A nyár folyamán negyven nőstény összesen 523 utódja jött a világra az idén fennállása huszadik évét ünneplő Rákosivipera-védelmi Központban. A fajmegőrzést célzó tenyésztési program keretében július 24-én az ötezredik kis vipera látta meg a napvilágot – közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

A fajt Méhely Lajos írta le 1893-ban a Rákoson (ma Budapest XVI. és XVII. kerülete) gyűjtött példányok alapján. A viperák élőhelye a nedves, változatos szerkezetű, zsombékokkal gazdagított, részben víz borított láprétek és legelők. A rákosi vipera kizárólag a Kárpát-medencében fordul elő, Magyarországon jelenleg alig egy tucat elszigetelt populációja ismert a Kiskunsági, illetve a Fertő-Hanság Nemzeti Park területéről, ezért fokozottan védett, természetvédelmi értéke egymillió forint.

Az 50 centimétert alig meghaladó, gyenge mérgű és nem támadékony kígyó tápláléka túlnyomórészt sáskákból, szöcskékből, kis méretű gyíkokból áll. A telet dombhátakban lévő rágcsálójáratokba húzódva, hibernált állapotban vészeli át.

A Rákosvipera-védelmi Központ az MME és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság együttműködésében 2004-ben létesült a nemzeti park területén. A védelmi stratégiában megfogalmazott célok végrehajtásában komoly segítséget jelentettek az Európai Bizottság LIFE-Alapjától elnyert támogatások, amelyekhez az önrészt a magyar állam biztosította.

A tenyésztés sikereinek köszönhetően 2010-ben megtörtént az első fogságban született rákosi viperák kibocsátása. Napjainkig 1020 ivarérett rákosi vipera kerül ki helyreállított vagy természetes élőhelyére, 14 kibocsájtási helyszínen – olvasható a közleményben.