Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Királysága első nagyszabású tengeren túli látogatásán visszatérően kísértett a múlt, de nagy eséllyel soha nem fogjuk megtudni, hogy III. Károly király személyesen mit gondol arról, hogy bocsánatot kell-e a kérnie a gyarmatosítás visszaélései miatt.
„Bassza meg a gyarmatát” – kiabálta magából kikelve a feltűnő akciókkal már korábban is hírnevet szerző szenátor, Lidia Thorpe Károly király és Kamilla királyné jelenlétében Canberrában, a brit királyi pár hétvégén zárult ausztráliai turnéjának az egyik fontos állomásán. A függetlenedési és jóvátételi sürgetések miatt az incidens – még ha kínos is volt – nem volt váratlan, Károly pedig készült a lehetséges kisiklásokra. Udvari források szerint királysága első nagyszabású tengeren túli turnéján – amelynek kedvéért nemcsak a hosszú utat vállalta, hanem orvosai jóváhagyása mellett a rákbetegsége kezelését is felfüggesztette erre az időre – a kihívásokat nem akarták szőnyeg alá söpörni, nem is szólva arról, hogy ezek elől a problémák elől államfőként és a nemzetközösség vezetőjeként Károly nem is nagyon tud kitérni.
Más kérdés, hogy a magát őslakosként azonosító, egyébként angol és ír felmenőkkel is rendelkező Thorpe szenátor akcióján még a saját népe is megütközött, többen elítélték és méltatlannak nevezték, hogy a canberrai parlamentben az országba látogató királyi párral ordibált. Az őslakosok egyik képviselője pedig egyenesen kijelentette, hogy a szenátor sem az ő, sem a népe nevében nem beszél, de hozzátette, hogy a gyarmatosítással járó fájdalom és szenvedés hatásai a mai napit tartanak.
Ezzel egybecsengve Károly király a turné másik állomásán, a nemzetközösségi vezetők találkozójának otthont adó Szamoán arról beszélt, hogy a közös múlt legfájdalmasabb aspektusai ma is éreztetik hatásukat. A BBC „foglalkozási ártalomnak” nevezte azt a történelmi és politikai tényt, hogy a királyi család nem tudja lerázni magáról a rabszolgasághoz fűződő kapcsolatának a kérdéseit. És ez hangsúlyosan jelen volt egy olyan találkozón, mint a múlt heti, ahol a nemzetközösség tagjaiként részt vevő országok egy része a mai napig küszködik a gyarmatosítás és a rabszolgatartás következményeivel.
A brit uralkodó kötéltánccal is felérő beszédében hangsúlyozta, hogy „senki sem tudja megváltoztatni a múltat”, de a nemzetközösség vezetői a történelemből tanulva megtalálhatják a „kreatív módját” a tartósan fennálló egyenlőtlenségek megszüntetésének. A BBC úgy tudja, a diplomatikus szóhasználat ellenére a szervezet vezetői közül többen szeretnének „értelmes párbeszédet” arról, hogy az Egyesült Királyságnak jóvátételt kell-e fizetnie a rabszolga-kereskedelemben játszott szerepe miatt.
Nagy-Britannia ugyanakkor kulcsszerepet játszott a kereskedelem megszüntetésében is, mivel a Parlament 1833-ban törvényt fogadott el a rabszolgaság eltörléséről – jóval az előtt, hogy például az Egyesült Államokban így tettek volna.
Az uralkodóként mondott beszédeiben Károlynak nincs nagy politikai mozgástere, hiszen a mindenkori kormány álláspontját kell képviselnie, márpedig Keir Starmer miniszterelnök világossá tette, hogy a szamoai nemzetközösségi csúcstalálkozón sem bocsánatkérés, sem a jóvátételi kérdés nem lesz napirenden. Vagyis bármit gondoljon is Károly ezekben a történelmileg, politikailag, gazdaságilag és társadalmilag is kényes kérdésekben, bármennyire is hajlandó lenne akár jelképesen bocsánatot kérni a múltért vagy elköteleződni a jóvátétel mellett, nem teheti, ugyanis a kormány álláspontját kell képviselnie. Ugyanakkor államfőként ő a címzettje, a jelképes célpontja a jóvátételre irányuló felhívásoknak, a történelmi sérelmek kezelésének, ami sokszor kellemetlen helyzetbe hozza a királyt és a királyi család többi tagját is, különösen, ha egykori gyarmatokra vagy a rabszolgakereskedelemben érintett országokba utaznak.
Károly Szamoán megtalálta a módját annak, hogy miközben a rabszolgatartás örökségéről, következményeiről beszélt, egyszer sem említette magát a rabszolgatartást.
A problémával való hosszú együttélést jól jelzi az is, hogy amikor a canberrai parlamentben Lidia Thorpe szenátor torka szakadtából azt kiabálta, hogy „nem az én királyom!” és „bassza meg a gyarmatát!”, akkor a palota egyik tisztviselője szerint Károly király teljesen nyugodt maradt, megtestesítve a „keep calm and carry on” mottóját.
Az Egyesült Királyság még soha nem kért hivatalosan bocsánatot a rabszolga-kereskedelemben játszott szerepéért, bár 2007-ben Tony Blair volt miniszterelnök kijelentette: „Sajnáljuk”.
(Nyitóképünkön a Sydney-i Operaház Károly és Kamilla portréjával.)
