Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A brit kortárs zene és kultúra koronázatlan királyai, Liam Gallagher és Stormzy léptek fel pénteken a Szigeten. Ilyennek látták helyszíni fotósaink a Fesztivál harmadik napját a színpadon és azon túl.
Sokaknak a nosztalgia egyenlő az Oasis dalaival és Liam Gallagher széldzsekis alakjával, ahogy hátul keresztbetett kézzel, kisterpeszben énekel végig egy albumnyi dalt. Az Oasis az angoloknak egyféle vallás, huszonéves brit fiúk még ma is sírva fakadnak amikor egymásba kapaszkodva egy-egy meccs után, helyi kocsmájukban meghallják Gallagher manchesteri akcentusát. Hogy ez a Sziget közönségre is igaz volt-e, arról helyszíni beszámolónkban írunk.
Sneak peak: “Ami a közönséget illeti, nagyon nem volt zsúfoltság a Nagyszínpad előtt – sőt –, ami nem meglepő, hiszen az Oasis zenéje nem a mai fiataloké. Mi több, azt is lehet mondani, hogy ez a formula – emberek gitárokkal, dob mögött a színpadon, semmi flikkflakk, semmi flanc, egyszerűen csak letolják a dalaikat – kezd finoman átcsúszni a hagyományőrzés értelmezési tartományába. Nem ragadtatnám magam szociológiai gyorselemzésre, de azt mondom, láttam a dalokat éneklő harminc alattiakat, ám abból a korosztályból inkább csak érdeklődőket, és persze a rajongó idősebbeket”.
A manchesteri szemtelen fiatalabb testvértől a dél-londoni rap állócsillagához vezetett az út a pénteki Szigeten. Ahol a közönséget egy kicsit tüzelni kellett az elején, hogy tükrözni tudják a rapper energiáját. “Stormzy pedig többszörösen támaszkodik a közönségére. Egyfelől azért, mert a diszkográfiája nagy része abszolút indokolja, hogy a rapper csak energy crew-ként hivatkozik a táborára: a koncerteken ujjfegyverek ezrei vannak folyamatosan a magasban, és szinte lehetetlen nem belekeveredni a spontán pogók valamelyikébe- írtuk a koncertről.
Az est nagy sztárjai mellett természetesen most is rengetegen felléptek mások is. Helyszíni kollégánk belehallgatott a Quimby-re emlékeztető belga indie zenész előadásába. “A Warhaus élőben is rendkívül megkapó. A szigetes koncerten különös, intim teret alakítottak ki azzal, hogy egy színházi függönyt helyeztek el maguk mögött. Az énekes a nagy dalnok-elődöket idéző decens eleganciát hozta, természetesen zakóban, a késő délutánban lassan hömpölyögtek a zenekar néhol Marvin Gaye vagy Isaac Hayes soul zenéjét is megidéző dalai”- szól az első benyomás.
De hogy mi zajlott a színapodokon túl? Íme, helyszíni fotóriporterünk képei, a fesztivál sokszínű közösségéről:
