Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Wilma Rudolph maga a két lábon járó inspiráció. Pedig a gyerekkorában kódolva volt, hogy talán járni sem fog tudni soha, nem hogy futni, és olimpiát nyerni. A hamarosan kezdődő párizsi olimpia előtt felejthetetlen pillanatok felidézésével hangolódunk a játékokra. Sorozatunkban most 1960-ba utazunk vissza az időben.
Sorozatunk további részei itt olvashatók.
Wilma Rudolph eleve koraszülöttként jött világra egy Tennessee állambeli városban, ahol ráadásul egy szegregált közösségbe született bele, az apja 22 gyereke közül a 20., az anyja 8 gyereke közül a 6. volt. Az apja vasúti hordárként, az anyja szobalányként dolgozott fehér családoknál.
A kis Wilma gyerekként megküzdött a kanyaróval, a szamárköhögéssel, a skarláttal, és két tüdőgyulladással is, amibe majdnem belehalt. Amikor megkapták a gyermekbénulás diagnózisát is, és az orvos azt mondta, soha többé nem fog tudni járni, az anyja egész egyszerűen nem fogadta el. „Az anyám azt mondta, fogok tudni. Elhittem anyámnak” – emlékezett vissza később. Csakhogy nehéz volt olyan kórházat találni, amely hajlandó volt kezelni egy fekete beteg gyereket.
Az édesanyja végül 80 kilométerre az otthonuktól talált egy kórházat, ahol vállalták a terápiát, két éven át hetente kétszer tették meg buszoztak el az intézménybe – a busz hátsó részében ülve, ahogy az ekkor az elvárás volt.
Wilma négyéves volt ekkor, kilencéves koráig lábmerevítőt, további két évig pedig ortopéd cipőt viselt, de a családja mindenben mellette állt, benne pedig akkora lendület és elszántság volt, hogy 11 éves korára elérte, hogy segítség nélkül is boldoguljon.
Wilma Rudolph története még azokkal a rendkívüli teljesítményekkel összehasonlítva is egyedülálló, amelyeket a többi, nagy nehézségeket leküzdő olimpikon ért el. Az, hogy 1956-ban, Melbourne-ben 16 évesen bronzérmet nyert a 4× méteres váltó tagjaként önmagában nem ugrik ki a történelemkönyvek lapjairól, de Wilma Rudolph addigi életét ismerve már ez is csodával ért fel.
Négy évvel később, a római olimpián 100 és 200 méteren is nyert – utóbbi távon akkora előnnyel, hogy a kamera a célvonalon nem is tudta befogni az ellenfeleit. Végül 4× méteren is elhozta az aranyat. Amelyik számban elindult, világrekordot döntött.
Az önéletrajzában azt írta: „Soha ne becsült alá az álmok hatalmát, és az emberi lélek erejét”.
