Az EU régóta vallja, hogy azonos munkáért azonos bér jár mindenkinek, legyen az nő, férfi, vagy esetleg nemsemleges személy. Azonban mostanáig ez az elképzelés jelentős adminisztratív akadályokba ütközött. A munkavállalók egyszerűen nem is tudnak róla, hogy esetleg a nemük miatt alulfizetik őket a munkahelyükön, a cégeknek pedig nem kötelező jelezni ezt, vagy bármit is tenni az egyenlő bérezés érdekében. A végeredmény: az európai nők átlagosan 13 százalékkal keresnek kevesebbet, mint az ugyanazt a munkát végző férfiak.

Ezen változtatna most az Európai Parlament, ami 427 igen, 79 nem és 76 tartózkodás mellett elfogadott egy új javaslatot, ami lényegesen megnehezítené, hogy az európai cégek diszkriminálják a női munkavállalóikat. Először is, a javaslat értelmében minden cégnek kötelező lenne jelentenie, ha a fizetési statisztikái 5 százaléknál nagyobb nemek közötti eltérést mutatnak ugyanazon munkakörben. Ebben az esetben a cégnek a munkavállalók érdekképviseletével közösen kellene kivizsgálnia, diszkriminációról van-e szó, és ha igen, kompenzálnia az érintetteket.

Tilos lesz a titkolózás

Az új szabályok szerint az európai munkavállalóknak és érdekképviseleteiknek, például a szakszervezeti vezetőknek jogában áll majd teljes és érthető információt kapni arról, hogy állnak személy szerint és átlagban a fizetési skálán, mindezt nemekre lebontva.

Az információ jogáról pedig lemondani sem lehet majd. Tilossá válna olyan munkaszerződést kötni, amiben a munkáltató kiköti, hogy a munkavállalónak nincs joga betekinteni a bérezésbe. Tehát az átláthatóság egyéni és vállalati szinten is felülírhatatlan lesz, így a munkáltatók nem kényszeríthetik rá a potenciális munkavállalókat, hogy lemondjanak az átlátható bérezésről.

Ki bizonyít mit?

Eddig, ha valamilyen információ birtokában egy munkavállaló úgy döntött, hogy bepereli a munkáltatóját diszkrimináció miatt, neki kellett bizonyítania, hogy valóban a neme miatt keres kevesebbet. Ez nyilván nehéz feladat, sokszor még a statisztikusok és társadalomtudósok is nehezen tudnak ok-okozati bizonyítékot találni egy nő alacsonyabb bére és a neme között, még ha nagy valószínűséggel sejtik is, hogy a panaszos nőknek igaza lehet.

Ezt a problémát az Európai Parlament egy egyszerű módszerrel orvosolná: mostantól nem a diszkrimináció áldozatának kell bizonyítania hogy valóban nemi alapú megkülönböztetés történt, hanem a munkáltatónak kell bemutatnia, hogy ez nem igaz. Tehát a bíróságon a cégeknek kell majd bizonyítékokkal és érvekkel előállnia azzal kapcsolatban, hogy egy adott női panaszos nem a neme, hanem például a végzettsége vagy kevesebb tapasztalata miatt keres kevesebbet egy férfi kollégájánál.

Nem csak nők és férfiak

A mostani javaslat, eddig először tér ki azokra akik nem semleges (non-binary) identitással rendelkeznek, mostantól ők is perelhetnek nemi alapú diszkrimináció miatt, míg eddig a legtöbb kategória kimondottan nők elleni diszkriminációról beszélt. Van egy másik, érdekes nemsemleges eleme is a javaslatnak: mostantól nem lehetne nem specifikus álláshirdetést feladni. Tehát tilos lenne olyan álláshirdetést írni mint ‘titkárnőt keresünk’ vagy ‘fizikai munkára erős férfit keresünk’. Helyette adminisztratív asszisztens vagy egyszerűen fizikai munkás számára kell meghirdetni az álláshelyet, és olyan értékelési rendszer alapján dönteni, ami teljesen figyelmen kívül hagyja a jelentkező nemét. Ez persze nem egyszerű feladat, és az ellenőrzésnek is megvannak a korlátai, de az alapelv érthető.

Mit nem old meg az új javaslat?

A mostani változások kimondottan az azonos munkát végző emberekre érvényesek, de ez nem old meg sok strukturális társadalmi problémát, amit szintén a nemek közti egyenlőtlenség okoz. Például, tipikusan a férfiak és nők más szektorokban dolgoznak, és a ‘nőies’ foglalkozások gyakran kevesebbet keresnek. Mind annak, hogy a nők más munkakörökben dolgoznak, mind annak, hogy ezekben a foglalkozásokban kevesebbet keresnek, vannak a diszkriminációval összefüggő okai. Például a társadalom a fiatal nőket sok esetben kevésbé tereli a reáltudományok felé, így annak is alacsonyabb a valószínűsége, hogy például a mérnöki foglalkozást választják, ahol kimagaslóak a bérek. És akkor még nem beszéltünk a terhességgel és gyermekvállalással kapcsolatos karrierproblémákról. A nőket nem csak az veti vissza, hogy lényegesen több időt töltenek gyermekneveléssel, mint a férfiak: egyes munkáltatók akár még azért is diszkriminálhatják a nőket, hogy egyszer, majd, potenciálisan a gyermekszülés mellett dönthetnek, ami adminisztratív kellemetlenségeket okozna.