Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az itthon is népszerű Nickelodeont előszeretettel emlegették mini-Hollywoodként, a csillámpor mögött viszont visszaélések sora történhetett meg a gyerekszínészek illegális túlóráztatásától kezdve a toxikus légkörön át a molesztálásos ügyekig.
Gyakran eszembe jut az az idő, és az, hogyan éltem túl. Minden abúzusra tisztán emlékszem, de abból az időből minden más homályos. Ami szívás, mert nagyon sok jó dolog történt az életemben, a karrieremben akkoriban. De az egészet beárnyékolta és tönkretette az, ami belülről mart engem.
Drake Bell az itthon is népszerű amerikai gyerektévé, a Nickelodeon egyik legismertebb arca volt. Mielőtt a kétezres évek elején saját műsort kapott a csatornán (Drake és Josh), szerepelt az Amanda showban, később az iCarlyban és a V, mint Viktóriában, ezek mellett a zenei karrierjét is építgette. Amennyire jól ment neki gyerekszínészként, annyira nem tudott érvényesülni később a filmszakmában, a 2010-es évekre ugyanis eltűnt a nyilvánosságból. Most, közel negyvenévesen egy dokusorozatban beszélt a miértekről, így arról is, hogy életre szóló traumát okozott neki, amikor a Nickelodeon dialógustrénere szexuálisan zaklatta.
Rajta kívül több egykori gyerekszereplő is érintett volt abúzusban, a forgatások közbeni durva megszégyenítésekben. Az általuk elmondottakból és az archív felvételeket látva egyértelmű: a műsorkészítők nemcsak hogy szexualizálták a gyerekeket, de az őket érintő perverz és bizarr vicceket is kimaxolták. Más stábtagok pedig felnőttként éltek át hasonlókat és szenvedtek a toxikus munkahelyi légkörtől. Ezeket a súlyos témákat tárja fel öt részben a Csend a forgatáson – A gyerektévé sötét oldala az HBO Maxon.
Mini-Hollywood gyerekeknek – vagy felnőtteknek?
A Nickelodeonra mindig is szerettek úgy hivatkozni a csatorna arcai és vezetői, mint egy mini-Hollywoodra, amit gyerekeknek hoztak létre. Abban, hogy a csatorna jobb időszakaiban akkorát ment, hogy a Disney Channelt is lekörözte, hatalmas szerepe volt egy Dan Schneider nevű producernek, hozzá kötődtek ugyanis a legnézettebb műsorok. Schneider, aki olyan sztárok karrierjét indította el, mint Ariana Grande, leginkább a nézőszám feltornázáshoz értett, az olyan csip-csup dolgokkal, mint a gyerekek jólléte vagy biztonsága, már nem foglalkozott. Olyannyira nem, hogy húszéves működése alatt több molesztálási botrány is kirobbant, ám érdekes módon egyik sem volt elég hangos ahhoz, hogy alapjaiban rengesse meg a Nickelodeont.
Schneider műfajt teremtett az 1994-ben elindult Sok hűhó című formátummal, mivel előtte még soha senki nem csinált szkeccskomédiát gyerekekkel, gyerekeknek. Harminc év távlatából viszont már az is érthetetlen, hogyan engedhették azokat a részeket egyáltalán adásba, amikben arcra élvezést imitálnak, lábfétis-gyanús dolgokat csinálnak, pénisz alakú orrokkal kidekorált jelmezben bohóckodnak, genitáliavicceket sütnek el – igen, a gyerekek, állítólag gyerekeknek. Nem egyszer fordult elő, hogy bizarr és perverz feladatokat kellett végrehajtaniuk: volt, akit tetőtől talpig mogyoróvajba mártottak, amit aztán kutyák nyaltak le róla.
A vezetőség szerint Dan Schneider annyira jól végezte a munkáját, hogy életműdíjat is kapott. Ez az életmű mostanra minimum kétségbe vonható, annak ellenére, hogy a producer két évtizeden keresztül határozta meg a gyerekek szórakoztatását (sok műsora még mindig elérhető, és szeretik is). Tovább árnyalja a róla alkotott képet mindaz, amit egykori alkalmazottai mondanak el róla: ezek alapján egy szexista, nyíltan diszkriminatív és toxikus légkört teremtő főnök képe rajzolódik ki. Egy olyan főnöké, aki két női forgatókönyvírót foglalkoztatott egy fizetésért, pornót mutogatott a gépén, és aki elvárta, hogy mindig masszírozza valaki. Az egyik vágó visszaemlékezése szerint Schneider olyan brutális munkatempót diktált, hogy közben nem lehetett mosdóba kimenni vagy enni, emiatt volt, hogy elájult.
