszerű ázsiai konyha híveinek pedig kifejezetten ajánljuk, hogy szerezzenek be egy igazi öntöttvas wokot, mert kedvenc fogásaikat ebben tudják autentikusan elkészíteni. Hogy miből készült a wok, amit az üzletek polcain találunk,azt igen egyszerűen, a súlyából meg tudjuk állapítani, hiszen a teflonos vagy más tapadás gátlóval bevont, kinézetre ugyanolyan edény lényegesen könnyebb (borulékonyabb is), mint a vas. Végezetül: lehet, hogy ellentmondásnak tűnik, de az öntöttvas edények annál jobbak lesznek, minél többet használjuk őket, minél öregebbek.

A kukta

Sokaknak a kuktáról elsőként a mennyezetre ,,feltálalt” étel jut az eszébe – és ez még szerencsés eset is lehet, hiszen a nyomás alatt kinyitott kukta súlyos égési sérüléseket is okozhat. Ezt könnyen elkerülhetjük ha betartjuk a kukták használati utasítását és akkor a biztonságos használattal ételeink 4-5-ször gyorsabban készülhetnek el. Mindezek mellett a magas hőmérsékletű gőzben az ételek íze is sokkal koncentráltabb, megmarad az aromájuk, több vitamint és tápanyagot őriznek meg az alapanyagok, mintha más fajta edényben főznénk őket. A kukta lényege, hogy a zárt edényben gőz keletkezik, és egészen 120 C-ig melegedhet fel benne az étel. Ezen a magas hőfokon az ételek gyorsabban megfőnek, így egyszerre több időt és energiát takaríthatunk meg – csak az alábbi pár szabályt kell betartanunk és akkor teljes nyugalommal állhatunk neki a kuktában való főzésnek.

Ellenőrizzük le, hogy az edény fedele tökéletesen záródott-e. Ha esetleg a főzéskor a fedő szélén gőz jelenne meg, először hűtsük le, és ezután zárjuk le ismét. A kuktában a folyadék szintje nem lehet magasabb az edény 2/3 részénél, de kevesebb sem lehet 1,5 dl-nél. A kukta felső negyede mindig legyen szabad, hogy a gőz megfelelően és szabadon mozoghasson az edényben. Ha túlzottan teletömjük a kuktát, túlnyomás keletkezhet és az kivághatja az edény fedelét. A kukta tetején a túlnyomást elkerülendő biztonsági szelep van, ha ez sípolni kezd, akkor az edényben felforrt az étel. Ekkor mindig vegyük kisebbre a hőmérsékletet.

A kukta fedelét mindaddig nem szabad levenni, amíg az edényben nyomás van. Hagyjuk kihűlni, esetleg állítsuk hideg vízbe. De a legjobb megvárni, hogy a hűlés során lassan csökkenjen a nyomás és az edény magától kinyíljon. A kuktában főzés egyik hátránya, hogy főzés közben nem ellenőrizhető, megfőtt-e az étel, nem lehet kóstolgatni. Rögtön minden fűszert és alapanyagot bele kell tenni, mielőtt lezárjuk. Kuktában főleg olyan ételeket érdemes elkészíteni, amelyek időigényesek vagy nehezebben puhulnak.

A teflonedény

Manapság a legtöbb háztartásban leginkább használt edényfajta. Bár egyik nagy előnye, hogy minimális zsiradékkal, vagy teljes elhagyásával készíthetjük el ételeinket, amelyek a teflonbevonatnak köszönhetően nem ragadnak le, ennél több érvet nem igazán tudunk felsorolni, ami mellette szólna. Csak halkan jegyezzük meg, hogy az előző két fajta edényben szerintünk sokkal ízletesebb ételek készíthetőek. Az üres teflonedényt soha nem szabad a tűzhelyre tenni, mert bevonata károsodik. Nagyon fontos, hogy ügyeljünk arra, a teflon bevonat nehogy megsérüljön, megkarcolódjon, mert ebből egészségre káros anyagok szabadulnak fel, és az étel is leragadhat,leéghet. Így a teflonedényhez soha ne használjunk fém eszközöket, csak fából készültet, és mosogatáskor sem szabad súrolni. Az sem előnyös, ha a teflonedényeket egymásba rakjuk, mert a felületük így is könnyen sérülhet.

Amikor már a  teflonedény bevonata megsérül, repedezni vagy leválni kezd, ne használjuk tovább – ha fájó szívvel is, de váljunk meg tőle. Egy sérült bevonatú teflonedénnyel nemcsak az ételekben, de mint tudjuk,az egészségünkben is kárt okozhatunk. S ha már az egészségnél tartunk: a teflonedények előnyét igazából éppen a fogyókúrák, diéták idején használhatjuk ki, amikor valóban fontos a főzés során a zsiradék minimalizálása, vagy teljes mellőzése.