Szexuális ragadozók a stábban
Drake Bell a történetével most, közel húsz év elteltével állt először nyilvánosság elé, és elmondta, hogy Brian Peck dialógustréner molesztálta és bántalmazta őt szexuálisan. Bár a férfit elítélték, rengeteg támogatója volt a tévés körökből. Sőt, állítólag miután regisztrálták pedofilként, továbbra is dolgozhatott gyerekműsorokon.
Peck néha a képernyőn is megjelent, ő volt Pickle Boy, vagyis Ubifiú, ami a történtek ismeretében különösen visszataszító. A szerepe nagyjából annyi volt, hogy random felbukkant egy hatalmas tál uborkával, ezt pedig szekunder szégyent kiváltó vicceskedés követte. Közkedvelt volt, a gyerekek megbíztak benne, így Bell is. Peck idővel egyre közelebb került a kamaszhoz, látszólag jó barátként támogatta, de közben kihasználta a családi feszültségeket, és a manipulációban is nagyon ügyesnek bizonyult. Bell eszköztelen áldozatnak érezte magát a zaklatással szemben, amit nem részletez, de a súlyát így érzékelteti:
a legrosszabb is megtörtént, ami a szexuális abúzus címszóra gondolva megtörténhet.
Sok bántalmazotthoz hasonlóan senkinek nem mert róla beszélni, végül az akkori barátnője édesanyjának lett gyanús, hogy egy negyvenéves férfi miért hívogatja folyamatosan. A szembenézés nem volt könnyű, és valójában azóta sem az, Bell folyamatosan dolgozik magán.
Pecket 2003-ban tartóztatták le, pár hónappal később, mint Jason Handy produkciós asszisztenst, akire szintén gyerekeket bíztak a forgatásokon. A szülők és az azóta felnőtt szereplők is átlagos amerikai srácként írták le, aki kedves, közvetlen, értett a gyerekek nyelvén, és a családtagokkal is gyakran beszélgetett. Nyilván nem volt a homlokára írva, hogy pedofil, és a munkája miatt senki nem gyanakodott, ha elkérte a gyerekek elérhetőségét.
Az egyik áldozat, Brandi történetén szinte tankönyvi módon lehet végigkövetni, miként cserkészte be a gyerekeket és hogyan került egyre közelebb hozzájuk. Erről Brandi anyja számolt be, felidézve, hogy kiskamasz lányának meztelen, maszturbálós képet is küldött magáról a férfi. Csak évekkel később jelentette fel valaki a gyerekekkel szemben tapasztalt viselkedése miatt, a házkutatás során pedig hatalmas gyermekpornó-gyűjteményt találtak nála. Hat év börtönre ítélték. Az ő és Peck esete is hatalmas megdöbbenést, sőt hitetlenkedést váltott ki nemcsak a közvéleményben, de a Nickelodeon berkein belül is; Bell konkrétan azzal szembesült a bíróságon, hogy számos kollégája sem hitt neki, és ez sajnos nagyon is gyakori megélése a hasonló ügyek áldozatainak.
Dan Schneidernek saját bevallása szerint nem volt tudomása a molesztálásokról, a műsorai ellen felhozott vádakra pedig azzal védekezett később, hogy nem fair, ha egy húsz évvel ezelőtti gyerekműsorra ma felnőtt fejjel azt mondják az akkori gyerekek, hogy nem volt vicces. A vezetőségen minden adás átment, és szerinte, ha a szereplők jelezték volna, hogy nem kényelmes nekik a helyzet, azonnal közbelép. Mintha megfeledkezett volna arról, hogy a gyerekek eleve nem is érették a „viccek” egy részét, és kizárólag azért csinálták meg a jeleneteket, mert a forgatáson dolgozó felnőttek ezt mondták nekik. Hiába volt azonban a Nickelodeon szent tehene, a 2010-es évek közepétől kezdett körülötte elfogyni a levegő, végül több belső vizsgálat után 2018-ban (talán a metoo-mozgalom szelét is érezve) kirúgták az abuzív munkahelyi viselkedésére hivatkozva.
Fogalmunk sincs, min mennek át a gyereksztárok
A dokuban megjelenő ex-nickelodeonos arcok közül többen is elmondták, hogy függőségekkel küzdöttek, és túl korán tapasztalták meg a pótolhatóság érzését, amikor váratlanul lecserélték vagy kirúgták őket. Volt, aki már kamaszkorára kiégett a sok illegális túlóra miatt, mások a törvénnyel kerültek összeütközésbe.
Az, hogy gyereksztár voltam, mentálisan és fizikailag is lerombolt
– fogalmazta meg egyikük. A csatorna egyébként kijelentette: minden hivatalos panaszt kivizsgálnak, mert alapelvük a biztonságos munkahely megteremtése. Ennek érdekében már számos intézkedést hoztak.
Ám ezzel sincs lezárva az egész ügy, hiszen ijesztően sok példa van arra, hogy a médiaipar miként roppantja meg azokat, akik gyerekként kerültek bele, és miként kerülnek ezek a sztárok mélyre, sokszor hangos botrányoktól övezve. Ott van mindjárt a kétezres évek egyik leghíresebb popsztárja, Britney Spears, akinek a karrierje szintén gyerekműsorokban indult, igaz, nem a Nickelodeonon, hanem a konkurens Disney csatornán. Az énekes tavaly októberben megjelent életrajzában feltárja diszfunkcionális családja történetét, és azt is, hogy miként jártak vele meghallgatásról meghallgatásra már kicsiként, mert korán kiderült róla, hogy tehetséges énekes és táncos. Hozzá hasonlóan a testvére, Jamie Lynn is gyereksztár volt, ő a Nickelodeonon szerepelt évekig a Sok hűhóban. És mások mellett ő volt az, akinek az arcába ondót imitáló trutyit spricceltek az egyik adásban.
A gyerekszínészek szexualizálásának egyik legismertebb és legdrámaibb áldozata Brooke Shields, aki tavaly egy saját dokusorozatban beszélt többek között a pályája korai éveiről. Shields mindössze néhány évesen már szappanreklámban szerepelt, amit több hasonló követett. Amikor elkezdett kamaszodni, ezeken a munkákon valahogy egyre kevesebb lett rajta a ruha, és már máshogy pózoltatták. Gyerekmodellként csináltak belőle szexszimbólumot. Első filmjében, a Pretty babyben kiskamaszként játszott prostituáltat, és csókolóznia kellett egy felnőtt férfivel. Amikor a Kék lagúna főszerepét eljátszotta, még mindig csak 15 éves volt, de ami még ennél is sokkolóbb, hogy 9-10 évesen aktképek készültek róla. Későbbi munkái során több alkalommal is volt abúzus elszenvedője, egy meg nem nevezett rendező pedig megerőszakolta.
Drew Barrymore szintén beszélt már arról, hogy mennyire veszélyes a gyerekszínészek életútja és mennyi traumával jár. Alig volt egyéves, amikor kutyatáp-reklámban szerepelt, majd hétévesen eljátszotta az E. T., a földönkívüli egyik főszerepét. A közös munka során a rendező, Steven Spielberg megdöbbentve szembesült azzal, hogy a kislány olyan életet él, ami az ő szavaival élve megfosztja a gyerekkorától. A forgatásra vörösre rúzsozott szájjal érkezett, sokat éjszakázott, és olyan helyeken fordult meg, amiket legfeljebb hallomásból kellett volna ismernie. Valamivel később, tízévesen már marihuánát szívott, tizenkettő volt, amikor kokaint is – ezek és alkoholproblémái miatt kiskamasz korára bekerült az elvonóra.
Spearst, Shieldset és Barrymore-t az ellopott gyerekkoron kívül a családi traumák is összekötik, mindenhol felbukkan ugyanis egy-egy bántalmazó, függő szülő, aki adott esetben nemcsak súlyos érzelmi, de anyagi terhet is ró a gyerekére. Családfenntartói szerepbe kényszerült gyerekek egyébként a Nickelodeon csapatában is voltak; amellett, hogy ez egy végtelenül szomorú és önmagában is abnormális helyzet volt, még eggyel közelebb sodorta őket a kiszolgáltatottsághoz és az áldozattá váláshoz. A sort hosszan lehetne még folytatni Lindsay Lohantől kezdve az Olsen-ikreken át Macaulay Culkinig, és talán mindnyájukra vonatkozik, amit az egyik hajdani gyerekszereplő megfogalmazott:
Az emberek fejében még mindig az a kép él, hogy Hollywood csillámpor és ragyogás, rivaldafény, neked van a legjobb munkád, minden annyira jó és szép. Fogalmuk sincs, min mennek át a gyerekek.
